A Bácska és a Bánság tekintélyes része a XVII. század utolsó éveiben szabadult fel a török hódoltság alól, ekkor vált tömegessé a különféle nemzetiségű népcsoportok beköltözése, az egykori Bács-Bodrog és Torontál vármegye benépesítése. A területen hamarosan kiépültek a legjelentékenyebb, mintát adó arisztokrata kastélyok vagy kifinomult ízlésre utaló úri lakok, melyek sajnos napjainkig jórészt elpusztultak, vagy az összedőlés határán állnak. Egyszerű emberek, szakemberek szerint is – járjunk akár a temesvajkóci Bissingen-Nippenburg-kastély romjainál, vagy a szecessziós stílusban épült, különleges, babapusztai Fernbach-kastély pusztuló falai között –, elhatalmasodik rajtunk az érzés: nem sokáig láthatjuk ezeket az égbe törő tornyokat, kovácsoltvas lépcsőkorlátokat, a rokokó kagylódíszítés homlokzati díszeit. Egy letűnt világ mementójaként állnak, amelyre egyre kevesebben emlékeznek, és figyelnek.
Ez az érzés nem gyengül akkor sem, amikor olyan hír járja be a sajtót, hogy felújítanak egy-egy jobb sorsra érdemes műemléket, és megcsillan a remény.
Több ízben is nekigyürekezett a közösség például a szerémségi Belcsény/Beočin egykor fenséges kastélyának megmentésére. Nemrégiben kelt szárnyra a hír, miszerint várható, hogy a pusztulásnak indult épület tetőzetét kicserélik, hogy megmentsék az épületet a folyamatos beázástól. Az épületmentő rekonstrukciót a Tartományi Műemlékvédelmi Intézet jelentette be, reméljük sikerül mindent a tervek szerint elvégezni. Két évvel ezelőtt is hasonló híreket olvashattunk, akkor azzal egészítették ki a bejelentést, hogy a rekonstrukció során múzeummá alakítják az épületet. A felújításból nem lett semmi, még kevésbé a múzeumból. Egyébként az épületet 1997-ben állami védelem alá helyezték, de állapota folyamatosan romlik. Ezt megelőzően könyvtárként, majd művelődési otthonként, és vendéglőként is használták. A lakosság összefogásával 2004-ben felújították a mennyezetet, a cserepek átrendezése is megtörtént.
A Spitzer család egykori kastélya az eklektikus stílus jegyeiben fogant. Belső és külső részei teljes mértékben egyediek, melyekhez tökéletesen illeszkedhettek a bútorok. A belső díszítésben előtérbe kerültek a magyar virágmotívumok – áll többek között a delvidekiutazas.com részletes leírásában: „Az épületben a rózsaszín és a kék színek a leghangsúlyosabbak. A kandalló – ami sajnos mára megrongálódott – felületét különleges rajzok és Zsolnaykerámia-lapok ékesítik. A falakat gipsz- és faelemek díszítik, az ablaküvegeken színes virágmotívumok ülnek. A hatalmas fából készült bejárati ajtón kovácsoltvas »S« betű kapott helyet, mely a Spitzer család kezdőbetűjét jelöli. A főbejáratot elhagyva félköríves lépcsőn keresztül jutunk le. Reneszánsz stílusú boltívek tárulnak a szemünk elé. A zöld ligetben egy kis kápolna maradványa is meglelhető, amit az évek során a vad növényzet szinte teljesen eltakart.”
Belcsény a fejlettebb vajdasági városok közé sorolható, elsősorban az 1839-ben Csik József által alapított cementgyárnak köszönhetően. A Tarcal hegységben található márgaréteg jelenti a cementipar alapanyagát, ennek következtében a XIX. század végére több gyár is alakult (Redlich, Ohrenstein, Spitzer-féle). Érdekességként említjük, hogy a hegységből kinyerhető márgát először Clark Ádám a Széchenyi-féle Lánchíd megépítéséhez használta fel.
Vidékeinken a belcsényi Spitzer-kastély mellett mintegy 80 uradalmi kastély és kúria áll, sajnos a többségük méltatlan állapotban, magára hagyatva. Néhányat leszámítva igazán kicsiny az esély, hogy megmenekülhetnek a pusztulástól, sokkal valószínűbb, hogy lassanként eltűnnek, mint az a kor, melyről mesélnek.
