Szőke Adrián neve ismerősen csenghet a Magyar Szó olvasóinak, hiszen napilapunk a kezdetektől fogva követte a fiatal futballista karrierjét. A moholi focista a tóthfalui labdarúgó-akadémián nevelkedett, s közel 5 éve már, hogy Németországba tette át székhelyét. A vajdasági támadó a közelmúltban azzal került több hazai és külföldi sportújság címoldalára, hogy a Köln tartalékcsapatából a holland élvonalba igazolt. A 2018/2019-es szezonban hetedik helyen záró Heracles Almelo már régebb óta figyelte az ifjú tehetséget, a hamarosan rajtoló szezonban Szőke Adrián már az Eredivisiében bizonyíthat.
Gyerekkorodtól kezdve a futball a mindened, édesapád is rúgta a bőrt, így volt kitől örökölni a tehetséget. Vajdaságban dolgoztál többek között Apró Attilával és Teslić Igorral, pionír korodban megnyertétek a Szabadkai Minőségi Ligát is. Milyen alapot biztosítottak ők neked jövőbeli fejlődésedet illetően?
– Így igaz! Biztos, hogy örököltem némi tehetséget édesapámtól, és nagyon sokat köszönhetek neki. Mindig mellettem állt, és támogatott, amiben csak tudott. Apró Attilától és Teslić Igortól abban az időben sok tanácsot kaptam, de ez a mai napig is így van, ezért rendkívül hálás vagyok nekik. Abban az évben, amikor megnyertük a bajnokságot, sokat fejlődtem, a bajnoki győzelem pedig egy különleges élmény volt.
A tóthfalui akadémiáról Magyarországra kerültél, 2014-ben Németországba a Königsdorf U19-es csapatához. Mi volt a legnagyobb változás ekkor?
– Igazából mindenben volt egy kis előrelépés. Az edzésekben, a hozzáállásban, egészen más volt az életvitel, de szerencsére sikerült gyorsan hozzászoknom a dolgokhoz.
Bemutatkoztál a korosztályos szerb válogatottban is. Hogyan zajlott a felkészülés ott?
– A válogatottban való bemutatkozás óriási élmény volt számomra. Jól éreztem magam, mindenki egyből befogadott. Mindenre látok esélyt, talán egyszer a felnőttben is bemutatkozhatok, de egyelőre mindenképpen jelenlegi klubomra koncentrálok, és utána jön majd a többi magától.
Melyik az a terület, ahol még fejlődnöd kellene?
– Minden szinten fejlődhetek még, mindennap próbálok jobb lenni az előzőnél, és természetesen szeretném a legtöbbet kihozni magamból.
A Köln II. felnőttcsapatába két éve kerültél, ahol futószalagon szállítottad a gólokat. Hogyan birkóztál meg a német focival?
– Szerencsére gyorsan beilleszkedtem, és mindenhez hozzászoktam. A német nyelvvel sem volt igazán nagy problémám, elég gyorsan megtanultam olyan szinten beszélni, hogy a csapattársaimmal és az edzőkkel is megértsük egymást. Nagyobb gondjaim tehát nem adódtak.
A közelmúltban aztán robbant a hír: leigazolt a holland élvonalban szereplő Heracles. Óriási lépés ez. Akadtak más megkeresések is?
– A szemem előtt elsősorban az a cél lebegett, hogy a karrieremben való továbblépéshez, illetve fejlődéshez szükséges legjobb döntést hozzam meg. Biztosan akadtak még más érdeklődők is, de a holland élvonal ezúttal ideálisnak tűnt.
A Heracles játékosmegfigyelői régebb óta követtek, s külön kiemelték, hogy több poszton is bevethető vagy.
– Igen, már az összes támadópozícióban játszottam, otthonosan érzem magam a csatársorban. A holland foci megint egy olyan kultúra, amit még nem tapasztaltam meg, így ez is új kihívás lesz. Hiszem, hogy itt is több szempontból fejlődhetek majd.
Van esetleg olyan topliga, ahol szívesen kipróbálnád magad?
– Egy sportolónál mindig az a legfontosabb, hogy egészséges maradjon, így én sem kívánok mást magamnak. Csak a következő pillanatra figyelek, csinálom tovább, ahogy elkezdtem, és utána meglátjuk, mi lesz a jövőben.
