(Fotó: Molnár Edvárd)
Pesitz Mónika, a szabadkai Népszínház magyar társulatának színésznője számára, nem alakult tökéletesen az idei év. Nem sikerült új darabot próbálnia, előbb a Macbethet, majd a Paraszthamlet című előadást mondták le a súlyos gazdasági helyzet miatt. A színpadról mégse hiányoljuk, legutóbb a Marlene divatbemutatóból átalakult színpadi műben láthattuk. A színésznő megpróbálja nem tragikusan felfogni ezt az időszakot, hiszen így is játszik olyan darabokban, amelyeket a színház még mindig repertoáron tart. Emellett férje, Csernik Árpád révén – aki ugyancsak színművész és a Népszínház tagja –, gyermekszínjátszókkal is foglalkozik. A család persze nem lenne teljes, ha nem említeném meg a hároméves Bercit, aki nemcsak a szülei hétköznapjait varázsolja vidámmá és élettelivé, hanem a karácsonyt és a szilveszterezést is. Erről az időszakról faggattam Pesitz Mónikát.
Elmaradt két darab, amiben játszottál volna. Mivel vigasztalódsz?
– Idén úgy hozta a sors, hogy újat nem próbálhattunk, de tavaly készítettük a Gézagyereket, amelyben kisebb-, és a Veszedelmes viszonyokat, amelyben nagyobb szerep jutott számomra. Időközben felújítottuk a Murlin Murlót, amely egy ötéves darab, és főszerepet játszok benne. Emellett jó ideje repertoáron van az Indul a bakterház és a Charley nénje, tehát akadnak még mozgó előadásaim. Természetesen itt van a Marlene is, ami valójában egy divatbemutatóból indult ki nyáron, és amiben Marlene Dietrich-korabeli kosztümöket és zenéket mutatunk be. Egy nagy utazást teszünk ebben a világban. Nekem is szép ruha és fülbemászó dal jutott, amit szeretek énekelni. Nem fárasztó számomra ez a munka, élvezem az éneket, a táncot és azt, hogy szép ruhákban vonulunk fel. Egyelőre az évad második fele sem tartogat számunkra meglepetéseket, emiatt néhányan, akik kimaradtunk ebben az évadban, arra gondoltunk, hogy összeállunk és készítünk valamit, hiszen dolgozni mindig lehet. A férjem viszont nagyon elfoglalt, karácsonyra is csak kis időre szalad haza. E hó 26-án bemutatója lesz a Szerb Nemzeti Színházban, valamint Ludason és Noszán gyermekszínjátszókkal foglalkozunk, tehát nem ülünk otthon várva a jószerencsét. Ludason két csoportot tanítunk, az egyik a Pofon című előadás, amelyet készít, de a bemutatója még hónapokra odébb van. A noszaiak a Dr. Bubó című zenés darabot próbálják, de ez főleg a párom részvállalása. Valójában a férjem kezdett diákokkal foglalkozni, én csak besegítek neki, mert nagyon elfoglalt és nem tud mindenhol jelen lenni. Nekem ez megtetszett, mert szeretek gyerekek között lenni, hiszen nagyon ügyesek.
Hogyan zajlik nálatok az idei karácsony?
– Nagyon szeretem a telet és a karácsonyt. A hó és a hideg nem zavar, az sem érdekel, ha csúszik az út, egész nap az utcán kóborolnék, nem vagyok fázós. Jellemző ez a téli gyerekekre, és mivel én is ekkor születtem, így rám is igaz. Inkább a nyarat nem szeretem. A férjem topolyai, én pedig péterrévei, Palicson élünk, Szabadkán dolgozunk, így nekünk mindig érdekesen alakulnak ünnepeink. Lakótelepi lakás után házba költöztünk, úgyhogy most lehet havat hányni és élvezni a ház körüli téli teendőket. Sajnos a férjem csak 24-én este érkezik és 25-éig marad épphogy ebédelni, úgyhogy rám hárulnak a karácsonyi előkészületek. Azért idén nem kell sajnálni engem se, mert a férjem szüleihez megyünk szentestére, anyukámhoz pedig karácsonyra. Valójában nekem csak a karácsonyfa feldíszítése és az ajándékok becsomagolása marad. Ebben az évben tehát nem lesz nagy sütés-főzés, pedig azt is szeretek, főleg tortákat sütni. Enni nem is annyira, ezért örülök, ha valamilyen ünnep alkalmával másoknak süthetek.
Mivel fogjátok megajándékozni a kis Bercit?
– Mivel a húgom lánya is akkorka, mint Berci, és ők az egyetlen unokák, így tavaly mindenki elhalmozta őket ajándékokkal. Az ötödik kibontott ajándék után, már szinte örülni sem tudtak neki, így rájöttünk, hogy nem az a lényeg. Megkérdeztem Bercitől, hogy most mit szeretne, és azt mondta egy karácsonyfát. Persze kap majd egy kis asztalt és széket, mert nagyon szeret rajzolni, ne a nappalink bútorain élje ki kreativitását.
Milyen karácsonyfátok lesz?
– Első lakótelepes évünkben élő fát díszítettünk, de a központi fűtés hatása miatt (a tüskéket még az ágyba is behordtuk) rájöttünk, hogy nem éri meg. Akkor vettünk egy műfát. Most, hogy Palicson élünk, szerettem volna egy gyökeres fát, de mivel idén sokat utazgatunk az ünnepekre, inkább megtartjuk a műfenyőt, és majd jövőre gondolkodunk az élő fán. Karácsonykor szeretem egyszínűvel kombinálni a szobát, idén talán a hófehéret ezüsttel és arannyal.
Mi kerül az asztalra karácsonykor?
– Mindenevők vagyunk. Amikor főzök, szenteste halat készítek, mákos és diós gubával. A bableves nem annyira jön be nálunk. Az anyósom vezette be a diós gubát, mert a mák talán az egyetlen étel, amit nem szeretek. Gyerekkorunkban nem volt szabad válogatni, és apám mindig rávett, hogy legalább három mákos falatot lenyeljek, de ezt is kínlódva tettem. Karácsony másnapján pulykát eszünk mindenféle salátákkal, de készítek kocsonyát és sütiket is. Magyarán mindent, ami rengeteg kalóriát tartalmaz. Idén az a különbség, hogy alkalmazkodunk Bercihez. Egy orvosi félrekezelés miatt súlyos ételallergiával küszködik, és nagyon sok mindent nem ehet. Megpróbáljuk úgy összeállítani az étrendet, hogy ne nézze ki a falatokat a szánkból. Ez elég nehéz lesz, mert tartósítószereket, olajos magvakat, halat, tojást, szinte semmit sem ehet. Azóta szakácszseni lettem, ugyanis már tudok tojás nélkül tortát sütni, egyedül nyújtom a rétestésztát és a kenyeret is mi sütjük. A csokit már nem is kéri, helyette rétest, kiflit, mézes és kakaós sütit készítünk. Amíg mi halat eszünk, neki a csirkemellet halformára vágjuk.
Hol szilvesztereztek?
– Elterveztük, hogy idén szilveszterezni otthon fogunk, hármasban. Egész évben rohangáltunk, és arra gondoltunk, hogy megsütünk fél malacot, készítünk mellé sok salátát és pezsgőt, tévézünk, kicsit kimegyünk a hóra, megnézzük a tűzijátékot, és örülünk egymásnak.
