A zenekar fennállásának 25. születésnapja alkalmából december 18-án egy nagykoncertet adott a Budapest Sportarénában. A koncert erejéig ismét együtt volt a 8 alapító tag, hiszen 5 év után Ambrus Zoltán visszatért. A rendhagyó buli után viszont marad az új felállás, és Ambrus már nem fogja leváltani a helyére érkezett Csarnoki Antalt.
Fotó: Dávid Csilla
A 24. Tini és Ifjúsági Táncdalénekes Vetélkedő sztárvendége az Irigy Hónaljmirigy volt. A most novemberben lezajlott temerini vetélkedő ideje alatt az öltözőben értük utol a mindig jó kedélyű fiúkat. A beszélgetés közben meggyőződhettünk arról, hogy a zenekar tagjai a spontán humor területén is remekül feltalálják magukat. A komolytalanság garantált.
Hogy csak négyen jöttetek el?
Kabai László: Az együttes nyolctagú, amikor élő hangszeres fellépés van, akkor mindannyian ott vagyunk a színpadon, más esetekben a megrendelő igényei szerint jövünk el. Most ez volt a kérés.
Honnan jött a név, hogy Irigy Hónaljmirigy?
Varga Győző: Az eredeti nevünk a Guns N’ Roses volt, lefordítottuk magyarra, és így lett Irigy Hónaljmirigy.
Először léptek fel Vajdaságban?
V. Gy.: Többször voltunk már Vajdaságban. Ugyanolyan aktívak vagyunk a határon túli magyaroknál, mint Magyarországon. Ha hívnak, akkor ide is jövünk, meg oda is megyünk.
Az évek folyamán nem hagyott alább a rajongók lelkesedése?
K. L.: Szerencsére nem panaszkodhatunk. Az idén mintegy 200 fellépésünk volt, de 15 évvel ezelőtt volt vagy 280 szereplésünk is. 25 éves zenekar vagyunk, és azt gondolom, hogy évi 200 fellépés egy ennyi évet megért együttesnek nagyon szép szám. Nagyon büszkék vagyunk erre, és bízunk abban, hogy még legalább 25 évig ennyi fellépésünk lesz.
Molnár Imre: Szerencsénk van, mert akik rajtunk, zenénken nőttek fel, azok hozzák a gyerekeiket is a fellépéseinkre.
Hogyan győzitek ezt a sok koncertet?
K. L.: Edzettek vagyunk. 25 év alatt olyan tapasztalatra tettünk szert, hogy ez egy életformává vált számunkra. Kicsit fordítottan élünk, nem úgy mint a hétköznapi emberek. Nekünk már az lenne a szokatlan, ha reggel hatkor kellene kelni. Hajnali egy körül fekszünk le, és reggel kilenckor kelünk. Ugyanúgy dolgozunk mint mások, csak pár órával eltolódva. Amikor nem lépünk fel, akkor dalszövegeket írunk, videoklipeket készítünk. Most készülünk a 25 éves jubileumi koncertünkre. Tulajdonképpen az egész évünk erre ment el, de most vannak a legintenzívebb próbák. Be kell osztani az időt nekünk is.
V. Gy.: Pálinkával.
Hogyan csináljátok azt, hogy mindig ilyen jókedvűek vagytok?
Uszkó László: Valaki a sörre, valaki a borra esküszik, de mi Lacival inkább a töményre esküszünk.
M. I.: Az az igazság, hogy otthon mindenki veri a feleségét. Iszonyat morcosak vagyunk, a kocsiban is végig veszekszünk, és mire megérkezünk, minden haragunkat kiadjuk.
K. L.: Alapvetően mind a nyolcan nagyon vidám fickók vagyunk, ezt a munkát nem is lehetne másként csinálni. Szerintem olyan nem létezik, hogy valaki, aki hétköznap egy befelé fordult bárgyú barom, a hétvégén meg egy jófej, hogy humorista legyen.
Mi a véleményetek a temerini táncdalfesztiválhoz hasonló tehetségkutató rendezvényekről?
V. Gy.: Nagyon támogatom a tehetségkutató műsorokat, minél több kellene. Szeretném, ha a ma este fellépő fiataloknak lenne olyan zeneszámuk, amelyet parodizálni tudnánk.
K. L.: Aki érdemtelenül nyer meg egy tehetségkutató versenyt, az úgy is ki fog hullani, mert hullik a férgese. Aki pedig megérdemli, az éljen és virágozzon.
Hogyan készítitek a műsoraitokat?
V. Gy.: A tévéműsor egy nagyon összetett munka. Általában mindent közösen csinálunk. Leülünk az asztalhoz, feldobáljuk az ötleteket, azokból elkészítjük a forgatókönyvet, közben át kell írni a dalokat, és aztán felénekelni. Nagyon nagy munka, mostanában nem forgatunk ilyet. Amit mostanában láthatunk a tévében, azok már régi dalok.
Lesznek-e új műsorok?
V. Gy.: Mindig szó van róla, de aztán inkább leforgatnak valami hülye tehetségkutató műsort.
A család hogyan viseli ezt a sok vidámságot?
K. L.: Vidáman, persze.
U. L.: Nincs nagyon más választásuk.
Sikerül összeegyeztetni a munkát a családi élettel?
K. L.: Már mindannyian nős emberek vagyunk, kivéve aki nem, de mindegy. A család is együtt él ezzel, tudják, hogy ez a munkánk, és támogatják. Alkalmazkodunk egymáshoz, nem is lehet másképp.
Úgy tűnik, nagyon jól elvannak egymással a csapat tagjai. Soha nem veszekedtek?
K. L.: A veszekedést mindig áthidaljuk, és egyből bunyóval kezdünk. Így hamarabb lezárjuk az ügyet, és nincsenek meg a lépcsőfokok.
M. I.: Ez olyan mint a házasság, ha 25–30 évet kibírtunk, akkor a maradék 20–25 évet is végigcsináljuk együtt.
K. L.: Csak külön alszunk.
Nem jelentett fel még benneteket senki?
K. L.: Szerencsére nem. Nagyon vigyázunk arra, hogy ne bántsunk meg senkit. Néha kicsit megcsúszunk, de még nem volt belőle komoly probléma. Előfordult, hogy valaki kicsit húzta a száját, de megvertük, és azután megbékélt.
Ki a következő áldozat?
K. L.: Sajnos kevés olyan előadó van mostanában, akiket nagyon meg lehetne fogni. Nem tudunk már olyan ütemben dolgozni, mint 10 évvel ezelőtt, amikor sokkal több tehetséges és karakteres előadó volt.
