Egy történet szerint Tbiliszi mostani területét 458-ig erdő borította. Az akkori király, Vahtang Gorgasali a sólymával elment vadászni ebbe az erdőségbe. A sólyom elkapott egy fácánt, de utána mindkét madár beleesett egy hőforrásba, és elpusztult. Az esemény emlékére a király kiirtatta az erdőt, és helyére várost épített. A Tbiliszi név a grúz Tpili szóból ered, ami meleg helyet jelent. A környéken számos hőforrás található, a városban ma is működnek kénfürdők.
A Grúz Köztársaság fővárosa a Mtkvari (Kura) folyó két partján fekszik. Számos kilátóhely van, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a belvárosra és a folyóra. A folyó bal partján ma már 32 km hosszan nyúlik el a város.
Tbilisziben nem sok ősi emlék maradt. Építő Dávid királyukra büszkén emlékeznek vissza, de az elmúlt jó néhány zivataros, háború tépázta évszázadot örömmel elfelejtenék. Ebből kifolyólag, az 1991-es függetlenné válás óta, látványos új éra kezdődött az országban. Erre az időszakra tehető a Közel-keleti arab államok és a szomszédos Baku felvirágzása. Csak nekik jobban sikerült, mint szegény grúzoknak…
Néhány új, modern építészeti csoda tarkítja a várost. Nem egy van közülük, amelynek semmilyen funkciója sincs. Ilyen pl. Szaakasvili elnök rezidenciája előtt húzódó két több tíz méteres üveg cső. Rengeteg magas ház épül, de kinek-minek?
A város legattraktívabb ultramodern építménye egyértelműen a Mshvidobis khidi, a Béke hídja, a Kura felett. A 2010-ben átadott 150 méter hosszú hidat esténként hatezer LED borítja kékbe, pirosba, zöldbe. A híd fölött ível át a 2012-ben útjára bocsátott lengővasút (természetesen Siemens-kabinokkal). Említést érdemel még az extra kinézetű Tbiliszi Állami Operaház. És a modern építmények listájának ezzel vége is. Szép még a belváros legnagyobb tere – az Európa park –, csak jó lenne már befejezni.
A templomok közül a legimpozánsabb a Sameba. Az ezredfordulón épült templom a harmadik legmagasabb imaháza a keleti ortodoxiának. A város legnagyobb temploma a Szent György templom.
A Rustaveli sugárúton és a Szabadság téren kívül Tbiliszi nem büszkélkedik több felújított városrésszel. Szegényesen, dohos, félhomályos házakban tengeti napjait az átlagos fővárosi lakos. Megboldogult Hofi Géza mondta valamikor: legyen, jó legyen, minden legyen. Enni legyen. Hát a tbilisziek is így valahogy vannak.
Egyszer se vettem észre, hogy valaki is mély benyomást akart tenni rám, hogy na Borisz, jegyezd meg, milyen strammok a grúzok (leszámítva egy nénit a piacon, aki grátiszba adott még egy marék babot). Mindenki elégedett azzal a kicsivel, amije van, nem akarja megváltani a világot. Élik a mindennapi bezárkózott életüket, távol tartják magukat a politikától. Kettesével vetik a keresztet, és talán még boldogok is egy kicsit.
