Thomas Wolfe a következőket írta a XX. század elején: „Van, akit New York azonnal rabul ejt, van, akinek ehhez öt perc, és van, akinek öt év kell.” Én azok közé tartozok, akinek talán még öt percre sem volt szüksége ahhoz, hogy a Nagy Alma őszinte hódolójává váljon, ahol a modern, nyüzsgő világ minden apró mozzanata és hétköznapjai mellett megtalálhatóak a nagy klasszikusok a világ leghíresebb múzeumainak falai között. De ne szaladjunk ennyire előre.
A minap, amíg én a meleg lakásomban halk dzsesszzeneszó mellett Carrie Bradshawként egy párkapcsolati cikkhez gyűjtögettem anyagot, addigra kint már eléggé ősziesre fordult az időjárás. Minden New York-os dal és előadó közül Frank Sinatra ikonikus New York, New Yorkja ismételten megdobogtatta a szívemet. Frank Sinatrának, a dzsessznek és a kint uralkodó őszies időjárás hangulatának köszönhetően egy számomra ismerős érzés fogott el, amit akkor éreztem, amikor a Central Parkban működő híres Wollman jégpályán korcsolyáztam, amely minden év októberében megnyitja kapuit. A Central Park Amerika első nagy nyilvános parkja. A gazdag New York-iak úgy gondolták, hogy egy park, ahol kocsikázhatnak, és ahol a munkásosztály egészséges kikapcsolódást találna, emelné a város presztízsét. Számomra a park érdekessége, amit a parkot évente felkereső több millió ember közül kevesen tudják, hogy kapuinak – legalábbis a 18 eredetinek – nevük is van, bár csak három nevét vésték be: a Feltalálók, a Tengerészek és a Mérnökök kapui. A többi kapun – így például a Művészek, a Harcosok kapuján, vagy más névvel ellátott bejáratokon – anélkül léphetünk be a parkba, hogy tudnánk a nevét. Nem túlzás, ha azt mondom, manapság a Föld legértékesebb ingatlanjai között, vagyis az Upper East Side és az Upper West Side gazdag városrészek között nyújtózó zöld területről van szó.
A parkból kijövet, az Upper East Side-i oldalon betekinthetünk a felső tízezer életébe. Lehet, hogy a pénz az üzleti negyedben születik, de az Upper East Side-on lakik. A Fifth Avenue-n található számos olyan múzeum és galéria, ahol a gazdagok kielégíthetik konzervatív ízlésüket. A Fifth Avenue múzeumainak koronáját mindenképpen a Metropolitan Művészeti Múzeum (Metropolitan Museum od Art) viseli. Már maga a múzeum épülete hatalmas, amit először a Fifth Avenue-ről tanulmányoztunk, miközben elfogyasztottunk egy kihagyhatatlan New York-i hot dogot. A múzeum több mint kétmillió darabból álló gyűjteményét nehéz túlszárnyalni, számomra különlegessége az volt, hogy némely tárlata egy-egy önálló múzeum.
Az Upper East Side-dal szemben egy sokkal családiasabb hangulattal találkozhatunk az Upper West Side-on. Üzletekkel és jeles épületekkel szegett forgalmas főutcák keresztezik a New Yorkra jellemző elegáns, barna homokköves házak előtt fekvő, csendes mellékutcákat. Békésen megfér egymással itt a művészet, a kereskedelem és a lakók mindennapi élete. Itt található a Lincoln Center, az ország legfőbb előadó-művészeti központja, amely a leghíresebb élőzenés-, kamarazene-, balett-, színház- és operaelőadásoknak ad otthont. Igazi élmény volt számomra a város ezen tipikusan New York-i részén – amely tele van kávézókkal, éttermekkel és elragadó kis áruházakkal – elvegyülni, és látni azt, hogyan is élik a helybeliek mindennapjaikat.
