Miroslav Krstonošić, újvidéki műépítész olyan házakat tervezett, amelyek a legerősebb földrengést is kibírják. Terveit a romboló erejű földrengés után Japánnak ajándékozta, de még nem kapott visszajelzést.
Sok évvel ezelőtt egy harmadik emeleti lakásban voltam, amikor alattunk a föld kissé mozogni kezdett. Ezt nemcsak a mennyezetről lógó csillár kilengéséből láttam, hanem a széken ülve is éreztem. Nemcsak én, hanem mások is. Vannak, akik ilyenkor pánikszerűen viselkednek, és közöttünk is voltak néhányan. Felugráltak, rohantak ki a folyosóra, ki a házból.
Nem tudták azt, hogy a mi vidékünkre nem jellemző a földrengés. Ez is, amelyet kissé megéreztünk, valahonnan távolról ékezett, s olyan gyenge volt, hogy semmiben sem tudott kárt tenni. Az újvidéki házak, lakótömbök tervezői, különösképpen az újabb keletűeké ezt tudják, így nem nagyon törődnek egy-egy épület statikájával, földrengéstűrésével, ezért, ha ne adj' Isten alattunk is nagyon beremegne a föld, a fél város kártyavárként omlana össze, állítják az építészek.
Ezt állítja a nyolcvanéves Miroslav Krstonošić, újvidéki műépítész is, akit az úgymond hétköznapi munkák mellett mindig is foglalkoztatott a földrengés. Ott volt Skopljéban, Banyalukán, továbbá számos nagy földrengésnél, és tapasztalatokat gyűjtött a világ talán legjobban veszélyeztetett földrengéses országában, Japánban is.
Újvidéki lakásán beszélgetünk. Kiváló pálinkát szolgál fel, és a földrengéstűrő házak tervein kívül még néhány ötletét mutatja be. Ezekről egy más alkalommal szólunk, ezúttal csak a Japánnak szánt házak felől érdeklődök.
– Az ötletem nem mai, de a Japánban történtek után úgy döntöttem, hogy terveimet díjmentesen Japánnak ajándékozom. Elküldtem Japán belgrádi nagykövetségére, át is vették, de még nem kaptam visszajelzést. Ez természetes is, ugyanis mielőtt bármit is elfogadnának, leellenőrzik annak tulajdonságait. Az általam tervezett házak a 10-es földrengést is eltűrik, nem dőlnek össze. Japánban 8,9-es erősségű volt a földrengés, 10-es erősségűt pedig még nem mértek a világon. A házak, amelyeket terveztem, különleges kis cölöpökön állnak és a tartóoszlopaik csuklósak. És ez nem minden: könnyű, úgynevezett stirobetonból készülnek. A házelemeket a gyárban legyártják és a helyszínen szerelik össze. Egy nap alatt több mint tíz ház építhető fel ezzel a módszerrel. Ezek a házak akár három emeletnyi magasságúak is lehetnek, s a csuklós tartópillérek nemcsak a földrengés által veszélyeztetett terepeken, hanem a csúszós talajon is biztosítják az épület épségét. Ezek a házak nehezen hozzáférhető terepeken is felépíthetőek, ugyanis nem kell hozzá akkora előkészület és nem kellenek hozzá azok a nehéz gépek, amelyek az úgymond klasszikus építkezéshez kellenek. Egy ilyen, mondjuk száz négyzetméteres ház elkészítéséhez mindössze tizenkét ember kell.
A műépítész több háztervet mutat. Egyszerűeket, gyorsan összeszerelhetőeket, és igényesebbeket is, fából és más természetes anyagból, például nádból vagy pálmafa leveléből préselt elemekből készülteket. Az utóbbiak nagyon tetszettek a japánoknak, mondja.
– Mintegy tíz évvel ezelőtt készültek el az első házak a terveim alapján. Opovón húsz ház épült a romák számára. Ha arra járnak, nézzék meg, és kérdezzék meg a lakóktól, hogy elégedettek-e lakhelyükkel. Egyébként volt egy nagyon szép élményem Japánban. Több hónapot tartózkodtam ott, és a szállodám ablakából láttam, amint egy házaspár saját faházukat építi előre elkészített elemekből. Gyorsan elkészült, gyorsan beköltözhettek, nem kellett évekig és drágán építkezniük.
