(fotó: Ótos András)
Horvát Uzon Éva szabadkai selyemfestő kiállítására nemrégiben került sor az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület ben. Az érdeklődők megcsodálhatták a selyemképeit – amelyek tájakat és stilizált virágmotívumokat ábrázolnak – valamint egyedi díszítésű ruhakölteményeit és kiegészítőit. Emellett lakberendezési tárgyakkal is foglalkozik, fali kárpitokat, ágytakarókat, függönyöket, lámpaernyőket, abroszokat varázsol az otthon szemet gyönyörködtető részévé, amelynek a vendégek is csodájára járnak. Képei lassan bejárják az országot.
Magyarkanizsán részt vett egy regionális amatőr képfestő versenyen, ahonnan a zsűri továbbjuttatta alkotásait a Sremska Mitrovicán megtartott vajdasági szemlére. A selyemképek itt is sikert értek el, és november végén eljutottak Čačakra, az országos szintű megmérettetésre. Innen kitüntetést hoztak megalkotójuknak, aki leginkább azon lepődött meg, hogy képeit beválogatták a legjobb tizennégy amatőr alkotás közé, és így újabb kiállítási lehetőséget kapott, amelyre hamarosan Kraljevóban kerül sor. Horvát Uzon Éva nyugdíjas éveiben kezdett selyemfestészettel foglalkozni és emlékszik még azokra az időkre, amikor nehezen parancsolt a kezeinek.
– Nagyon szerettem volna megtanulni a selyemfestészetet, de óvatosan indultam neki. Nem tudtam, van-e hozzá kellő tehetségem, és sokat szenvedtem a kezem ügyetlensége miatt, de lassan belejöttem. Azóta nem tudom mi az unalom, a semmittevés, mindig készítek valamit. Valójában Szabadkán nyílt rá alkalom, hogy megtanuljam az alapokat. Ez nekem kevés volt, ezért nem sajnálva a pénzt, elmentem Újvidékre, Szegedre és Budapestre is tanulni.
Honnan merít ihletet?
– Az ősz mindig inspirál. Az utcán heverő falevelek kincset érnek számomra. Összeszedem, majd sálakra festem őket. A virágok közül az orchidea és a bársonyka már többször „állt modellt”. Olykor lefestem az álmaimat is. Nagyon vágytam a tengerre, de nem állt módomban elmenni, hát megfestettem. Azután egyszer mégis lejutottam, mint útvezető, és csodálatos volt. Figyeltem a tájat, és egy hajnalon a tiszta, kék égen egy angyal formájú felhőt pillantottam meg. Ezt is megörökítettem.
Mi jelent az ön számára kihívást?
– Számomra a rendelés egy csodával ér fel. A megbeszélés alapján megpróbálom átérezni a megrendelő elképzelését, és ezt összehozni a festéstudásommal. Egyszer balkonajtóra készítettem függönyt, és nagyon jól sikerült. A megrendelő azt mondta, hogy napsütésben olyan, mintha az egész család szivárványban élne. Nagy elégtétel számomra, ha örömet szerezhetek. A megrendelések akkor igaziak, ha meghatározott kereteken belül szabadságot kap az alkotó, mert akkor szárnyalhat. Olyan is előfordult, hogy a barátnőm kedvenc pulóverét megpörkölte a vasaló. Nézegettem egy ideig, majd a foltra és az alatta lévő zsebre egy buja ágat alkottam. Nagyon különleges lett.
Mi okoz leginkább fejtörést?
– Legrázósabb felkérések a menyasszonyruhák. Azt nem szabad elrontani, és minden anyag másmilyen. Ha tiszta selyemből lenne, akkor a fejem se fájna, mert tudom, hogyan bánhatok vele. Ezért mindig kérek egy kisebb darabot az anyagból, hogy kísérletezzek. Ebben a témában is történt érdekes kihívás. Egy ifjú hölgy egyenes vonalú ruhát hozott, de kikötötte, hogy csak barna cipőben hajlandó férjhez menni. Elkezdtem gondolkodni, majd alulról a barna különféle árnyalataiból egy meghatározott formát hoztam létre. Mindenki a csodájára járt, úgy tűnt, mintha a menyasszony a ruha kedvéért vett volna fel barna cipőt. Készítettem már óriási sálakat is, mivel olyan ruhák jöttek divatba, amelyek csupaszon hagyják a menyasszonyok vállát. Ilyen ruhában nem illik templomban megjelenni, de egy sál megoldja a gondot.
Néhány évvel ezelőtt azt olvastam, hogy régi álma kiállítani Budapesten és Belgrádban? Valóra vált azóta?
– Nem jött még össze, de már ébren álmodozok. Nemrég kaptam egy felhívást, és ha minden igaz, tavaszra sor kerül egy budapesti kiállításra. Belgrád még várat magára. A probléma nem itt van, nagyobb gondot okoz, hogy kevés a megrendelés, és nehéz eladni ezeket a tárgyakat. Így megszakad a körforgás, nem fut be elég pénz arra, hogy anyagot és festéket vásároljak, pedig manapság már nem nehéz hozzájutni. Természetesen nemcsak az alapanyagok követelnek komolyabb befektetést, hanem a képekhez a keretek, a ruhákhoz a próbababák, névjegyek, prospektusok stb. Tudnék többet is alkotni, ha lenne rá kereslet. Ennek főleg a gazdasági válság az oka, részben pedig az, hogy nincs hol megmutatkozni. Igyekszem minden nagyobb vásáron jelen lenni, és nagyon rossz, ha fizetni kell érte, miközben nincs bevétel. Nem csak alkotok, saját magam menedzsere és PR ügynöke is vagyok. Ismeretlen vevők számára is készítek ruhákat, leginkább két- vagy háromrészeseket, amelyeket megrendelés esetén átalakít a varrónő. A ruha ára ezt is tartalmazza. Az is baj, hogy akinek tetszenek ezek a ruhák, annak nincs pénze megvenni, akinek pedig nincsenek anyagi gondjai, inkább olyan holmit keres, amely ismert cég nevét viseli, mert azt hiszi, ettől lesz menő.
