„Beszéljünk a hatodikról!”

Élvezetesnek nem feltétlenül nevezhető Bajnokok Ligája-döntőt láthatott Madridban a Wanda Metropolitano közönsége szombaton este két angol csapat között. A szigetországiak történelmi idényében nemcsak az Európa-ligában, hanem a legrangosabb nemzetközi kupasorozatban is a Premier League gárdái mérték össze erejüket. A Liverpool és a Tottenham, élükön a két vezetőedzővel, Jürgen Klopp-pal és Mauricio Pochettinóval, teljesen megérdemelten jutott el a Spanyolország fővárosában rendezett fináléba. A házidöntő előtt rengeteg találgatás és elemzés készült, egyes szakírók minden idők legkiegyenlítettebb összecsapásaként harangozták be a 2018/2019-es szezon sorsfordító találkozóját, de a mérkőzés nem tudott megfelelni az óriási elvárásoknak.

A Vörösök már nagyon korán, a második percben előnyhöz jutottak, miután Damir Skomina szlovén játékvezető szűk fél perc elteltével Sissoko szerencsétlen kezezésekor tizenegyest ítélt a ’Poolnak. A kézzel való játék a mai napig az egyik legvitatottabb pont a labdarúgás szabálykönyvében – ez a hamarosan érvénybe lévő változtatásoknak köszönhetően valószínűleg megváltozik –, de mivel a BL-ben segítségként már ott a VAR a főbírónak, ezért biztosak lehetünk abban, hogy a videoszobában többször visszanézték az esetet, és egyértelműen jogosnak ítélték meg a büntetőt. A jelenlegi szabályok értelmében kizárólag a szándékos kezezés számít szabálytalanságnak. A szubjektív döntések során irányadóként szolgálhat az, hogy a testhelyzet természetes volt, vagy sem, mennyire közelről érkezett a labda, és hogy mozdult-e a kéz a játékszer irányába. Az UEFA idén januárban hangsúlyozta, hogy minden olyan esetet büntetni fognak, melynek során a játékos karja teljesen eltávolodik testétől, különös tekintettel a vállmagasságig vagy a fölé emelkedő kéztartásra. Sissoko ugyan a másodperc törtrésze alatt nem feltétlenül döntött szándékosan a labda blokkolásáról, de a karját teste megnagyobbítására, kiterjesztésére használta fel, a futballista keze ráadásul jelentősen messzebb volt törzsétől, így Skomina nem dönthetett másképpen. A videobírózás után Mohamed Szalah állt Hugo Llorisszal szemben, az egyiptomi pedig úgy vágta a labdát a hálóba, mint aki nem ismer könyörületet. Egy ilyen korai gólra szinte lehetetlen felkészülni, a második percben bekövetkezett drasztikus változás alapjaiban határozta meg a mérkőzés további menetét. A Tottenham az idő előrehaladtával egyre jobban kinyílt, mindent egy lapra tettek fel, a liverpooli védelem azonban állta a rohamokat, és mintegy keretbe foglalva a történetet, a meccs végén a csereként beálló és az elődöntőben mennybe menő Origi kihasználta a Spurs pillanatnyi megingását, s pontot tett a rangadó végére. A Liverpool 2:0-lal, mindent egybevetve simán szerezte meg hatodik BL-trófeáját (1977, 1978, 1981, 1984, 2005, 2019).

Hogyan talált rá Klopp a győzelem receptjére?

„Tegnap írtam alá a szerződést. Ma reggel úgy ébredtem, hogy az FC Liverpool trénere vagyok. Kérlek titeket, adjatok időt nekem, és ha négy év múlva ugyanitt ülök majd, lehet, hogy már lesz egy trófeánk” – nyilatkozta 2015 októberében Jürgen Klopp, amikor Brendan Rodgers menesztése után átvette a csapat irányítását. A klub akkor nyolc forduló után a tizedik pozícióban tanyázott a Premier League tabelláján, s az első évben még a német szakember sem tudott csodát tenni. A Vörösök 63 rúgott és 50 kapott góllal a nyolcadik helyen végeztek. Nem egész négy év telt el Klopp ominózus nyilatkozata óta, s lám, a kritikusok csattanós választ kaptak az edzőtől.

Ha közelebbről akarjuk megvizsgálni a Liverpool sikerességét, ezúttal jó kiindulási pontként szolgálhatnak a statisztikák. A 2018/2019-es szezonban Hendersonék rekordszámú 97 ponttal a második helyen fejezték be az angol élvonalbeli labdarúgás bajnoki versenyfutását. A 38 meccsen 89 gólt rúgtak és mindössze 22-t kaptak, ezeken a meccseken átlagosan 58,8 százalékban birtokolták a labdát, s 84,4 százalékos passzpontossággal teremtették meg a stabilitást. A Bajnokok Ligájában szintén impozáns adatok állnak a csapat neve mellett: 50,6 százalékos labdabirtoklás, 80 százalékig pontos labdajáratás és meccsenként 16 megnyert légpárbaj. Jürgen Klopp a „gegenpressing” néven elhíresült játékstílussal egy hihetetlen támadófutballt épített fel, ahol a játékosok szerepe olyan, mint a sakkban: szinte lényegtelen, kit hova helyez a pályán, a szerep adott. Ezért játszhat James Milner szélsőként, a pálya védekező- vagy támadóharmadában, védekező vagy éppen támadó középpályásként, ezért lehet mindenhol számítani Jordan Hendersonra, és ezért volt mindegy, hogy Szalah, Firmino vagy éppen Origi játszik a Barcelona elleni visszavágón. Mindehhez természetesen meg kell teremteni azt az atmoszférát, amelyben a labdarúgók akár csereként is kényelmesen érzik magukat, és precízen végre tudják hajtani a kapott utasításokat.

