A 2019-es, 30. alkalommal megrendezett Tusványos egyik legnagyobb szenzációja volt az a pódiumbeszélgetés, amelyet Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője, a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke folytatott Dárdai Pál világklasszis edzővel, a Hertha BSC exjátékosával és exedzőjével, a magyar labdarúgó-válogatott egykori szövetségi kapitányával és Világi Oszkárral, a dunaszerdahelyi DAC focicsapat tulajdonosával. A fórumnak a Közép-európai foci volt a címe, s értelemszerűen a legtöbb szó a Kárpát-medencei, azon belül is a magyar labdarúgásról esett.
Szöllősi először az esemény meghirdetett központi témájáról kért állásfoglalást a vendégektől. Világi elmondta, a foci tele van érzelmekkel, ám a számokon keresztül, gazdasági szemmel tisztább képet lehet festeni a labdarúgás jelenlegi helyzetéről. – Az európai fociligák csapatainak nagy része veszteséges, de a nyereségesek is legfeljebb 10 százalékot tudnak produkálni. Utánajártunk, vajon igaz-e a Puskás-idézet, miszerint „kis pénz kis foci, nagy pénz nagy foci”. Tény, hogy az európai top 5 bajnokság a kisebb ligáknál lényegesen több pénzt mozgat meg a játékostranszferekkel, de összességében mind veszteségesek. Közép-Európában a ligák nullszaldó körül állnak, kivétel a horvát, amely 30%-os plusszal dolgozik. A kis bajnokságok sikerének két titka lehet, a nemzetközi kupaszereplés kiharcolása és a kinevelt játékosok eladása. Ez a kettő általában együtt jár, ezt az utat kell megcéloznia a közép-európai focinak. Ha rendszeresen és kitartóan foglalkozunk fiatalokkal, akiket beépítünk a csapatba, s így tudunk kijutni nemzetközi színtérre, akkor lehetnek olyan klubjaink, amelyekre büszkék lehetünk.
Tusványos egyik legnépszerűbb pódiumbeszélgetése: Világi Oszkár, Szöllősi György és Dárdai Pál (b-j) (Ótos András felvétele)
Dárdai elárulta, először jár Székelyföldön, s ennek az volt az oka, hogy amióta az eszét tudja, azért dolgozott, hogy továbblépjen a ranglétrán, és megállja a helyét. – Székelyföldön nagy előny lehet, hogy kis közegről van szó, jó szervezéssel, összetartással és odafigyeléssel nagyot lehet előrelépni – mondta, példaként említve az izlandi sportkultúrát, labdarúgást. – Kis ország 300 ezer lakossal, de a kézilabda és a foci nagyon komoly szinten van náluk, mert bevitték az iskolába, és megalapozták a kellő filozófiával, amely, Oszkárékéhoz hasonlóan, a fiatalokra épít. A német focit sem a pénz viszi előre, hanem az utánpótlás, a belefektetett munka. Magyarországon egy kicsit elcsúsztak a dolgok, a régi világban az edzők titkolóztak egymás előtt, nem adták tovább a tudásukat, de mára ez megváltozott. Természetesen a politikai támogatásra, az infrastruktúrára is hatalmas szükség van.
Dárdai a németországi helyzetről megemlítette, a népek keveredésével gyorsabb játékosok jöttek be, ám ezt ésszel, passzjátékkal, csapategységgel ellensúlyozni lehet. – A magyar labdarúgásnak egyetlen útja van, ez pedig az, hogy csapatban gondolkozzon, és ésszel játsszon. Az MLSZ-ben sokat dolgozunk egy új koncepción, remélem, hogy a következő évek során meglesz ennek az eredménye.
Szöllősi felvetette, hogy a portugál, holland, belga, francia és más régi, gyarmattartó országoknak nagy merítésük van a külföldi fiatalok behozásával, s erre a mintára lehetséges ezt a modellt megvalósítani a magyarországi klubok és a külhoni magyar fiatalok viszonylatában. – Willi Orban esetében láthattuk, hogy akár Németországból is haza lehet csábítani magyar gyökerű játékost. Elképzelhető, hogy a jövőben Erdélyből, Kárpátaljáról, Délvidékről jönnek olyanok, akik a magyar címeres mezben képzelik el a jövőjüket.
