A képen látható puliszka kalács receptét is megosztotta velünk Anna. Íme: 2 deci tejet, 2 deci olajat, 2 deci paradicsomlét, 2 deci cukrot, 2 deci lisztet, fél kiskanál szódabikarbónát és 6 deci kukoricalisztet összedolgozunk, ízlés szerint megsózzuk, és tepsibe simítva, mérséklet tűznél megsütjük. Tanúi lehettünk, hogy igazán finom, és – amennyiben nem fogy el azonnal – napokig puha marad.
A magyar konyhának rengeteg olyan étele van, amely híres személyről kapta nevét. Azt, hogy kinek a kedvence volt a rigójancsi, a dobostorta, a Kugler-torta, a Kossuth-kifli, tudjuk, hiszen róluk nevezték el őket. Azonban az, hogy a vidékünkön élő népszerű emberek mit szeretnek főzni, melyik a kedvenc ételük, legfeljebb családjuk, baráti körük előtt ismeretes. Ebből a meggondolásból indítottuk havonta egyszer jelentkező rovatunkat, amelyben bemutatjuk egy közismert ember ízemlékeit, kedvenc ételeit. Silling István után most Szőke Anna vall olvasóinknak.
A kishegyesi Szőke Annát óvónőként ismertem meg, fáradhatatlan szervezőként. Majd sokszor találkoztam nevével az újságokban, folyóiratokban. Tanácskozásokon vett részt, cikkeket, könyveket jelentetett meg és két évvel ezelőtt a néprajzi tudományok doktora titulust is megszerezte. Ezúttal nem a kisóvodásokról, az óvodai oktatásról, és nem a kishegyesi szokásokról beszélgetünk, hanem arról, hogy milyen ízeket hozott magával gyerekkorából, és mit főz ma?
– Nagyon sokat utazok, és sajnos ezek az utazások jórészt meghatározzák étkezésemet is. Nem mondhatom, hogy étrendem ilyenkor hagyományos. Főleg húsból áll különböző módon elkészítve. Utazásaim befolyásolják itthoni táplálkozásunkat is. Olyan ételek kerülnek jórészt az asztalra, amelyeket gyorsan elkészíthetek, vagy másnap felmelegíthetek. Pontosabban mondva kerültek. Mert férjemmel, Istvánnal nemrég eldöntöttük, hogy bevezetjük a hagyományos étrendet. Megpróbálunk úgy táplálkozni, mint annakidején, gyerekkorunkban. Megpróbáljuk azokat az ízeket újravarázsolni. Szüleink, nagyszüleink ízeit.
Tudom, hogy ez időigényesebb, de nem baj. Mert mondjuk egy krumplis lepény elkészítése is időigényesebb, mint általában a tésztaféléké. Persze nem az olasz pizzára gondolok, hanem a magyar tésztafélékre. Ennek ellenére eldöntöttük, és be is tartjuk azt, hogy minden hétfőn, szerdán és pénteken tésztát eszünk. Ezek a tésztanapok.
Emlékszem, hogy nálunk a reggeli általában készített reggeli volt. Édesanyám hajában sült, vagy hajában főtt krumplit készített. Ha volt kacsa-, vagy libazsírunk hozzá, akkor ez fenséges volt. De ilyenkor az asztalra került a svargli is. Így neveztük és nevezzük ma is itt a disznósajtot. És ott volt mellette a húsos hurka, a töpörtyű. Mi a húsos hurkát felmelegítettük, úgy ettük. És nagyon nagy szerepe volt étkezésünkben a káposztának. A savanyú káposztát rendszeresen fogyasztottuk. Kiadós volt tehát a reggeli, valószínűleg azért, mert erő kellett a munkához. Édesapám gyári munkás volt, télen pedig, amikor nem volt munkája, elment fát vágni. Emlékszem, hogy hozta haza a gallyakat. Azt, hogy a fa törzse kié lett, nem tudom.
