A címvédő Novak Đoković szemszögéből nézve a torinói évzáró mestertorna A csoportjának küzdelmei a lehető legszebb módon értek véget. A világelső szerb az utolsó játéknap délutáni meccsén három játszmában nyert a tartalék lengyel Hubert Hurkacz ellen, ami önmagában véve nem volt elegendő az elődöntőhöz, hisz a dán Holger Rune esetleges diadala az olasz Jannik Sinner ellen az esti meccsen a dán és az olasz továbbjutását jelentette volna. Đokovićnak bizonyára idegeket marcangoló hat órája volt az esti meccs befejezéséig, különösen nehéz lehetett nézni, amint a második játszma idején az olasz fájdalmat tükröző arckifejezés kíséretében gyúrta baljával a saját derekát, közben pedig a dán egyre inkább felülkerekedett. Szerencsére aligha kísérte a hazai portálokat, hisz azt is láthatta volna, hogy szurkolói már tömegesen lemondtak róla, biztosra véve, hogy a két rivális majd csak mímeli a nagy csatát, és végül őt kijátszva együtt lépnek tovább. Kiderült, hogy a szerbiai szurkolók nem értik, hogy az élsportban van még tisztelet és becsületesség, s ha kedvencüket nem is imádják, azért még senki sem gyűlöli annyira, hogy erővel megkárosítsa. Sinner a fájdalmak ellenére derekasan küzdött, pedig elvben semmi szüksége nem volt rá, nemcsak tartani tudta az egyensúlyt, hanem a hajrában breakelt is, majd megünnepelte a csoportelsőséget, és láthatóan egyáltalán nem érdekelte, hogy kit szorított ki a négy közül, és kinek segített a továbbjutásban.
Nyitókép: Tiziana FABI / AFP / Profimedia
