A magyar konyhának rengeteg olyan étele van, amely egy híres személyről kapta nevét. Azt, hogy kinek a kedvence volt a rigójancsi, a Dobos-torta, a Kugler-torta, a Kossuth-kifli, tudjuk, hiszen róluk nevezték el őket. Azonban, hogy a vidékünkön élő népszerű emberek mit szeretnek főzni, melyik a kedvenc ételük, legfeljebb családjuk, baráti körük előtt ismeretes. Ebből a meggondolásból indítottuk új rovatunkat, amelyben havonta egyszer bemutatjuk egy közismert ember ízemlékeit, kedvenc ételeit. A sort Ferenczi Jenő színművész nyitja.
Ferenczi Jenő közismert és közkedvelt színművésszel ezúttal nem színházi alakításairól, rádiós szerepléseiről beszélgetünk. Sem a filmről, a filmjeiről, hanem sokkal egyszerűbb dolgokról. A főzésről, kedvenc ételeiről faggatom.
Újvidéken, telepi házának udvarában ülünk egy hatalmas fenyő alatt, amelyre szőlőt futtatott fel. Már érett, csipegethetjük a szemeket. Tiszteletünkre limonádét készít, de egy hűtött üveg kóla is az asztalra kerül.
– Válasszatok. Borom, pálinkám nincs, csupán ezzel kínálhatlak meg benneteket – mondja mosolyogva.
Igen, a jól ismert Ferenczi-mosoly!
Limonádét kérek. Szemlátomást megörül, hogy nem a kólát választom, hanem az ő limonádéját.
– Tizenkét éves lehettem, amikor volt nálunk egy szobafestő. Úgy hívták, hogy Bahun Rudolf.
– Gabaj, akarsz nekem segíteni? – kérdezte tőlem. – Mit, kérdeztem vissza. – Hát eljössz velem, szappanozod a falat, gipszelsz, meg amit kell. – Jó – válaszoltam. Először a Kiszácsi utcában dolgoztunk, majd munkát talált a cseneji szállásokon, egy tanyán. A háziasszony megkérdezte a mestertől, hogy mit főzzön ebédre. Mivel én voltam a legfiatalabb, és nagyon szeretett engem Rudi, odaszólt hozzám: – Gabaj, mit akarsz enni? – Kérhettem volna kirántott húst, csirkepaprikást, kakaspaprikást uborkasalátával, zöldsalátával... Nem, én azt mondtam, hogy krumplis tésztát.
Elmeséli, hogy tizenegyen voltak testvérek, hogy tizenhat éves nővére gyakran főzött nekik, amikor anyjuk az Odeon Szállóban dolgozott, és ő csak krumplis tésztát tudott készíteni. De nemcsak a lányok tanultak meg főzni, hanem a fiúk is. Egyszerűen ellesték az anyjuktól, nővérüktől.
Másik kedvenc étele, amellyel egy időben szerdánként Franyó Zsuzsanna barátnőjének is kedveskedett, a káposztás tészta.
Megműtötték, és most nem szabad káposztás tésztát ennie. Pedig mindig emlegeti. A napokban is felhívott:
- – Eugéniusz, főzzél nekem káposztás tésztát, mert csak te tudsz olyat főzni, amilyet a nagynéném készített.
- Még egy gyerekkori emlék a töltött káposzta. Anyám főztje. De nem is annyira a töltött káposzta íze maradt meg bennem, hanem annak az ételnek az íze, amelyet másnap készített a maradékból. Első nap megettük a húst, a káposzta leveleit, és másnapra megmaradt az apró káposzta. Nem dobtuk ám azt el, hanem másnap anyánk kanalas galuskát rakott rá. Isteni étel volt, csodálatos, és érdekes, hogy mindenki szerette. Úgy, aprón a káposztát nem nagyon ettük volna meg, de ahogy beletette anyánk azokat a galuskákat! Mindezek gyerekkori ízek. Egyébként inkább kedvelem a tésztából készült ételeket, mint a húsételeket. És imádom a leveseket. Minden vasárnap a lányomnál ebédelek. Isteni leveseket főz. A múlt vasárnap zöldségfélékből készített. Háromszor szedtem belőle. Szeretem a főzelékeket is, a tökfőzeléket...
Egy pillanatra elhallgat, egy nagyot nyel.
– Úszik a nyálam, ahogy rágondolok.
És ismét a Ferenczi-mosoly.
– Nem szeretek túlságosan pepecselni. Az egyszerű ételeket szeretem, amelyeket gyorsan elkészíthetek. De ha vendégem van, akkor nem törődök az idővel, ilyenkor szórakozásnak veszem a főzést. Egyébként nem vagyok lusta ember. Reggel hat órakor kelek, elintézem a toalettemet, megnézem a számítógépemen, hogy kaptam-e levelet, megreggelizem. Ma reggel egy szelet margarinos kenyeret ettem két deci tejjel. De készítek magamnak tejeskávét is. A szalonnát is szeretem. De ha tejet iszom, akkor paradicsomot nem lehet enni, márpedig azt nagyon szeretem a szalonnával. Esténként néha levágok pár szelet szalonnát, mellé készítek hagymából és paradicsomból egy kevés salátát, és ha nem kell sehová mennem, akkor még fokhagymát is eszek mellé. Olyan jókat alszom tőle.
