Múlt heti számunkban megemlítettem az Európában és hazánkban közzétett adatokat. Európai adatok szerint minden ötödik nőt rendszeresen veri a férje vagy partnere. Szerbiai önkéntes szervezetek felmérései szerint hazánkban minden második nő esetében jelen van a bántalmazás valamely formája. A családi erőszakot tekintve 2014-ben 22 halálos esetet regisztráltak. Mégis más országokban milyen a helyzet?
Törökországban az asszonyok nagyon kiszolgáltatottak, minden szempontból a férjüktől függnek. Náluk a férfiak úgy gondolják, hogy a nők dolga az uruk szolgálata, a nők viszont szerveződnek. Rengeteg női egylet alakult az elmúlt években, ahol próbálják minden lehetséges módon támogatni egymást.
Olaszországban a bántalmazásokkal kapcsolatban eddig a rendőrség nem tehetett semmit. Csak a nők maguk indíthattak eljárást, a legtöbb esetben azonban sajnos visszavonták a feljelentéseket, mert az áldozatok félnek partnerüktől. Most azonban változott a törvény, ma már hatósági eljárás indulhat a nők ellen elkövetett erőszak miatt, a nők pedig nagy reményeket fűznek ehhez az új rendelethez. A statisztikák egyébként náluk is az uniós átlaghoz hasonlóak, ám sokatmondó tény, hogy a múlt évben például az állam egyáltalán nem adta ki az adatokat.
Cipruson a nők elleni erőszakkal kapcsolatos statisztikák jobbak az uniós átlagnál. Van egy kitűnően működő módszer, amely nemcsak az erőszakos bűncselekményeknél, de például a betörések megelőzésében is hatásos. Ez pedig az úgynevezett szomszéd-rendőrség. Az egymás mellett élők azonnal telefonálnak egy csak erre a célra fenntartott telefonszámra, ha valami gyanúsat észlelnek. Sokakat már az is visszatart, hogy több szempár figyeli a házuk táját.
Svédországban a nők elleni erőszak statisztikái rosszabbak, mint bárhol Európában. Ez nem azt jelenti, hogy ott a férfiak agresszívabbak, de náluk a nők nem ülnek otthon, hanem dolgozni járnak, több esély van arra, hogy megtámadják őket. Másrészt a svédek beszélnek a problémákról. A törvényeik nagyon jók, maximálisan megvédik a nőket.
***
Hogyan lehetséges az a mai modern világban, hogy meglepően sok „felvilágosult” nő reked meg rosszul működő, bántalmazó kapcsolatban? Hogy lehet az, hogy valaki hosszú éveken keresztül bántalmazó párkapcsolatban él, és még csak fel sem ismeri a saját helyzetét? Úgy, hogy a bántalmazás csendes formája nem lila foltokat, hanem „csak” lelki sebeket hagy maga után. Ilyen esetekben a nőknek annyira lerombolják az önbizalmát, önbecsülését, hogy azt gondolják, ők a hibásak, és nem is tudatosul bennük, hogy sokkal jobb életet érdemelnének. Az áldozatok hibáztatása amúgy is jellemző ilyen esetben, nemcsak az áldozat önmagát, hanem a környezete is őt hibáztatja a bántalmazott helyzetért. A folyamatosan leépülő szociális közeg soraiból azt kérdezik a legtöbben, hogy „miért nem hagyja el a férjét?”. Könnyű mondani, nehéz megtenni. Olykor még veszélyes is elhagyni a bántalmazót. Vannak olyanok is, akik képtelenek megoldani, hogy a gyerekeikkel együtt elmenjenek, mert nem tudják eltartani magukat, hiszen az is az egyik ismérve a családon belüli erőszaknak, hogy a bántalmazók anyagilag függővé teszik az áldozatot. Tehát az önértékelés teljes elnyomása, az anyagi kiszolgáltatottság és a folyamatos verbális fenyegetés, testi bántalmazás mind a távozást megakadályozó erő.
Mindezek után felmerül a kérdés: mi a teendő? A leghatékonyabb lenne természetesen a megelőzés, de mit lehet tenni, ha mégis megtörténik a baj? Ha már megjelent az erőszak, mielőbb érdemes szakember segítségét kérni, akkor is, ha úgy érzi valaki, még nem olyan komoly a gond, és talán egymaga képes lesz megbirkózni a kialakult helyzettel. Ilyen helyzetekben segítségünkre lehet egy kérdéssor, amivel a bántalmazott nőket segítő központokban szokták megállapítani, hogy bántalmazás zajlik-e a családban. A kérdésekre „mindig”, „néha” vagy „soha” válaszokat kell kiválasztani.
* Szorongással tölti el, ha a párja a közelében van?
* Odafigyel arra, mit csinál, hogy nehogy felidegesítse a párját?
* A párod szokott kritizálni vagy zavarba hozni mások előtt?
* A párja ellenőrzi, mit csinál, és nem hiszi el a válaszait?
* Mondta már a párja, hogy a viselkedése miatt kénytelen bántani önt?
Az erőszak miatt keletkezett stresszel és sebekkel mindenképpen foglalkozni kell. Országunkban is léteznek bántalmazott nőket segítő központok. Az újvidéki SOS Ženski centar önkéntes szervezet célja, hogy emocionális, pszichológiai és jogi segítséget nyújtson azoknak a nőknek és gyermekeknek egyaránt, akik az erőszak bármilyen formájának áldozatai. Az újvidéki SOS Ženski centar hétköznap 18-tól 22-ig óráig elérhető a 021/422-740-es vezetékes telefonszámon.
Ahogy azt már említettem, a leghatékonyabb megoldás lenne a megelőzés. Ez alatt azt értem, hogy érdemes óvatosnak lenni már az ismerkedés, udvarlás fázisában. Lényeges a nő saját elképzelésében való hite – ez persze nem azt jelenti, hogy minden későbbi döntésnek a nő vágyai szerint kell alakulnia, inkább arról szól, hogy már az udvarlás szakaszában figyelni kell az egyenlőségre. Például: ne mindig a másik döntsön, legalább annyiszor ő maga is. Ez apróságokban is rögzüljön, ha eldöntötte, hogy nem ér rá egy adott napon, akkor tartson ki emellett, ne terhelje magát felesleges alkalmazkodással. Legyen saját élete, saját döntései, hobbija, kedvelt tevékenysége, baráti köre. A kellő önbecsüléssel rendelkező nőket, akik ki tudnak állni érdekeik mellett, a bántalmazók nem képesek betörni, és idővel feladják a küzdelmet. A világon épp elég férfi van, ezért nem szabad attól félni, hogy nem lesz jobb választás. Hiszen még mindig jobb egyedül lenni, amikor is rendelkezünk a döntés szabadságával, mint határtalanul magányosnak lenni egy bántalmazó férfi mellett.
