A magyar konyhának rengeteg olyan étele van, amely híres személyről kapta nevét. Azt, hogy kinek a kedvence volt a rigójancsi, a dobostorta, a Kugler-torta, a Kossuth-kifli, tudjuk, hiszen róluk nevezték el őket. Azonban az, hogy a vidékünkön élő népszerű emberek mit szeretnek főzni, melyik a kedvenc ételük, legfeljebb családjuk, baráti körük előtt ismeretes. Ebből a meggondolásból indítottuk új rovatunkat, amelyben havonta egyszer bemutatjuk egy közismert ember ízemlékeit, kedvenc ételeit. Dr. Berényi János után most Kovács Frigyes színész vall olvasóinknak.
Kovács Frigyes, színész, rendező, a színiakadémia tanára és mániákus színházalapító, a Tanyaszínház és a Kosztolányi színház alapításánál is jelen volt. Nagyon szereti felesége, Kabók Erika főztjét, de egyre gyakrabban idézi fel magában a kavillói kemence ízeit. Eldöntötte, ő is épít egyet udvarában, és egy szárnyékot is, ahol majd színész barátaival kemencében sült kacsazsíros lepény és jó bor mellett beszélgetnek a múltról, a jelenről. Szabadkai házában tettük meg utazásunkat az ízek világában.
Halálraítéltként mit kérnél az utolsó vacsorára?
– Hát, valószínűleg nem ennék semmit. Házi pálinkát kérnék. Sokat. Annak ellenére, hogy nem vagyok nagy alkoholfogyasztó. A nagyon jó borokat és a nagyon jó pálinkákat orvosságként időnként konzumálom. Köztudott dolog, hogy Vajdaságban főzik a világ legjobb pálinkáit. Ittam már mindenfelé, Erdélyben meg Magyarországon meg Nyugaton „ajánlott” és „nagyon finom” és „csak neked” pálinkát, de az, amit itt, Szabadkán és környékén főznek, amit a zentai Vicei Marci főz, az fölülmúlhatatlan. A jó borokat kedvelem. A tokaji az nem bor, a tokaji az több mint bor. Tokajit különleges alkalmakkor bontok. Korábban a vörösborokat részesítettem előnyben, most a fehér száraz borok a kedvenceim.
A jó bor jó étel mellé kívánkozik.
– Igen. Nekem vannak kedvenc ételeim, de azok a legnagyobb sajnálatomra a házban nemkívánatos anyagból készülnek. Például birkahúsból, kecskehúsból, szamárhúsból, nyúlhúsból. Feleségem kiválóan főz, ezért nem nagyon veszem a bátorságot, hogy odaálljak a tűzhely mellé, néha mégis megengedem magamnak, hogy a magam kedvtelésére birkapörköltet főzzek. Apám többek között juhász is volt. Nagyon sokat őriztem a birkákat, sőt vágtam is. Szegény megboldogult anyám birkapaprikása rendkívül egyszerű volt. Nem kedveltem meg gyerekkoromban. Később megtanultam úgy elkészíteni, hogy azok a barátaim is, akik fölesküdtek rá: sohasem fogják megenni a birkahúst, háromszor is szedtek a főztömből. Persze nem mondtam meg nekik előzőleg, hogy mit esznek.
Elárulnád, miként készül Frigyes birkapörköltje?
– Nagyon sok bíbelődéssel jár. A színe-javából, főleg combból készítem. Először is faggyútlanítom a húst, az összes hártyát leszedem róla, majd kockákra vágom. Minden húsdarabot megspékelek fokhagymával. Az apróra vágott vöröshagymát jól megdinsztelem, egészen pépesre, majd ebben pirítom a húst. Nagyon sokáig. Ha a saját leve elpárolog, kevés vizet adok hozzá. Ezt addig csinálom, amíg már szinte megsül a külseje. Ezután vörösbort teszek hozzá. Természetesen sózom, borsozom, és nagyon sokáig kóstolgatom. Közben vörösbort iszogatok. Ha több vörösbort öntök magamba, akkor több kerül a pörköltbe is. És nem szabad kifelejteni a pirospaprikát sem. Kimondottan telecskai paprikát használok. Ennek az ételnek a végső aromáját a vörösbor adja meg. A birkapörköltön kívül a házinyulat is kedvelem, szalonnával, fokhagymával spékelve.
És kemencében sütve.
– Sajnos nincsen kemencém, de amikor kimondom ezt a szót, azonnal összefut a nyál a számban. Eszembe jut a gyerekkorom, anyám kenyere, lángosa, babkölteményei. Mind a kemencében készítette. A reggeli kacsazsíros lángosok de jók voltak!
Itt, a szabadkai házatokban építhetnél te is egy kemencét.
– Évek óta tervezem, de nem a házban, habár itt is elférne, és itt lenne kuckója is, hanem az udvarban. Most, hogy két három éve már jóval kevesebb dolgom van a közéletben és a színházban is, lassan megpróbálok nyugdíjas tempóra váltani, ezért egy szárnyékot fogok az udvarba építeni. Szárnyékot kemencével. A vajdasági magyar színjátszás az elmúlt harminc év alatt igen hányatott sorsot élt meg. Én ennek mind a részese voltam. Szabadkán a legidősebb színész is fiatalabb nálam tizenöt évvel. Szeretném harminc év tapasztalatát, tudásomat átadni a fiataloknak. Egy szárnyék, egy kemence ehhez ideális hely. Közös iszogatáson, főzögetésen, barátkozáson nagyon jó dolgok születnek. Szeretném, ha az emberek, a színészek találkoznának egymással. Mert most nem találkoznak. Az előadás után kocsiba vágják magukat, és sietnek haza. Színházunknak nincsen klubja, és ha majd elkészül az új színház, és ott lesz is, kérdés, hogy mennyire lesz az intim. A szárnyék mindig az. Hamarosan neki is látok építésének. A terv megvan, anyagom is van hozzá, és némi tudásom, ugyanis szabadidőmben asztaloskodom. Műhelyem is van. A garázs, ahonnan az utcára szorult az autó.
