Joseph „Sepp” Blatter ellenezte, utódja, Gianni Infantino szorgalmazta a bevezetését. 2014-ben még a holland első osztályban tesztelték, hogy 2016-ban az Egyesült Államokba vigyék, ahonnan egyenes út vezetett az európai csúcsfutball világához. A sokáig ellenzett videobíró a 2017/2018-as szezonban debütált a Bundesligában és a Serie A-ban, egy évvel később pedig a La Ligában. Anglia azonban idén sem szállt be a buliba, így a Premier League-ben csak a 2019/2020-as idényben debütál a Video Assistan Referee (VAR). A Bajnokok Ligája már más tészta, hiszen bár az UEFA nem szorgalmazta a videósegítség használatát a csoportkörben, a februárban rajtoló egyenes kieséses szakaszban már elengedhetetlennek gondolták. A nyolcaddöntőktől kezdődően a VAR a BL-ben is a játékvezetők rendelkezésére állt. De nézzük, hogyan is működik a videobíró élesben!
A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség Szabályalkotó Testülete hivatalosan március 3-án könyvelte el véglegesként a VAR jelenlétét a futballmérkőzéseken. A jelenlegi állás szerint a meglévő, a pálya területén tartózkodó bírók mellett egy külön szobában további játékvezetői személyzet felügyeli a meccsen történteket, ez a csapat akár felvételről is visszanézheti a vitatható eseteket. Az előírások szerint a VAR-t minden egyes gólnál, illetve az azt eredményező támadásnál, tizenegyes megítélésekor, azonnali piros lapot érő szabálytalanság és téves döntés felülbírálásakor lehet használni. Ez kétféleképpen történhet: a mérkőzést irányító főbíró felszólíthatja a műveleti szobában lévőket, hogy vizsgálják meg a szituációt, vagy fordítva, a VAR-szobában ülők szólnak a pályán lévő játékvezető fülére, hogy érdemes még egy pillantást vetni a történtekre. A végső döntés továbbra is emberi kézben van, azaz bármit is lát a visszajátszás során a mérkőzésvezető, ő ítélkezik, és fúj a sípjába. A videoasszisztens rengeteg kritikát kapott a bevezetése előtt és után is, rivaldafénybe pedig egyértelműen a 2018-as oroszországi világbajnokság állította. Bár a FIFA bátran kiáll a technológia mellett, a szurkolók sokszor jogosan kritizálják használatát. A vb-n a Portugália–Irán találkozón Cédric Soares kezezéséért tizenegyest kapott Irán, míg a Nigéria–Argentína meccsen Marcos Rojo szintén karjával ért a labdához, a bíró azonban szabályosnak vélte a mozdulatot. A két kísértetiesen hasonló eset két különböző ítélete rámutatott arra, mi is a baj a VAR-ral.
Idén a BL-ben Kimpembe vetődött bele egy lövésbe, az eset a Manchester United továbbjutását eredményezte, a City pedig Rose kezezése után kapott büntetőt a Tottenham ellen. A találkozókat befolyásoló döntések mindegyike perceket vett el a játékidőből. A VAR még mindig rettenetesen lassan működik a kétlépcsős kommunikáció miatt, hiszen a főbíró először konzultál segédjeivel, s csak ezután nézi meg személyesen is kis képernyőn a véleményes helyzetet. Az olasz bajnokságban többször is előfordult, hogy a játék nem szakadt meg egy-egy durva belépő után, a támadás góllal zárult, utólag azonban érvénytelenítették a találatot, mert korábban szabálytalanság történt.
A videobíró-rendszer tehát igencsak akadozik, a legnagyobb probléma azonban nem az elvesztegetett idő, hanem az, hogy a VAR-t rossz esetekben használják. Az amerikai futballban precízen mérhető kérdéskörökben hívják segítségül a video review-t, míg az európai labdarúgásban többnyire szubjektívan megítélhető eseteknél (kéz vagy nem kéz, szabálytalan szerelés vagy sem) használják a technológiai fejlesztést. A videoasszisztens sok játékvezetői hibát kijavított, de még többet tehetne a sportért, ha egyértelműen meghatározott szabályoknál alkalmaznák. Ideális esetben nemcsak gólvonal-, hanem oldal- és alapvonal-technológia is létezne, mellyel egyértelművé tehetnék, hogy a játékszer elhagyta-e a pályát, vagy sem, a leshelyzeteknél pedig optikai segítséggel pontosan meg tudnák határozni, hogy a támadó fél előrébb tartózkodott-e a védekező játékosnál.
A másik, talán még a fentebb említettnél is nagyobb gond lehet, hogy a technikai újítás bevezetése óta a játékvezetők egyre kevésbé mernek spontán ítéletet hozni, mert a VAR úgyis visszanézi. Ezzel pedig a foci lényegét, az emberi faktor közreműködését ölik ki a sportból. A XXI. század vívmányai számtalan lehetőséget biztosítanak a labdarúgásnak, ahhoz viszont, hogy ezek a találmányok eredményesen és jól működjenek, nem feltétlenül a VAR-t, hanem a hozzájuk kapcsolódó szabályokat kellene pontosítani.