Világi rámutatott arra, hogy kutatásuk alapján a Benfica, a Dinamo Zagreb és a Maribor egyaránt tudott profitálni transzferekből. A portugáloknál 65%, a Dinamónál 45%, a Maribornál mindössze 32% a külföldi játékosok aránya. – Hogy mi a jó megoldás? Minél szélesebb merítésre van szükség és komolyan kell venni a játékosok felkutatását. A magyar klubok számára is nagyon fontos lenne felépíteni a játékosmegfigyelői rendszert. Ezenkívül az ifjúsági edzőképzés az alfája és az ómegája a sikereknek, a közép-európai focinak az utóbbi időben ez volt az egyik legnagyobb hiányossága. Ebben a rendszerben nyitott edzőkre van szükség. A világ halad előre, követni kell a tudástrendeket, az adatelemzéseket – szögezte le Világi, aki Szöllősi közbekérdésére egyértelművé tette, szerinte fizetési felső határokat kéne bevezetni a labdarúgásban, nem utolsósorban a játékosok mentalitása miatt is.
Dárdai a fizetések kérdésére reagálva elmondta, gazdaságilag rendkívül összetett helyzetről van szó, és a hihetetlenül magas fizetéseket is meg lehet érteni valamennyire, piaci szemmel. – A jó teljesítményű játékosokat sokkal jobban keresik, jobb klubokba hívják, ahol lényegesen magasabbak a fizetések. Ez egy ördögi kör, amely a teljesítménytől függ, klubvezetőként pedig a legjobb játékosokkal sokkal nagyobb közönséget és tévés nézőszámot lehet elérni, ami gazdasági szempontból magasabb összegeket eredményez. A fegyelmezés valóban nehéz, gyakran nem is pénzzel, hanem szabadnapok megvonásával lehet elérni. Egy edzőnek mára nem csak a focival kell foglalkoznia, mellette rengeteg más szerepet kell eljátszania, például a szervezőét, a pszichológusét… Szerintem a fizetési határt a fociban nem fogják tudni bevezetni. Azon kell munkálkodnunk, hogy minél több értéket teremtsünk.
Szöllősi: Dárdai és Világi a magyar foci újjáépítői
A Dárdai Pállal és Világi Oszkárral fémjelzett pódiumbeszélgetés Tusványos egyik legnépszerűbb eseménye volt. Minek köszönhető ez?
– Az előadók személye vonzott ilyen nagy közönséget, hiszen két olyan különleges egyéniségről van szó, akik a maguk területén nagyon sokat tettek a magyar futball újjáépítéséért. Dárdai Pál válogatott játékosként is a közönség egyik kedvence volt, de szövetségi kapitányként megmutatta, hogy amit lehetetlennek hittünk, mégis lehetséges, vagyis a sokszor lesajnált magyar játékosokból egy ütőképes, Európa-bajnoki kvalifikációra alkalmas csapatot lehet rövid idő alatt formálni.
Világi Oszkár olyan klubmodellt hozott létre a Felvidéken, Dunaszerdahelyen, amely nagyon szimpatikus az összmagyarság számára. A DAC-nak nemcsak dunaszerdahelyi vagy környékbeli, felvidéki, csallóközi szurkolói vannak, hanem nagyon sok drukkere van Magyarországon és minden más magyarlakta területen. Egészen megható látni, amikor például Sepsiszentgyörgyről érkeznek szurkolók nagy számban a DAC-nak szurkolni. Ez az egész jelenség egy hihetetlen életérzés, kifejezése a magyarok közötti szolidaritásnak, és ez Világi Oszkár nevéhez, az általa felépített futballklubhoz kötődik.
