Ez az igazi bogrács, öntöttvasból készült
A magyar konyhának rengeteg olyan étele van, amely egy híres személyről kapta nevét. Azt, hogy kinek a kedvence volt a rigójancsi, a Dobos-torta, a Kugler-torta, a Kossuth-kifli tudjuk, hiszen róluk nevezték el őket. Azonban, hogy a vidékünkön élő népszerű emberek mit szeretnek főzni, melyik a kedvenc ételük, legfeljebb családjuk, baráti körük előtt ismeretes. Ebből a meggondolásból indítottuk új rovatunkat, amelyben havonta egyszer bemutatjuk egy közismert ember ízemlékeit, kedvenc ételeit. Ferenczi Jenő színművész után most Juhász Attila vall olvasóinknak.
Juhász Attilát még azokból az évekből ismerem, amikor újságíró volt. Az Újvidéki Rádióban dolgozott, de rendszeresen írt a Napló hetilapnak is. Jól írt, ezért lepődtem meg akkor, amikor hallottam, hogy hátat fordított az újságírásnak és az igen ingoványos politikai pályát választotta. Három megbízatásban volt Zenta polgármestere. A legutóbbi választásokon is nyert volna, de időközben változott a polgármester megválasztásával kapcsolatos törvény, ami azoknak kedvezett, akik már korábban is ki szerették volna ütni székéből.
De hagyjuk a politikát. Nem azért kerestem fel Zentán, hogy a politikáról beszélgessünk, hanem azért, hogy kissé elcsevegjünk a világ legfontosabb mellékes dolgáról. Á, nem a fociról, hanem a konyháról, az ízekről, a főzésről.
Azt már régóta tudom róla, hogy imádja az édességet. Egy-egy tortaszeletnek nem tudott sohasem ellenállni, ő volt az első, aki lecsapott rá, ha a Naplóba valaki behozott néhányat, elsősorban Keszég Károly főszerkesztőnek kedveskedve.
Imádom az édeset, de az utóbbi időben óvakodom tőle
– Bevallom, hogy most is imádom az édeset. Ez meg is látszik rajtam. Éppen ezért az utóbbi időben kerülöm. Tudod, az elmúlt tíz-egynéhány év alatt, amióta politikával foglalkozom két dolgot szereztem, harminc kilogramm súlyfelesleget és egy gyomorfekélyt. Ezért ma csínján bánok az édességgel.
Kimegy a konyhába, nekem sört és sör korcsolyát hoz, magának egy osztrák fehér bort bont. De az édesség sem maradhat el.
– Baracklekvárral töltött kalács. Feleségem készítette. Szeretem, nektek is biztosan ízleni fog.
Elmondja még, hogy szűkebb és tágabb környéken, beleértve az egész Balkánt, sőt Tunéziát és jó néhány európai országot, nincs édesség, amit meg ne ízlelt volna.
– A rigójancsinak azonban nincsen párja.
Ebben egyetértünk, habár én a somlói galuskát sem vetem meg.
A halászléhez a fehér bort kedvelem
– Imádom az édeset, de nem tudom elkészíteni. Főzni azonban szeretek, elsősorban halételeket, különböző bográcsos ételeket és roston sülteket. Nemrég vettem egy öntöttvasból készült bográcsot. Rettentően büszke vagyok rá. Van már zománcozott bográcsom és lemez bográcsom, amelyet olyan szépen kiégettem, ahogy ezt a nagyok csinálják, kívülről fekete, de nem kormos. Mindezek a bográcsok jók, de ez, az öntöttvas bogrács az igazi. Újabban készítenek bográcsot rozsdamentes acélból is. Abból nem kérek. Egyébként gyerekkorom óta horgászok. Az a fajta horgász vagyok, aki a halfogástól kezdve a hal elkészítéséig mindent nagy élvezettel csinál. A halászlét szeretem. Tiszai módra készítem. Először megtisztítok néhány hagymát, apróra szeletelem és megdinsztelem. De csak annyira, hogy üveges legyen. Felöntöm vízzel, a bográcsba teszem a halszeleteket, de teszek bele felszeletelve friss paprikát, paradicsomot és zöldségféléket is. Amikor megfőtt a hal, mindezt leszűröm és a hal mellé csak a tiszta levet tálalom. És ha igazán kedveskedni akarok a vendégeimnek, akkor a halászlé mellé túrós csuszát szolgálok fel szalonna pörccel. Én enyhén csípősen szeretem a halászlét, de lányaim miatt a csípős paprikakivonatot csak utólag csöppentem tányéromba. A gyerekek is szeretik a halat. Másfél éves és négyéves lányomat most próbálom befertőzni a horgászással, úgy látom sikerrel. Mindketten szeretnek pecázni, csak még a horogtól kell óvni őket.
Egy kompromittáló felvétel: a volt polgármester a medencéje mellett
Arról is beszélgetünk, hogy az elmúlt jó néhány évben sokat utazott, alkalma volt különböző ételeket megkóstolni.
– Bárhova megyek, a helyi ízeket keresem. Dalmáciában nem bécsi szeletet rendelek és Bécsben nem homárt. Három, négy évvel ezelőtt az Eger melletti Bogácson voltunk vendégségben aPolgármesterek az idegenforgalombanelnevezésű rendezvényen. Báránypörköltet készítettünkTörteli Jóskabirkózó és vendéglős segédfőnökségével. Mondanom sem kell, hogy elsők lettünk. Én ott csak a krumplit pucoltam, de ezt kiválóan csináltam. Számomra a főzés, a finom ételek, a különleges ételek kóstolgatása egy szép kikapcsolódás. Politikusként elmondhatom, hogy gyakran sokkal többet ér a halfőző verseny, a bográcsos verseny, a tanácstermek komoly tárgyalásainál.
Hát, ebben is teljesen egyetértünk.
