Az öttagú, fiatalokból álló együttes nemcsak a lányok szemét gyönyörködteti, hanem fergeteges bulira hívja a közönséget a Mladost Mini Klubjába. A hónap vége felé Cservenkán fellépnek egy fesztiválon. Terveik között szerepel a bemutatkozó albumuk megjelentetése is.
A Sabbatka szabadkai rockegyüttes Black Sabbatka néven 2006 áprilisában alakult. Első koncertjüket a Cobra kávézóban tartották. Fejet hajtanak a hetvenes, nyolcvanas és kilencvenes évek nagy rockzenészei előtt, de óvatos léptekkel saját ösvényt is taposnak a rockdzsungelben. Welcome to the Jungle – sikította Axl Rose –, és úgy tűnik, a rajongók tárt karokkal várták a Sabbatkát, hiszen ajándékot is hoztak, egy különös hangszert ebben a műfajban: a fagottot.
Szűcs Mihály, az együttes frontembere az újvidéki akadémián diplomázott fagott szakon, és két általános iskola zenetanára. Az énekes az augusztus 21-ei fellépésre hívja fel a figyelmet, amelyre a Mladost Mini Klubjában kerül sor 22 órai kezdettel.
– Az együttes újjáalakulását is ünnepeljük, mivel néhány tagcsere után végleges a formációnk. A repertoárunk három évtized rockzenéinek feldolgozásából áll, illetve készítettünk néhány új saját számot is. Ezek is megtalálhatók a www.myspace.com/sabbatka honlapon. A koncertre 100 dinár a belépőjegy.
A Black Sabbath a hetvenes évek híres formációja volt. A Black Sabbatka elnevezés egyidejűleg utal a választott műfajra és az együttes városára. Később lemaradt a „black” (fekete).
– Az egyszerűsítést tartottuk szem előtt, hogy könnyebben megjegyezhetővé váljon az együttes neve. Próbálunk szabadulni ettől a sötét jelzőtől is, mivel nem vagyunk borúlátók. A zenénk nem sötét, inkább haladó, energikus és dinamikus, akárcsak a koncertjeink. Rengeteg energiát adunk ki magunkból, és azt a közönségtől vissza is kapjuk. Ez az energia utána újabb lendületet ad.
Szűcs Dávid nemrég írta be Újvidéken a nagybőgő szakot. Az együttes basszusgitárosa és háttérénekese visszaemlékezik a kezdetekre.
– Spontán alakultunk, a Zeneiskolában zenéltünk először együtt, a JMS-n (Junior Music Studio) tavaszi zenei képzésen, és arra gondoltunk, hogy megpróbálhatnánk alapítani egy együttest. Azóta sok helyen felléptünk, pl. Zentán, Törökkanizsán, Csókán, Kishegyesen, Horgoson, Nagykikindán, Apatinban, Becsén, Belgrádban. Legközelebb Cservenkára utazunk egy ifjúsági zenei fesztiválra, amelyre e hó 27-én, 28-án, 29-én kerül sor. Ez verseny, ahova három saját számmal lehetett jelentkezni, és mi bekerültünk a középdöntőbe, az első tizenhat közé.
A Sabbatka főleg Guns’n’Roses-, Whitesnake-, Deep Purple-, Iron Maiden-, Metallica-, Skid Row-, The Cult-átdolgozásokat játszik, de már néhány saját szerzemény is készült. Az énekes azt is elmesélte, hogyan.
– Általában a gitárosok, Tómó Árpád és Nikola Begović előhozakodnak egy riffel, erre Neven Tili, a dobosunk talál egy jó ritmust és Dávid egy jó basszust. Amikor a zenei rész összeáll, akkor kiötlöm a szöveget és a dallamát. A szövegeink angol nyelvűek, hogy szélesebb hallgatótábort célozhassunk meg vele. Főként belső indíttatásúak, szólnak a szerelemről, frusztrációról, az áttörésre való törekvésről stb. Érdekes, hogy fagottot is használunk, ami a korábbi rockegyüttesekre nem jellemző, tehát lírai részek is találhatók a zenénkben. Ezt a színpadon körülményes megoldani, mert a fagott kb. egy méter harminc centi. Nehéz énekelni, mozogni a színpadon, és közben a fagottot letenni-felvenni. Próbáljuk a rockot komolyzenével gazdagítani.
Tómó Árpád, az együttes egyik gitárosa, a Kosztolányi Dezső Színház hangmestere, elmesélte, hogy a közönségük főleg tizen- és huszonévesekből áll, mert a fiatalok még mindig vonzódnak a régi zenékhez.
– A régi zenék lerakták az alapköveket. Ha az ember visszanyúl a gyökerekhez, de kicsit másmilyen, újabb növényt nevel belőlük, akkor nagyon érdekes dolgok születhetnek. Az viszont baj, hogy Szabadkán nehéz fejlődni, mert kevés a fellépési lehetőség, és ez nem csak a rockzenészekre vonatkozik. A komolyzenét talán még lejjebb taszították.
A zenei élet pangását Szűcs Mihály is megérezte, és még olyan esetre is emlékezik, amikor visszautasították őket.
– Tagja vagyok a filharmóniának, de velük is évente csak négyszer koncertezünk. Ami a Sabbatkát illeti, olyan negatív kritikát is kaptunk az első saját számunk kapcsán, hogy úgy szólunk, mint egy nyolcvanas évekbeli zenekar. Sok zenei fesztiválszervező szerint csak az újabb rockirányzatok kaphatnak helyet. Nálunk épp az a lényeg, hogy a régiből összegyúrjunk valami újat. Sokan kérdezték tőlünk, hogyan tudjuk összeegyeztetni a klasszikust a rockkal. Szerintünk épp ez az ellentét adja meg a harmóniát. A hallgató az egyikből megy pihenni a másikba. A komolyzenészeknél leginkább az a baj, hogy az orruknál tovább csak a kottát látják, pedig néha szükség van saját dolgok kialakítására is.
Nikola Begović, a Zeneiskolában középiskolás, és klasszikus gitáron zenél, Neven Tili pedig klasszikus és dzsessz szakra jár, azon belül pedig ütős hangszerekkel foglalkozik.
– Nikola és én már gyerekkorunkban együtt játszottunk. Tízévesen is azon ügyködtünk, hogy együttest alapítsunk. Azután létrejött a Sabbatka, és 2006 óta tagja vagyok, Nikola pedig tavaly csatlakozott.
Az együttes tervei között szerepel egy saját lemez kiadása is. Szűcs Mihály szerint most fontosabb, hogy csiszolják a stílusukat.
– Nem akarjuk elsietni a lemez kiadását. Korábban volt rá lehetőségünk, de úgy gondoltuk, hogy inkább még fejlődünk. Próbálunk nem sorozatgyártásba fogni, megtartani a stílusunkat. Szóval inkább a minőségre megyünk, nem a mennyiségre.