Oszkár a kezdetektől járt Tusványosra, Pali viszont életében először van Székelyföldön. Kettőjüknek a megjelenése nem csak a futballrajongókat, hanem minden magyar embert felvillanyozott, például azokat, akiket megérintett a 2016. évi Eb-szereplés sikere. Nagyon sokan voltak rájuk kíváncsiak, és nagy szeretettel fogadták őket - nyilatkozta Szöllősi György a beszélgetést követően.
Dárdai: Szlovákia ellen dől el
Az Erdélyben valódi sztárként fogadott Dárdai Pál elárulta, pályafutására visszatekintve szerencsésnek érzi magát. „Nem sokkal azután, hogy abbahagytam a játékot, jött a felkérés a válogatottól. Nem volt olyan ember körülöttem – a családomat is beleértve –, aki szerint bele kellett volna vágnom a történetbe, viszont én bíztam a fiúkban. Egy kicsit meglovagoltam a bizalmat, éreztem, hogy az emberek is hisznek bennem. Nagyon örülök a kiharcolt Eb-szereplésnek.”
Dárdai Pál (Ótos András felvétele)
Az edzőnek néhány gyors kérdést is feltettünk.
A pódiumbeszélgetésen megemlített egy projektet, ebben a Magyar Labdarúgó Szövetségben dolgoznak a hazai foci fejlesztéséért. Mit lehet pontosabban tudni erről?
– Nem én vagyok a munka illetékese, de annyit elmondhatok, hogy már nem először állt össze egy bizottság, amely egy komoly anyagot tett le az asztalra. A politikusok is megdolgoztak azért, hogy az emberek tehessenek a magyar labdarúgás fejlesztéséért. Megvan az infrastruktúra, most kell a képzés, a gyerekekkel való törődés, és általában minden sporttársat a megfelelő módon kell támogatni. Ha az idén nem is, de jövőre biztosan elindul a folyamat.
Izland példáján jól lehet látni, milyen módszer lehet eredményes, ott például az iskolai oktatásba is bekapcsolták a labdarúgást. Azok a gyerekek, akik focizhatnak az iskolában, olyan érintésszámra tesznek szert, amit ma már nem lehet máshol megszerezni, mert a gyerekek otthon nem fociznak. Ebben kell egy kicsit közeledni a jó trendekhez, viszont ez csak nagy összefogással működik, amelyben a tanárok és a szülők is szerepet vállalnak. Az infrastruktúrát sok munkával kell megtölteni.
A 2014–15-ös edzősködése hozott egy váltást a magyar labdarúgás szellemiségében. Mennyire látszik ez meg a mai csapatokon?
– Örülök neki, hogy tudtam segíteni egy kicsit a magyar labdarúgásnak, de ott húzzunk meg egy vonalat. Ezek most olyan csapatok, amelyek évek alatt jutottak el arra a szintre, hogy rövid nyári felkészüléssel, kevés pihenővel teljesítsenek. Ez korábban döcögött, mára azonban jól néz ki a helyzet. A klubok, a vezetők sokat tanultak az elmúlt néhány évből, meg kell becsülnünk, hogy most ott tartunk, ahol.
Mire van reális kilátás az európai kupaporondon?
– Nehéz jóslatokba bocsátkozni, de nagyon szép lenne, ha volna csapatunk a Bajnokok Ligájában. Ez mindenkinek jót tenne, az utánpótlásnak, a gyerekeknek, akik példaképeket láthatnak tűzközelben a stadionokban, olyan ellenfél csapatokat, amelyek igazi nagy nevekkel jönnek… Ez egy gyönyörű körforgás, ezért focizunk. Nekünk egyelőre csak szurkolnunk kell a továbbjutásáért.
A válogatottal vezetjük az egyáltalán nem könnyű Eb-selejtezős csoportunkat. Bízhatunk már a kijutásban?
– Még semmit sem lehet biztosra kijelenteni. A szlovákok elleni meccs (szeptember 9. – a szerző megjegyz.) lesz a vízválasztó, a döntő mérkőzés, amelyen minden el fog dőlni. Ha itthon megverjük őket, ki fogunk jutni az Európa-bajnokságra.
