Kovács Anikó
A magyarországi Megasztárhoz hasonlítják sokan a temerini tinifesztivált, melyet immár 17. alkalommal szerveztek meg szombaton a helybeli Sportcsarnokban. Húsz, magában tehetséget érző fiatal vállalta a megmérettetés kockázatát, pontosabban ennyien jutottak be a döntőbe a 40-45 jelentkező közül Vajdaság mintegy 16 helységéből. A Megasztár és a Tini között ennyiben körülbelül ki is merül a hasonlóság, hiszen mindkét rendezvény valóban kifutópályaként szolgál. A különbözőség palettája már jóval szélesebb: a magyarországi rendezvény határon túlra is kiterjedő mega tévéesemény, a kereskedelmi televízió sajátos megnyilvánulása, mely hírnevet, karriert, sztárpozíciót is szavatolni tud a legszerencsésebbeknek.
A mi tini és ifjúsági könnyűzenei vetélkedőnk ugyanakkor fesztiváljellegű, szinte egy napra korlátozódik, a szervezők dicséretes felkészítési igyekezete ellenére a fiatalok zömmel egyedül, legjobb belátásuk szerint választanak dalt, ruhát, színpadi mozgást, és ha nyernek is, ezzel jószerével befejezettnek tekinthetik zenei karrierjüket. Nincs az a társadalmi háttér, mely felkarolná őket, és egyengetné útjukat a könnyűzene terén. Ezek a gondolatok röpködtek a levegőben a csaknem nagykorú rendezvény körül, és erre a kérdésre kerestük a választ az idei ifjúsági kategória győztesével, a temerini Kovács Anikóval is. Anikó 13 éves kora óta rendszeresen vetélkedik, idén immár tizedszer lépett fel. Előadásával, énekével teljes érettségről tett tanúbizonyságot. Sok munka áll mögötte, és esete bizonyítja, hogy sohasem szabad feladni. Ő sem zene szakos, az újvidéki óvóképző abszolvense, aki imádja a zenét, szakmai instrukciókat pedig elsősorban a tinifesztivál szervezőitől kapott, Gőz Lászlónakő is különösen sokat köszönhet.
– A „hogyan tovább?”-ról annyit mondhatok, hogy a zene mindig az életem része marad. Magam sem tudom, milyen szinten, de terveim között szerepel a tanulás, vágyam pedig a dzsessz-ének szak. A tinivetélkedőkön ugyan sok műfajban megmártóztam, de legközelebb a blues, a dzsessz áll hozzám. Az esetleges itthoni énekeskarrier nem sok perspektívával kecsegtet, a magyarországi annál inkább. Jó példa erre Rúzsa Magdi, Dér Henrietta vagy Bencsik Tamara, de nem biztos, hogy ez az egyetlen út. Például most egy karácsonyi jellegű CD-n dolgozunk Kovács Kornél irányításával, aki tavaly a fesztivál zsűrijének elnöke volt, és idén is megjelent. Felkarolt többünket a tiniről: Radošević Krisztinát, Hevesi Tibort, Nagy Csongort, Erős Ervint és másokat. Csak reméljük, hogy hamarosan megjelenik a közös CD-nk. Kiváló a munkahangulat, sokat tanulunk, miközben jól érezzük magukat, talán majd a közönség is hasonló szeretettel fogadja, mint ahogyan készült.
Az idei vetélkedő másik, sőt kétszeres győztese, Óvári Dániel ugyancsak temerini reménység, aki nemcsak a zsűri egyöntetű véleménye szerint volt a legjobb a tini kategóriában, hanem a közönség szimpátiáját is elnyerve közönségdíjas lett. Mindössze 13 éves, a szárnypróbálgatás időszakát éli, így valóságos meglepetésként élte meg a szombati diadalt. Nem úgy ismerősei, legalábbis azok, akik emlékeznek az Óvári nagyszülők egykori emlékezetes fellépéseire a színházban. Nem esik messze az alma fájától, ezt Dani is belátja, Farkas Katalin, a Magyar Rádió zenei szerkesztője, az idei zsűri elnöke pedig így fogalmazott: valóságos csoda ez az Óvári gyerek. Pedig a hetedik osztályos fiú is egyedül készült a versenyre, egyedül tanul gitározni, hő vágya, hogy szülei zeneiskolába írassák. Szereti az Eddát, a Bikinit, a Piramist, egyáltalán a zenét. A „mi leszek, ha nagy leszek?” gondolatával ugyan foglalkozik, de hogy a zene közelében marad-e, sok mindentől függ. Talán leginkább a lehetőségektől, a körülményektől, melyeket nem Dani vagy Anikó korosztályának kell megteremtenie.
Óvári Dániel