Szerettem a fokhagymaszószt. Azt is reggelire ettük. Nagyon egyszerű étel. Az apróra vágott fokhagymát zsíron megpörkölte anyám. Egy liter mártáshoz akár egy fej fokhagymát is pucolt. A zsírba lisztet kevert, vízzel felengedte. És amikor besűrűsödött készen állt a fogyasztásra. A fokhagymaszószt sült szalonnához, vagy töpörtyűhöz ettük.
Szóval a reggeli mindig kiadós volt, de soha se ettük magunkat degeszre. Abban az időben a mértéktartás volt a jellemző. Akkor még minden családban jelen volt a mértéktartás. Bármennyi étel is volt az asztalon, senki sem evett annyit, hogy ne kapna levegőt. Mindenből csak keveset.
Anyám még kemencében sütötte a hajába krumplit, én lerniben. Így is jó. Gyakran van reggelire hajába sült krumpli pörkölt káposztával. Csodálatos étel a pörkölt káposzta. A savanyú káposztát kifacsarom, kevés hagymán és zsíron megpörkölöm. Finom hozzá a sült szalonna.
Szüleim abból gazdálkodtak, amit a ház kiadott. Ezt így mondtuk. Nagyon keveset jártunk a piacra, a boltban pedig csak azt vettük meg, amire szükség volt. Szüleink ügyesen tudtak tárolni dolgokat. Például a birsalmát, a körtét a padláson tartották a búzában. Gyakran engem is felküldtek, hogy forgassam meg a búzát, nehogy begyulladjon, és ekkor a gyümölcsöket szépen vissza kellett rakosgatnom.
Ebédre mindig főtt étel volt. A tésztás napokon elsősorban a krumplis ételek domináltak. Krumplis tésztát pörkölt hagymával hetente ettünk. De sokszor volt gombóc is, vagy nudli. A vasárnapi ebéd mindig úgy készült, hogy vacsorára is jutott belőle. Ekkor, de csak vasárnap, vacsorára is főtt étel volt. Egyébként legtöbbször aprítós tejet ettünk. Itt, Hegyesen mi így nevezzük a tejbe aprított kenyeret. Nyáron aludttejbe is aprítottunk kenyeret. Savanyú volt és hűtött.
A krumpli, a savanyú káposzta mellett a paradicsom játszott még fontos szerepet étkezésünkben. Édesanyámék üvegbe tették el, mi pedig a kifőzött paradicsomlét egy-két literes zacskókba öntjük, és mélyhűtőbe tesszük. Ennek a tárolásnak az az előnye, hogy a paradicsomban nincs tartósító szer, hátránya viszont az, hogy előző nap ki kell venni a mélyhűtőből, hogy kiolvadjon.
A húsfélék közül manapság többnyire baromfit eszünk. A töltött csirkét imádom. Egyszerre többet is töltök, lefagyasztom, és amikor megkívánjuk, vagy amikor vendég jön, római tálban megsütöm. Krumplit, paprikát, paradicsomot helyezek köré. Egyébként a római tálat nagyon kedvelem, és mindenkinek ajánlom is. Csodálatos ízeket lehet benne varázsolni.
Mindazt, amit annak idején édesanyáink készítettek, igyekszünk újra felfedezni. A barátfülét például. De szeretjük a halat is, pedig a hal gyerekkoromban nagyon ritkán került az asztalra. A hal pénzbe került, meg aztán sokan a halat a szegények eledelének tartották. Sajnálták azokat az embereket, akik a Krivajára jártak halászni. Azt mondták, hogy ezt azért teszik, mert nincs mit enniük. A hallal kapcsolatban van egy érdekes emlékem. Volt Kishegyesen egy juhász, akit úgy hívtak, hogy Cina bácsi. A Kaszálóban voltak a juhai. Egy napon eltűnt a Cina bácsi. A birkái megvoltak, de ő sehol. Hónapok elteltével egyszer csak felbukkant teteme a Krivajában a Babcsányi doktor hídjánál. Attól kezdve a Török házban hal nem volt. Édesapám nem engedte anyámnak, hogy süssön, azért nem, mert a halak megették Cina bácsit. Ezt mondta apám.
