Ősbemutató előtt a szabadkai Népszínház Magyar Társulata
A postás mindig kétszer csenget fülbemászó címmel ellátott történetet már sokan átdolgozták. Ezúttal a szabadkai Népszínház Magyar Társulata nyúlt hozzá, majd átformálta, hogy rólunk és nekünk szóljon. Így egy egészen új mű született belőle, amelynek ősbemutatója április 27-én lesz a Jadran színpadon. Az előadás a nem kevésbé hangzatos A tengeren nincsen sár címet viseli, amelynek rendezője Kovács Frigyes.
– Hogyan született az előadás és miről szól?
– James Cain regénye ponyvaízű krimi, lapos figurákkal, de nagyon jó történettel. Felkértem Brestyánszki Boros Rozáliát, hogy írja át, és ebből született egy parafrázis, egy drámai mű komoly társadalmi mondanivalóval. Nemcsak szerelemi háromszögről szól, hanem a kultúrák összeütközéséről, életképességéről vagy életképtelenségéről, a toleranciáról vagy intoleranciáról, és a megmaradásról vagy nem megmaradásról. Jellemzően mindig olyan darabokkal foglalkozom, amelyek rólunk és nekünk szólnak. Mondanivalóit a nézőknek szánom. Azt szeretném, ha kölcsönös kommunikáció jönne létre a közönség és a darab között. Egy színházban a legfontosabb, hogy a színpad és a nézőtér párbeszédet folytasson egymással. A munka során igyekeztem kidomborítani a színész egyéniségét és olvasatát. Természetesen a nézőknek egyénileg is lesz olvasata az előadásról. Minden jó irodalmi mű egyénileg szólítja meg az embereket. Remélem ezzel a darabbal is így lesz, de emellett kollektív élményt is nyújt.
–Miért kellett átírni?
– Ha simán színpadra tesszük, akkor is izgalmas lenne, de csak ennyit nyújtana. Így viszont a krimi eszközei mellett sorsok is megjelennek benne. A krimiben csak a történet érdekes, a mi szereplőinknek viszont múltja és sorsa van. Kérdés, hogy van-e jövőjük. Ezek a sorsok átérezhetők számunkra, hiszen olyan színpadi képeket hoztunk létre, amelyek bárhol Vajdaságban bármikor előfordulhatnak. A regény 1934-ben jelent meg Amerikában, az akkori és ottani társadalmi valóság nekünk nem jelent semmit. Sok rosszul aktualizált előadás született, emiatt az átírás fogalma kicsit pejoratív hangnemet kapott. Úgy gondolom, hogy a mi történetünk nincs úgymond megerőszakolva. Csupán egy irodalmi erényekkel nem rendelkező műből, irodalmi művet készítettünk és abban reménykedünk, hogy a szövegnek lesz utóélete.
–A postás mindig kétszer csenget címnek semmi köze a regényhez, mégis megmaradt az emberekben...
– Minden korosztály számára ismert, holott a filmre alig emlékezünk. Rengeteget számít a cím, ez pedig érdekes, dallamos, és kicsit homályos krimiszerű derengés van benne. James Cain miután elkészült a regénnyel, odaadta a szöveget a barátjának, aki megígérte, hogy kritikát ír róla, és visszaküldi. Az író azt mondta, hogy küldje csak nyugodtan, tudni fogja mikor érkezik, mert a postás mindig kétszer csenget. Ennyire banális a cím története.
–A tengeren nincsen sár elnevezés mit mond az előadásról?
– Több értelmezése lehet attól függően, hogy hova helyezzük a hangsúlyt. A mi értelmezésünkben a hangsúly ott fekszik, hogy a tengeren nincsen – tehát itt van. A sár pedig megragad, odaköt, eltakar, magába fogad, lehúz, tisztátalanná tesz, valamint különbözőképpen variálhatjuk: besározódik, sáros lesz, sárdobálás stb.
–Miért választottad ezt a regényt?
– Először nem a regényt olvastam, hanem Kiss Csaba színpadi adaptációját. Ez adta az ötletet, hogy színpadra vigyem. Továbbgondolva azonban arra jutottam, hogy eltérne az elveimtől, ha nem nyúlnék hozzá. Sok mindennel nem tudtam mit kezdeni, a görög figurájával, a görögségével, néhány helyszín megoldásánál pedig a fantáziám szabott gátat. Rozi segítségével ezeket kiküszöböltük. A mű megírásánál valójában csak szupervízor voltam, és nem baj, hogy ponyvából indultunk ki, mert rengeteg ponyvának jó sztorija van. A szerzőn és jómagamon kívül dramaturgként Góli Kornélia is dolgozott rajta. Szükségünk van egy ún. rossz szemre, aki segít megszabadulni azoktól a részektől, amelyekbe beleestünk és nem akarunk megválni. Azóta ő is jó szem lett, hiszen neki is voltak ötletei, amiket beépítettünk a produkcióba. A következő „rossz szem” a néző lesz, de reméljük, megszületik a virtuális szerződés a darab és a közönség között.
–Kik szerepelnek az előadásban?
– Olyan művészek, akikkel valamilyen módon biztonságban érzem magamat. Ha nem ezen a tájon születnek, akkor már világhírű színészek lennének: G. Erdélyi Hermina, Pálfi Ervin, Mess Attila és Szilágyi Nándor, aki egyben díszlettervezője is az előadásnak.
–Sok éve vagy pályán. Tudsz még izgulni?
– Iszonyatosan. Ha egy rengetegszer bemutatott klasszikus darabról lenne szó, akkor is, így viszont, hogy ősbemutatót rendezek, mindenki helyett izgulok. Ne feledjük, hogy nem vagyok rendező, hanem egy színész, aki szeret rendezni. Nem lehet bármit a kezembe adni, mert nem garantálhatok minőséget. Csakis olyasmivel foglalkozhatok, ami izgat, de ehhez olyan munkatársak kellenek, akik hajlandók megnyílni előttem és elfogadják az én kitárulkozásaimat.
–A Magyar Társulat a te igazgatásod alatt jött létre, és emellett több színház alapítása fűződik a nevedhez, pl. a Tanyaszínház é és a Kosztolányi Színház é. Milyen érzés látni, hogy virulnak?
– Ami virul annak örülök, és büszke vagyok a sikereikre. A Magyar Társulattal eredményes nyolc évet tudok magam mögött, miután befejeztették velem igazgatói pályafutásomat. Mindig megkíséreltem nagy hangsúlyt fektetni a klasszikus darabokra, és ez valamelyest sikerült is. Úgy gondolom, most újból műsorra kellene tűzni a nagy klasszikusokat, pláne ha belegondolunk, hogy hol a helyünk a vajdasági színjátszásban. Tudomásul kell venni, hogy nem velünk kezdődik a világ, és a kitalált ideológiák mentén való építkezések dugába dőlnek. A nézőt lehet kiszolgálni, és szolgálni, de semmibe venni nem lehet. A néző szolgálása közelebb áll hozzám. Pataki fogalmazta meg, hogy a művész a társadalom ütőerén tartja a kezét és arra reagálva építi a munkásságát. A színházi alkotónak a néző előtt kell járnia két lépésre és ráérezni arra, hogy mire van szüksége. A színház nemcsak exhibicionista emberek tömege, hanem a gondolkodóké is, akik meg tudják ítélni azt, hogy mivel és hogyan kell az idő szavának megfelelni.
