Ahhoz, hogy pszichológiai szempontból jobban megértsük, nagyon fontos letisztázni az empátia és az együttérzés közötti különbségeket. A köznyelv és gyakran a szakemberek is szinonimaként használják őket, azonban a sok hasonlóság ellenére mégis néhány dologban különbözik az egyik a másiktól.
Amiben megegyeznek, az az a bizonyos elhatározás, amely segítségével megpróbálunk kapcsolódni a másikhoz, amikor az megosztja velünk fájdalmas, nehezen elviselhető érzéseit. Ez bizony nem könnyű, hiszen hogyan is tudnánk érezni, átélni más fájdalmát, tehetetlenségét vagy félelmét. Azonban ez a tudatos elhatározás, döntés segíthet abban, hogy felleljük magunkban azt az érzést, amely által megérthetjük, hogy min is megy keresztül a másik. Amikor valaki nehéz érzéseivel küzd, nem sok mindent tehetünk azon kívül, hogy megpróbáljuk megérteni legalább azt, amit megoszt velünk. Így amikor azt mondjuk: „Sajnálom, próbálom megérteni mindazt, amin jelenleg keresztül mész”, akkor valamilyen közvetett módon mi is képessé válunk átélni a másik érzését. Vajon ez mégis hogyan lehetséges? – merülhet fel bennünk a kérdés.
Tania Singer, német pszichológus munkájában azon agyi folyamatokat vizsgálja, amelyek részt vesznek az empátia és az együttérzés folyamatában. Kísérleteiben MRI-készülék segítségével az agy aktivitását térképezi fel. A kutatónő egy kísérletében párok segítségével vizsgálta az empátiát. Amíg a nő az MRI-készülékben feküdt, addig a mellette ülő párja enyhe áramütéseket viselt el a kezén. Az MRI-készülék kimutatta, hogy a fájdalom érzékeléséért felelős területek az agyban akkor is aktiválódtak, amikor a pár másik tagja tapasztalta meg saját bőrén a fájdalmat. Tehát, a saját fájdalom érzékeléséért felelős agyterületek abban az esetben is aktiválódtak, amikor a másik személy, vagyis párjuk élte át az enyhe fájdalmat. Ebben az esetben nem a fizikai fájdalom direkt átéléséről beszélünk, amit az ún. nociceptoroktól kapunk, hanem azon agyi központok területeiről, amelyek a fájdalom szubjektív, kellemetlen érzésének megéléséért felelősek.
Az empátia és együttérzés közötti különbséget Tania Singer egy igen érdekes kísérlettel igyekezett bebizonyítani. Kísérletében Matthieu Richardot, a valamikori francia molekuláris biológust, aki mára Nepálban élő buddhista szerzetes lett, a kutatónő arra kérte meg, hogy meditáljon miközben az együttérzésre koncentrál. Az MRI-ás vizsgálat kimutatta, hogy a szerzetes agyában nem a fájdalom szubjektív élményéért felelős területek, hanem inkább a romantikus szerelem élményéért és jutalmazásért felelős központok aktiválódtak. Amikor viszont a kutatónő arra kérte kísérleti alanyát, hogy összpontosítson egy romániai árvaházról készített dokumentumfilmre, a fenti sorokban már leírt empátia esetében jelentkező agyi aktivitás volt kimutatható.
Az empátiára valójában tekinthetünk úgy, mint az együttérzéshez vezető néhány lenti lépcsőfokra. Ahhoz ugyanis, hogy együtt tudjunk érezni valakivel, először is szükségünk van arra a képességre, amely által igyekszünk megérteni a másik szenvedését. Ahhoz, hogy megértsük, nem szükséges a szenvedést kiváltó élményt nekünk is megtapasztalni, hiszen el tudjuk képzelni mindazt, amin a másik keresztülmegy. Az együttérzés esetében is hasonló pszichikai folyamatokról van szó, hiszen maga az angol compassion szó jelentése is „együtt szenvedés”, azonban mégis fellelhető néhány különbség. Amikor együttérzünk valakivel, úgyszintén igyekszünk megérteni a másik szenvedését, amihez nem feltétlenül kell megtapasztalnunk ugyanazt a szenvedést. Ebben a folyamatban, amikor a saját egyéni tapasztalataink alapján próbáljuk megérteni a másikat, az aggodalom, szeretet, melegség érzése jelentkezik, ami arra motivál bennünket, hogy cselekedjünk és segítsünk. Amikor együttérzünk valakivel, akkor erős motivációt érzünk, hogy valamilyen módon segítsünk, tegyünk valamit a másikért. Ilyenkor tehát nem a fájdalom élményéért felelős agyi központok aktiválódnak, hanem az agy jutalmazó központja, és ebből az állapotból vagyunk képesek feltétel nélküli segítségére lenni a másiknak.
Be kell vallanom, nem könnyű feladat megmagyarázni a két fogalom közötti különbséget. Ami engem illet, igazán akkor értettem meg, mit is jelent az empátia és az együttérzés, amikor egy önkéntes szervezetben kezdtem el volontőrködni. Az empátia által igyekszünk megérteni mindazt, amin a másik keresztülmegy, a szenvedését, amely magába foglalhatja a düh, elkeseredettség, bánat, mély fájdalom, tehetetlenség vagy a félelem érzését. Amikor pedig már eljutunk az együttérzés szintjére, igyekszünk feltétel nélkül vele lenni a másik szenvedésében, megértéssel fordulni felé, és ha a helyzet megkívánja, akár segíteni is neki olyan módon, ahogy azt a másik az adott pillanatban elvárja és igényli.
