Nemrégiben kaptam e-mailben egy érdekes plakát-összeállítást. Van közöttük jónéhány nagyon eredeti, azonban aktualitása miatt négy kutyás keltette fel leginkább az érdeklődésemet. Ezek a Budapest utcáin felgyülemlett kutyaürülékre szeretnék frappáns módon felhívni az emberek figyelmét. Úgy gondoltam, utánajárok, nálunk mi a helyzet kutyagumi-ügyben.
Jó dolog háziállatot tartani. Sajátos, semmihez sem hasonlítható bensőséges kapcsolat, feltétel nélküli szeretet és bizalom alakul ki a két- vagy négylábú kedvenc és a gazdája között. Különösen igaz ez az állítás a kutya és az ember esetében. Valószínűleg azért, mert a kutyák rendkívül értelmesek, nagyon ragaszkodóak, nemhiába mondják, hogy a kutya az ember leghűségesebb barátja. De ahhoz, hogy mindketten – sőt a szűkebb és tágabb környezetükben élők is – elégedettek legyenek, be kell tartani bizonyos szabályokat.
Szerbiában 2010-ben fogadtak el egy határozatot, miszerint minden kutyatartó köteles pórázzal, szájkosárral ellátni kedvencét, valamint végtermékét maradéktalanul eltakarítani a közterületekről. Ennek elmulasztásáért a felelőtlen állattartókat a felügyelőség 5000 dináros helyi bírsággal büntetheti meg. Ha azonban a gazdi nem fizeti ki nyolc napon belül, a bírság szabálysértési feljelentéssé minősül át, és ebben az esetben a kiróható büntetés az eredeti tizenötszörösére (!) emelkedik.
Több tonnányi kutyagumi
A szerbiai mezőgazdasági minisztérium adatai szerint az országban jelenleg 708 ezer kutya tengeti napjait (csak a fővárosban mintegy 300 ezer). A valóságban ettől jóval több kutya futkos az utcákon abból kifolyólag, hogy nagyon sok gazdi nem oltatja be, nem veteti nyilvántartásba négylábú kedvencét, annak ellenére, hogy ez törvényes, stílusosan: kutya kötelessége lenne. Az adatok ismeretében, ha kutyánként naponta nyolc deka ürülékkel számolunk, akkor ez tonnában számolva is súlyos napi probléma. Arról nem beszélve, hogy a belelépésen és a kellemetlen látványon túl rengeteg veszélyt hordoz magában. Az elpotyogtatott, betonon, fűben, homokozóban megbúvó kutyaürülékben férgek, paraziták élősködnek. A veszélynek leginkább a gyerekek vannak kitéve, hiszen ők azok, akik kézmosás nélkül nyúlnak a szájukhoz, szemükhöz. Ha a kórokozók bekerülnek a szervezetünkbe, 10-12 centis élősködővé fejlődve akár vakságot is okozhatnak. Ezért lenne rendkívül fontos a „kutyaproduktum” összegyűjtése, biztonságos tárolása, majd megsemmisítése.
Kutyakaki a világban
Európa számos nagyvárosában a kutyakaki-kérdést sikerült zökkenőmentesen megoldani. Heidelbergben például a parkokban és a kutyasétáltatásra alkalmas helyekre zacskókkal ellátott tartályokat helyeztek ki, illusztrált felhasználási utasítással. A tartályokat a városi köztisztasági vállalat dolgozói ürítik ki. Barcelonában pedig a járdák melletti bokros zöldterületet jelölték ki kutyaillemhelynek. Kis- és nagydolguk végtermékét öntözőrendszer mossa a talajba. Táblával jelzik, hogy ez a kutyák területe, az emberek válasszanak másik útirányt. És amikor a több száz méter hosszú zöldterület már nem alkalmas kutyavécének, egyszerűen kitiltják onnan a kutyákat. Meglepő vagy sem, de a kutyatartók minden gond és zsörtölődés nélkül elfogadják ezt a megoldást.
Valami bűzlik Szerbiában
Ami Szerbiát illeti, általános adatok nincsenek. Belgrádban néhány parkban elhelyeztek ugyan kutyaürülék-tárolót, amelyekhez papírzacskókat is mellékeltek, azonban Újvidéken nem. A tartományi székvárosban viszont kijelölték azokat a zöldterületeket, ahol a gazdik büntetlenül sétáltathatják kedvenceiket, ami azt jelenti, hogy nem kell eltakarítaniuk a kutyakakit, megteszi helyettük a városi kertészet. Más városrészekben azonban a gazdik kötelesek összeszedni a menet közben elpotyogtatott kutyagumit az otthonról hozott szatyorba, amit nem tudnak hova eldobni, hiszen egészségügyi okokból a szemeteskukákat nem használhatják erre a célra: a szeméttel együtt eljut a szemétlerakóba, és ott tovább fertőzhet.
Tehát kutyagumi-ügyben is levonhatjuk azt a következtetést, amelyet Szerbiában minden új rendelettel kapcsolatban levonhatunk: itt valami bűzlik. Sokkal jobban, mint a fűben meglapuló kutyagumi.
