A temerini Szirmai Károly MME színjátszó csoportja Törteli László színművész vezetésével sikerrel vitte színre George Orwell Állatfarmját.
Izgalmas utat járnak be a nézők a temerini Szirmai Károly MME színjátszó csoportjának új előadása során attól a felismeréstől kezdődően, hogy minden állat egyenlő, egészen odáig, hogy egyes állatok mégis egyenlőbbek a többinél. Sokan ráismernek ebből is, hogy a színjátszó csoport George Orwell Állatfarm ját vitte színre, azt a klasszikusnak számító regényt, mely egyfelől mosolyra fakaszt, másfelől hihetetlen erővel figurázza ki a totalitárius rendszereket. Leleplezi a diktatúrák kegyetlen gépezetét, amely a vezért leszámítva mindenkit lassan, de biztosan felőröl. Orwell 1943/44-ben írott műve – amelynek a szerző a Tündérmese alcímet adta – ténylegesen a sztálini korszak szatírája, a Lenin halálától a szovjet–német megnemtámadási egyezményig terjedő időszakban, de természetesen minden elnyomó, totalitárius rendszerre ráillik.
A történelmi események jó ismerői felfedezhetik Lenint, Sztálin t, Trockij t a disznókban, vagy a szerencsétlen népet a félszeg tyúkokban, az agyonhajszolt lovakban, tehenekben, szamárban... Ráismerhetünk azokra az eseményekre, melyek egy képzeletbeli angol farmon, Mr. Jones birtokán játszódnak. A temerini színpadon is egykettőre megdől az ember uralma, az állatfarm lakói átveszik a maguk élete feletti igazgatást, először szabadok, derűsek, ám a rövid ideig tartó felszabadultság után életük egyre jobban elkomorodik, minthogy a „nagy kan” magához ragadta a hatalmat, és rafinált ideológiai magyarázatokkal kényszeríti diktatúráját állattársaira, egyre zordabb módszerekkel.
Az előadás minden egyes tagjának tisztában kell lennie nemcsak a saját, hanem a többiek szerepével is
Mindezeknek az ismereteknek az alapos feldolgozása után fogott hozzá Törteli László temerini színművész még tavaly ősszel mintegy harminc fős, helybeli csapattal a darab színreviteléhez.
– Stúdiómunka előzte meg a próbákat, vagyis azt az időszakot, mielőtt bárki elkapta volna a szövegkönyvet – idézte fel az indulást az előadás rendezője, Törteli. – Az egész regényt felolvastuk, megnéztük a játékfilmet, majd a rajzfilmet, előadást hallgattunk meg Orwellről, csak ezután következett a szövegkönyv, a szereposztás és a próbák. A szövegkönyvetGerold Lászlóközvetítésével szereztük meg a magyar színházmúzeumból, ahol minden szövegkönyvet őriznek, melyet valaha is játszottak magyarországi színpadon. Előttünk a kaposvári Csiky Gergely színház adta elő a darabot, csak musicalként. Mi drámai előadást készítettünk – csakúgy mintSoltis Lajosvezetésével 1992-ben a Tanyaszínház –, és ennek érdekében jól átrágtuk ki kicsoda, milyen jellemet testesít meg, milyen szerepet tölt be a történetben. Az effajta előkészületre hivatásos színházak esetében is nagy szükség van, amatőrök esetében pedig fokozottan. Az előadás minden egyes tagjának tisztában kell lennie nemcsak a saját, hanem a többiek szerepével is. A nehézséget pedig nemcsak az okozza ilyen társulat esetében, hogy – hozzám hasonlóan –, a napi munka után érkezik a próbára heti három alkalommal, hanem az is, hogy mindent egyedül kell kitalálni és önerőből előteremteni.
Törteli tehát – aki húsz évvel ezelőtt távolodott el a színművészettől, miután az Újvidéki Rádió megvált drámai társulatának tagjaitól –, nemcsak a rendezésre vállalkozott, hanem arra is, hogy a szövegkönyv beszerzésétől, majd formálásától kezdődően – melybenFranyó Zsuzsanna segédkezett –, a díszlet, a jelmez kialakításán és elkészítésén túl – ebben viszont a kézimunkázó egyesületek játszottak közre –, összetartja a csapatot. Azt a mintegy harminc embert, akik között 12–60 éves kor közötti általános és középiskolai tanuló, egyetemista, de különféle korú dolgozó is van, akik először verbuválódtak össze ilyen felállításban, egy ilyen hatalmas munka kedvéért.
12–60 éves kor közöttiek (tanulók, egyetemisták, és különféle korú dolgozók) a szereplők
Féléves munka után, április 18-án aztán bemutatták az előadást a helybeli mozi- és színházteremben, majd 25-én megismételték. Megtelt a színházterem közönséggel, de még inkább Vén Agyaragy, Napólajos, Vamzi, Hólabda, Minimus, Bandi, Rózsi és a többiek szellemével. Főbb szerepekben Balogh Sándort, Varga Bélát, Árok Saroltát, Kaslik Klaudiát, Varga Flóriánt, Varga Balázst, Lévai Zsuzsannát láthatta a közönség.
– A jó szereposztás már fél siker, tanították nekem annak idején, és azt hiszem eredményes munkánk részben ennek köszönhető – jegyezte meg a rendező. – Hogy mi volt a döntő? Szerintem az, hogy nagyon nagy volt az akarat, a hit, a munka iránti alázat. A csapat minden tagja maximálisan igyekezett a tőle telhető legjobbat nyújtani.
Az előadás sikeréhez – mert sokak szerint, így szerintem is sikeres volt –, azonban nyilván az is hozzájárult, hogy a nagy amatőr színjátszói múlttal rendelkező temeriniek ritkán láthatnak színházi előadást helyben. LegutóbbFaragó Editszínművésznő rendezett, azt megelőzőenKoncz Istvánirányítása alatt készült egy Novak Novak darab, a költségek azonban gyorsan kimerítették a lehetőségeket, így azt az előadást is helybeliek, egészen pontosan Törteli ésGőz Lászlófejezték be. A folytatás idén megtörtént az Állatfarmmal, amit igazán nagy kár lenne nem bemutatni a vajdasági amatőr színtársulatok fesztiválján, vagy a vajdasági közönségnek. Már ahol igény mutatkozik rá.
Törteli László temerini színművész vitte színre a darabot
