Szerdán lesz 80 éves a női tenisz történetének egyik legfontosabb egyénisége, az amerikai Billie Jean King. Nem mellékes, de esetében biztosan nem is a legfontosabb, hogy pályafutása során egyéniben 12 Grand Slam-trófeát nyert, inkább lényeges, hogy rengeteget tett a női teniszért, és az e téren elértek példaként szolgáltak más sportágakban is a nemek minél egyenlőbb helyzetének kiharcolásában. Billie Jean a szavak és a tettek terén is élen járt, céljai elérése terén nem ismert akadályt, és minden lehető alkalmat megragadott, hogy a múlt század derekán a férfiak uralta világban a sportolónők szószólója legyen. Idővel nemcsak számos pártfogója és támogatója, hanem sok követője is lett, ezért már megengedhette magának, hogy az ő harcában mások is fontos szerepet kapjanak, az első sorokba lépjenek, ő pedig szép lassan elvonult legendába, és neve a fontos ügyekben már csak mint végső szükség és perdöntő tényező merült fel. Többé nincs szükség olyan bátor, de kockázatos ötletekre, mint az idén 50 éve történt „nemek harca” Billie Jean és az akkor 55 éves volt wimbledoni bajnok Bobby Riggs között, amit Billie képes volt megnyerni. King sok mindent elért életében, két megtisztelésre különösen büszke lehet. Az első, hogy még életében róla nevezték el a sportág egyik legfontosabb létesítményét, a másik, hogy egy világverseny névadója lett: a női csapatversenyek ötlete több mint 100 éve felmerült, de 1923-tól csak az USA és Nagy-Britannia évenkénti meccse futott a névadó amerikai hölgyről Wightman-kupaként. Negyven évvel később azután elindult Federation-kupa, amely 1995-ben Fed-kupára változott, végül a sportbeli női egyenjogúság élharcosának tiszteletére lett 2020-ban B. J. King-kupa. Előzőleg, bő 14 évvel korábban, 2006-ban az USA teniszszövetségének fő létesítménye, a Flushing Meadows-i USTA Tennis Center is, amely 1978-tól a US Open otthona, az ő nevét vette fel.
Mindkettő teljesen rendben van, hisz az IFT és az USTA is úgy nevezi el az általa működtetett versenyt és teniszcentrumot, ahogyan csak akarja. Ami a New York-i teniszközpontot illeti, választék volt bőven, az USA-nak a múltban számos teniszhíressége volt, mégsem véletlenség, hogy a választás Billie Jean Kingre esett.
A női válogatottak évente megrendezésre kerülő bajnoksága más eset. A Davis-kupa példájára nem az eredeti névadó, Hazel Wightman maradt, hanem egy újabb kori érdemes személy. Az egyedüli gond – és ezt 2020-ban King asszony is jól tudhatta –, hogy a verseny, amelynek a nevét adta, már nem az, amelyet ő játékosként hétszer, kapitányként pedig négyszer megnyert. Manapság a legjobbak, hacsak tehetik, kerülik a válogatottságot. A sevillai döntő torna és a világcsoport selejtezője összesen 28 válogatottjában például csak hat teniszezőnőt találunk a WTA-lista első 30 helyezettje közül. Mivel a verseny meglehetősen lerongyolódott, nincs már ok a névadói büszkeségre.
