Az jutott eszembe, miközben egy ismerősöm arról írt – mintegy mellékesen –, hogy izgatottan várja, vajon ki fogja elnyerni az irodalmi Nobel-díjat (én pedig erre azt írtam neki, hogy van favoritom, de mindig van, csak sosem jön be – ami egyébként igaz), hogy nőíró lesz a Nobel-díjas.
Egy nő, aki ír, egy író, aki nő, egy nő, aki arról ír, hogy milyen dolog nőként létezni a világban. Ez volt az érzésem. Mert valamiképpen szükség van az egyensúlyra – ha ebből talán arra lehetne következtetni, hogy én arra utaltam, hogy nincs egyensúly, az súlyos félreértés.
Természetesen semmi ilyesmit nem állítok és nem is gondolok, éppen ellenkezőleg! Van egyensúly, amit a döntés megerősít. Ha ebből arra lehetne következtetni, hogy minden igaz, és annak az ellenkezője is, akkor ez bizonyára ugyanolyan tévedés, mint azt gondolni, hogy az irodalmi Nobel-díjat nőíró fogja kapni, egy író, aki nő, egy írónő, mert szükség van az egyensúlyra.
A következő e-mailben az a kérdés érkezett, hogy olvastam-e tőle valamit. Válaszoltam, igen, egy könyvet olvastam. Ami pontos és igaz állítás. Azóta nem foglalkoztam vele, bizonyára hiba volt. Nem érzem annak, majd most bepótolom, ahogyan mindenki szokta.
Erről azonban, mármint az irodalmi Nobel-díjról meg arról, hogy minden évben foltozzuk a tudatlanságunkat, gyorsan megvesszük és olvassuk az irodalmi Nobel-díjasokat, eszembe jutott, hogy a női könyveknek is sorsuk van, ahogyan a női íróknak is, az írónőknek. Ez pedig arról jutott eszembe, hogy a minap lett volna Szabó Magda százöt éves. És hét évvel ezelőtt, vagyis amikor kilencvennyolc éves lett volna, akkor Az ajtó című regényét a The New York Times amerikai napilap könyvkritika rovatának szerkesztői a száz, majd a tíz legjobb könyv közé sorolták – ezt minden évben megteszik az adott évben az Egyesült Államokban megjelent könyvek vonatkozásában.
Idén januárban a The New York Times megjelentette – közönségszavazás alapján – az elmúlt százhuszonöt év legjobb huszonöt, majd legjobb öt könyvét. Az első helyre Harper Lee Ne bántsátok a feketrigót! című kötete került.
Azt hiszem, nem túlzok, ha azt állítom, sem az nem része a köztudatnak, hogy Szabó Magda regényét 2015-ben az abban az évben megjelent könyvek között a legjobb tíz közé sorolták a kritikusok, sem az nem része a köztudatnak, hogy az amerikai olvasók az elmúlt százhuszonöt év legjobb könyvének pedig Harper Lee regényét tartják. Az irodalmi Nobel-díjasokkal jobban állunk, fel tudunk sorolni jó néhányat. Ez is egyfajta egyensúly: hogy milyen adatokat ismerünk és milyen könyveket olvasunk. Vagy az is lehet, hogy ez az igazi egyensúly.