A német vezetőedző azonban pocsék sorozattal indult neki a madridi finálénak. Klopp 2012-ben nyert német kupát, azóta két BL-döntőt, két német kupát, egy angol ligakupát és egy El-döntőt bukott el az utolsó pillanatban. „Ilyenkor általában azért ülök itt, hogy egy-egy finálé után elmagyarázzam a családomnak, a játékosoknak, a szurkolóknak és az újságíróknak, hogy miért vesztettünk. Hihetetlenül megkönnyebbültem, és leginkább a családomnak örülök. A legutóbbi hat alkalommal, amikor nyaralni mentünk, ezüstéremmel a nyakunkban tettük, és az nem volt az igazi. Sokáig tartott, de megcsináltuk. Ez profi karrierünk eddigi legjobb és legfontosabb estéje” – mondta Klopp a meccs utáni sajtótájékoztatón. De hogyan sikerült megálljt parancsolni ennek a rossz sorozatnak? A megoldás egyszerű: Jürgen Klopp megtanult döntőt játszani. A Tottenham–Liverpool derbin a győztes csapat mindössze 39 százalékban birtokolta a labdát, csak háromszor produkáltak kaput eltaláló lövést, a 270 megkísérelt átadásból pedig csak 167 talált gazdára. Utóbbi statisztika nagyjából 60 százalékos sikerességet mutat, ehhez a BL-döntők történetében bemutatott legtöbb, nyolc védés járult Alisson Becker révén. A német tréner ezúttal nem akart szépen játszani, egyszerűen csak nyerni akart. A Tottenhamnél Mauricio Pochettino nem tudott felkészülni a korai tizenegyesre, amely mindent átírt, de az argentin edző valószínűleg rosszul döntött, amikor az Ajax ellen remeklő Lucas Moura helyett a sérülésből felépülő, láthatóan nem teljesen fitt Harry Kane-t nevezte a kezdőbe. A Spurs támadójátéka csődöt mondott, hiszen sem Szon, sem Eriksen nem tudta kellőképpen kiszolgálni az angol csatárt, s csak akkor vált agilissé az offenzíva, amikor a brazil csereként pályára lépett. A Vörösök védelmi tengelyében a Van Dijk–Matip kettős minden alkalommal annullálta a Tottenham próbálkozásait, amikor pedig mégis túljutott rajtuk a labda, Becker rutinosan hárította a löketeket.

Hova tovább, ’Pool, és hova tovább, Spurs?

„Let’s talk about six, baby!” – énekelte a mixzónában Jürgen a meccs után, azaz: „Beszéljünk a hatodikról, bébi!” A német öröme kétségkívül indokolt, hiszen a Liverpool 14 esztendőt várt erre a BL-címre, a klub pedig olyan utat járt be az elmúlt négy évben, amelyre nagyon kevesek voltak képesek a futball modern kori érájában. A Klopp-féle Liverpoolnak ez volt az első, de biztosak lehetünk benne, hogy nem az utolsó trófeája. Ez a gépezet – annak ellenére, hogy a Premier League-ben épphogy alulmaradtak a Cityvel szemben – Európa jelenlegi legjobb csapata, a kulcsemberek pedig adottak a jövőbeli sikerekhez. A Mersey-parti klub legutóbb 1990-ben nyerte meg a nemzeti bajnokságot, így reális célkitűzés lehet, hogy a szurkolótábor legközelebb egy PL-elsőség után énekelje a You’ll Never Walk Alone-t.

Mauricio Pochettino 2014-től irányítja az észak-londoni Tottenhamet, ez idő alatt egy ligakupadöntő és a mostani BL-ezüstérem jött össze, ezekhez egy bajnoki második hely és a nemzetközi kupasorozatokban való stabil részvétel társult. A Hotspur korábban nem reménykedett ilyen szériákban, lassan azonban normává váltak a jó szereplések. A Bajnokok Ligája egy újabb lépcsőfok volt a londoniak életében, de sokatmondó a döntő utáni hangulat. Pochettino nem volt hajlandó válaszolni arra a kérdésre, hogy a vereség mit jelent a jövőjével kapcsolatban, Hugo Lloris pedig elmondta, korántsem gondolja, hogy a közeljövőben újra lesz esélye a BL-trófeára a csapatnak.

Az angol futballra szép időszak várhat, hiszen a klubcsapatok mellett a válogatott is összeállt Gareth Soutghate kezei alatt, és ha folytatódik az építkezés, a Liverpool és a Tottenham is meghatározó együttes lehet a 2020-as években.