Rendkívüli érdeklődésre számot tartó esemény lehet az, ha háborúzás, emberhalál, hóviharok, éhínség és ki tudja még, hogy a világot sújtó miféle millió baj közepette a legnézettebb brit hírtelevízió arról is beszámol, hogy „meghalt egy Twix névre hallgató macska Oroszországban, miután a személyzet egyik tagja kidobta a száguldó vonatból”. Magyar közvetítéssel pedig hozzánk is eljutott a hír. Őszintén sajnálom a cicát, bár ennek nincs semmi jelentősége, mert ő már így is, úgy is a másvilágon egerészik, ha egyáltalán megtanulta macskatáp mellett az önellátást. Ha nem, akkor most bajban lehet.
Twix bizonyosan nem egy közönséges macska volt, ha már a mínusz 30 fokos hidegben önkéntesek gyülekeztek fölkutatására, és meg is lelték az állat „holttestét”.
Ezzel a történetnek nincs vége, mert több mint 70 ezer ember írta alá azt a petíciót, amelyben követelik, hogy a kalauz ellen bűnvádi eljárás induljon. Gondolom, oroszok lehetnek a tiltakozók, hacsak a nemzetközi sajtónak köszönhetően nem szélesedett nemzetközivé az aláírásgyűjtés is.
Ha elemeznénk a hírt, hiányosságként merülne föl, hogy nem közölték a gyilkosság okát. Mert nem mindegy, hogy nekiugrott-e a kalauz arcának az állat, vagy csupán idegesítően nyávogott, esetleg a gazdája nem akart menetjegyet vásárolni neki. Gyaníthatóan hirtelen fölindulásból történt a briteket is megrendítő esemény, mert bármennyire is ismerjük az amerikai filmekből a kalóz kinézetű rossz oroszokat, ők sem röptetnek csak úgy kedvtelésből cicákat zord időben a száguldó vonatból.
Aztán következhetne a hír tartalmának háttérvizsgálata. Fölvetődik ugyanis a gondolat, hogy esetleg nem a csúnya, agresszív, gyilkos orosz jellem bemutatása volt-e a cél, bár ez mégsem valószínűsíthető, ha már azt is közzétették, hogy tízezrek álltak be a sorba aláírásra, így kimutatva gyászukat, a család iránt pedig együttérzésüket a cica szomorú, de kétségkívül nem mindennapi távozása miatt. Teljesen nem vethetjük el azt a lehetőséget sem – az oroszosnak nem mondható név miatt –, hogy esetleg külföldi volt a macska, így már jószerivel érthető a tragikus úton szerzett népszerűsége. Bár mi azt is el tudjuk képzelni, hogy az oroszok is ismerik a Twix csokoládét, ha esetleg onnan ragadt rá a neve.
Az újság ráadásul igazán megadta a tiszteletet az áldozatnak, merthogy az ember meghal, elhuny, de durvább stílusban éppen kinyiffan vagy beadja a kulcsot, a mi cicánk nem múlt ki, nem döglött meg, nem pusztult el, hanem meghalt. Vidékünkön sokáig csak az emberek tették ezt, ha legtöbbször nem is szívesen. És meg is lelték a keresők az állat holttestét. Hogy ne a falusi hiányos nyelvismeretemre hagyatkozzam, kézbe vettem a szótárt. Az van beleírva, hogy a holttest „halott ember teste, holttetem, hulla”. Macska nincs benne. Így dicsőült meg, felnőve az emberhez, egy ártatlan állat.
Ne csodálkozzunk ezen, hiszen övék a jövő! Lelkesen korlátolt és a földgolyó megmentéséért vérmesen küzdő hölgyek (lehet, hogy férfiak is előfordulnak) ugyanis mind gyakrabban kiabálják, hogy ne szüljenek a nők, mert csak úgy lehet megmenteni a kipusztulástól a Földet. Megőrizni a természetet. Itt Európában az őslakosok körében kampányolnak, és szaporodnak a követőik. Az elhülyülés azonban nem tölti ki a glóbuszt: a szaporátlanok helyébe lépnek a jövevények, akiket nehezen tudnak rávenni az őrültségre.
Ha mégis sikerülne nekik, és Ádámok meg Évák mutatóba sem maradnának, csak az Isten nézné egyedül, hogy miként öldösik a ragadozó állatok a legelészőket, és szomorúan gyönyörködne a burjánzó növényzetben. Közben bosszankodna a szabad akarattal megáldott ember sorsán: Nem azért teremtettelek, hogy kipusztítsd magadat! De ha már így tettél, nem fogok érted ismét fáradozni. Majd hosszasan elgondolkodna, hogy érdemes-e ezeket egyáltalán feltámasztani. Lehet, hogy inkább Twix mellett döntene.
Nyitókép: Pixabay
