Európai adatok szerint minden ötödik nőt rendszeresen veri a férje vagy a partnere. Szerbiai önkéntes szervezetek felmérései alapján hazánkban minden második nő esetében jelen van a bántalmazás valamelyik formája, amelyek közül a családon belüli erőszak a leggyakoribb.
A nagy számok törvénye alapján ez azt jelenti, hogy ha ön nem is, de környezetéből valaki biztosan megtapasztalta már az agresszió ezen formáját. Bántalmazásnak nem csupán a fizikai erőszakot tekintjük. Mások önbizalmának lerombolása, korlátozása, kritizálása, tágabb környezetétől való elszigetelése és szóbeli sértegetése ugyanannyira erőszaknak számít, mint a tettlegesség. A nőket mindig is arra nevelték, hogy tiszteljék és szolgálják férjüket. Néhány generációval ezelőtt még természetesnek vették, hogy a nők esetében saját vágyakról, ambíciókról szó sem volt. A legtöbb nő helyzete pedig a házasságkötés után vált végképp kiszolgáltatottá. Ha azt gondoljuk, hogy ez manapság nem így van, akkor tévedünk. Ez a gondolkodás – bár időközben valamennyire változott – továbbra is fennmaradt. Még mindig él az a tévhit, miszerint minden nő mellé egy erős, határozott férfi kell, aki majd átveszi a mindennapok terhét. Ma már azért kimerjük mondani, hogy nem szabad olyan kapcsolatban élni, amely rombolja önbecsülésünket és teljes elnyomásba kényszerít. Mégis sokan ezt az utat választják, ugyanis a régi sztereotípiák nem tűntek el, csak átalakultak.
A nők elnyomására épülő kapcsolatok kutatói arra a megállapításra jutottak, hogy nagyon is tudatos fokozatok rejlenek a bántalmazás hátterében. A férfi, akinek meggyőződése, hogy egy nő csupán arra teremtetett, hogy szolgálja és boldoggá tegye őt, terve kivitelezéséhez alkalmas „alanyt” keres. Minden nő tudna olyan kényes pontot mondani saját személyiségében, külsejében, amivel nem elégedett, és erre jócskán rásegít a média által közvetített tökéletes nőideál. Ez erős önbizalomhiányt – azaz kiváló támadási felületet – teremt. Amikor ugyanis a teremtés koronája kiválasztja a megfelelő illetőt későbbi tervéhez, rengeteget számít, mennyire erős a kiszemelt nő önértékelése, minél könnyebben megingatható, annál jobban lehet vele manipulálni.
Felmerül a kérdés, vajon kiből lehet jó áldozat? A bántalmazó stratégiájának alapját a fölényszerzés jelenti életkorban, iskolázottságban, keresetben, testi adottságokban és vonzerőben. Az a nő válhat áldozattá, aki ezeken a területeken hátrányt szenved párjával szemben. Az életkor esetében ez azt jelenti, hogy minél fiatalabb valaki, annál tapasztalatlanabb és ezáltal befolyásolhatóbb. Ugyanerre vezethető vissza az iskolázottság, ugyanis minél tanultabb a társunk, annál inkább hajlamosak vagyunk hinni neki. A bántalmazó férfi tehát arra törekszik, hogy kevésbé tanult nőt válasszon, hiszen ez újabb terület a fölényszerzésre. Ami az anyagi helyzetet illeti, ha a férfi többet keres, az azt jelenti, hogy több lehetősége és választása van. A testi vonzerő is fontos szempont, ugyanis a legtöbb bántalmazó magánál kevésbé vonzó társat keres, vagy legalábbis olyan nőt, aki kevésbé népszerű az ellenkező nem körében. A kapcsolat előrehaladtával olyan helyzeteket idéz elő, melyben a nő folyamatosan azt érzi, és párja folyamatosan ezt erősíti is benne, hogy bármikor lecserélhető.
A magányosság törékennyé és könnyen befolyásolhatóvá teszi az embert. Ha a férfi tudja, hogy a nő nagyon vágyik egy kapcsolatra, azzal is tisztában van, hogy kevésbé fogják megkérdőjelezni szándékait. Az ilyen sérülékeny nők sokkal kevésbé óvatosak a kapcsolat elején és a későbbiekben is jóval kisebb eséllyel hagyják el a másikat. A folyamat jól felépített színjátékot takar. A férfi a kapcsolat elején együtt érző, szerető, gondoskodó társnak mutatja magát, aki különböző helyzetekben igyekszik bizonyítani társa iránti szeretetét. Azonban gondoskodása többnyire basáskodás, érdeklődése erőteljes kontrollálás, ragaszkodása a másoktól való elszigetelés burkolt formája. Módszere a jutalmazás-büntetés, ugyanis számára a megfelelő viselkedést szeretettel, az ettől eltérőt a bántás változatos formáival illeti. Mindeközben folyamatosan adagolja az önbecsülést romboló megjegyzéseket, amivel fenntartja az állandó bizonytalanságot. Az önbecsülés legalsó lépcsőjén kuporgó nő azt érzi, annyira szerethetetlen, hogy örülhet, amiért még egyáltalán van társa. Önmagával is vitatkozik, hogy hallgasson-e megérzéseire, amelyek azt súgják, valami nincs rendben – vagy higgyen a férfinak, aki azt hangoztatja, hogy mindezt kapcsolatukért teszi.
Felmerül a kérdés, miért nem lép tovább a nő, ha folyamatosan azt érzi, hogy a kapcsolatban csak a férfi létezik, kizárólag a másik fél igényei kerülnek előtérbe, miközben a saját akarata eltörpül, ha az önfeledt szeretet helyett állandó megfelelési kényszerben kell élnie? Mert nagyon erősen rögzült már a „bevezető”, amelyben a férfi elhitette vele, hogy mellette biztonságban van, hogy szereti és minden további vita, ami ezután történik, csakis a nő hibájából fordulhat elő. A lényeg az önértékelés teljes elnyomása, amely fenntartja ezt az állapotot. A nő egyre inkább azt érzi, hogy értéktelen, jelentősége, egész lénye eltörpül a férfi mellett. Sokat gondol az udvarlás kezdeti szakaszára és a férfi meggyőző érveire, amely szerint minden, a kritika, a viták egyaránt csakis az ő érdekében történnek. A férfi rombolómunkájának köszönhetően meggyőződése, hogy soha nem tudná őt szeretni és elfogadni senki, ha kilépne ebből a viszonyból. Ráadásul ez a kapcsolat az információk szűréséről, manipulálásról és az elzárásról szól. Amikor az ismerőseik szóvá teszik, hogy „miért ilyen férfival van együtt”, akkor mindenáron megvédik társukat, mert nem akarnak butának tűnni. Inkább választják a szenvedést egy rossz közegben, mint hogy azt kelljen hallgatniuk „látod, mi megmondtuk”. Folyamatosan leépül a szociális közeg, mivel a férfi idővel nem engedi a nőt barátai, családja közelébe. Ha ez mégis megtörténik, akkor úgy intézi, hogy ebből kellemetlen helyzet alakuljon ki. A nő magányossá válik, nem lesz külső támasza, aki magyarázatot adhatna a számára kérdéses párkapcsolati helyzetekre. Támogató közeg nélkül pedig nagyon nehéz kitörni, hiszen nincs más nézőpont, csak amit a férfi kínál.