Mivel a Times Square közvetlen közelében volt a szállásunk, minden este szembesültünk a ténnyel, hogy ez a város tényleg sosem alszik. A Father Duffy Square-en álldogálva perceken át bámultam az autós és gyalogosforgalom állandó hullámzását, ahol a világító reklámok üzenetei éjjel-nappal ragyognak. Ha New York és Times Square, akkor természetesen kihagyhatatlan volt egy Broadway-előadás, azok közül is az egyik legrégebben játszott előadás, az Operaház fantomja. 1880 óta a Broadway azoknak a nagyszabású daraboknak a jelzője, amelyeket New Yorkban mutatnak be. Bár a legtöbb színház építészeti szempontból is valódi látványosság, az igazi csoda a színpadon történik. A Majestic színházba befelé menet hagytuk, hogy sodródjunk a tömeggel, majd elfoglaltuk a helyünket. Ahogy kihunytak a fények és felgördült a függöny, a színházi előadás egy pillanat alatt magával ragadott bennünket. A musicalben a színészek előadása mellett a színpadi díszlet minden apró porcikája életre kelt.
Mivel a Fifth és Sixth Avenue között laktunk, mindennapos volt a séta a Fifth Avenue-n, ami ma már nem az a milliomosnegyed, ami volt, mégis őrzi annak nyomait, hiszen annak jelei felfedezhetők az új épületek között. A megmaradt épületek közül ilyen a St. Patrick’s Cathedral és a Rockefeller Center. A Szent Patrick-katedrális hatalmas, 101 méter hosszú, 53 méter széles, ezzel a világ legnagyobb katedrálisai közé tartozik. Békés menedéket kínál a nyüzsgő városban. A Rockefeller Center – sétálóutcái, süllyesztett terei, kertjei, szabadtéri szobrai és art deco épülete – a Sixth és a Fifth Avenue által közrefogott, 19 épületes, ún. város a városban komplexum. A klasszikusok mellett itt található a Modern Művészetek Múzeuma (MoMa), amelynek negyedik és ötödik emeletén látható alkotások közül sok jelképnek számít, és a médiában is gyakran felbukkanó műremek, amelynek eredetije csak itt látható. Ilyenek Claude Monet, Pablo Picasso, Vincent van Gogh, Eva Hesse nagyszerű alkotásai. Ez a hely maga a tökély, ahol ha szeretnénk megtalálni a számunkra leginkább megkapó alkotást, és kicsit elidőznénk a társaságában, akkor legalább egyiknél engedjük meg, hogy elvarázsoljon bennünket. Ha választanom kellene, a nagy kedvenceim talán Vincent Van Gogh Csillagos éj és Claude Monet Vízililiomok című képei lennének.
A New Yorkban töltött napjaim legtöbbje a helyiekhez hasonlóan egy Starbucks kávéval indult. A szállásunkhoz nagyon közel volt a New York-i Nyilvános Könyvtár (New York Public Library), amely a világ nagy kulturális intézményeinek egyike. Kedvenc helyeim egyike a mögötte található Bryant Park, amely a könyvtár hátuljától a Sixth Avenue-ig nyúlik. Érdekessége, hogy Nikola Tesla idejének nagy részét ebben a parkban töltötte, miközben a galambokat etette. A város a feltaláló tiszteletére a Sixth Avenue és 40. utca sarkát 1994-ben róla nevezte el. Ez egy gyönyörűen felújított, hangulatos parkocska padokkal és szabadtéri étteremmel, szinte minden reggel itt fogyasztottam el a Starbucks kávémat, és innen indultam felfedezni az ízig-vérig nyüzsgő Manhattan minden kis zugát.
Utazásunk csúcspontja az volt, amikor végigsétáltunk a Brooklyn hídon, és a hamisítatlan New York-i élményben volt részünk, amikor is a hídról, illetve a Brooklyn-i oldalról gyönyörködhettünk a Manhattenre tárulkozó csodás kilátásban.
