„Az okostelefon az új Voldemort (a Harry Potter-kötetek főgonosza – szerk.) vagy Darth Vader (a Csillagok háborúja filmek főgonosza – szerk.). Tanúi voltunk a születésének. Egy új kor reményeként látta meg a napvilágot, aki majd megment minket. Sokan tőle várták életük egyensúlyának megteremtését, mára azonban egyre inkább sötét nagyúr vált belőle. Könnyen lehet, hogy a születőben levő birodalom visszavág: ereje egyre félelmetesebb” – jelentette ki nekünk, hallgatóknak kedvenc tanárunk egy egyetemi kurzuson. A megállapítás néhány nappal ezelőtt elevenedett fel gondolataimban, ugyanis most, a húszas éveim végén eszméltem rá életemben komolyabban talán először arra, hogy milyen mértékben képes megváltoztatni bennünket a technológia. A késői megvilágosodás oka az lehet, hogy az egyén sorsa a kezdetektől fogva összefonódik a technológiai hullámokkal. Együtt, szimbiózisban fejlődünk ezekkel, fiatal éveinkben mit sem sejtve ránk gyakorolt hatásukról. Rengetegen megírták már, milyen borzalmas világok azok, amelyekben az embereket mesterségesen, drogokkal meg egyebekkel tartják örömállapotban, és amelyek mögött nincs semmi tartalom. Ma pont ebbe az irányba halad a társadalom. Észrevétlenül.
Az utóbbi időben nehezebben ülök le olvasni, mint korábban. Az unalmasabbnak tűnő részeket kihagyom. Továbblapozok. A hosszabb filmeket, vagy azokat, amelyek lassabban indulnak be, képtelen vagyok végignézni. Esetenként belegörgetek. Történjen már valami. Mindez ráadásul olyan filmekkel, rajzfilmekkel is megtörténik, amelyeket korábban imádtam. Hasonló észrevételekről számolnak be a barátaim, ismerőseim is. Mi lehet hát a tömegjelenség oka? – elmélkedek. Néhány hónappal ezelőtt megjelent egy új funkció a közösségimédia-felületeken, mégpedig a Reels. Ennek segítségével rövid, 15–30 másodperces videókat lehet gyorsan és kreatívan szerkeszteni és azonnal publikálni, mások által közzétett felvételeket megtekinteni. Ha a felhasználó megnéz egy ilyen videót, utána azonnal megjelenik a következő. Az algoritmus pedig, ismerve bennünket, pontosan olyan felvételeket tol elénk, amelyeket szívesen megnézünk. Képes hosszú percekre, esetenként akár órákra is a telefon elé ragasztani a gyanútlan felhasználót. Az emberi lélek szereti befejezni a dolgokat, de az okosvilágban soha nem lesz az az érzése az egyénnek, hogy kitette vagy volt lehetősége kitenni a pontot egy adott történet végére. Legfeljebb csak félbeszakítjuk a böngészést, közben alig várjuk a visszatérést. A Reels videó pontosan olyan, mint az élelmiszeriparban a chips: rettentően káros, üres kalória, viszont elképesztően addiktív. Boldogsághormon, valós tartalom nélkül. A Reels videó mankó a krónikus elbutuláshoz.
Ha egy apró, technikai módosítás a technológiai lehetőségeken belül ilyen szintű változást képes generálni az emberi elmében, a mesterséges intelligenciával megjelenő technológiai forradalom előszobájában érdemes elgondolkodni rajta, hogy hova vezethetnek az áttöréseink a következő évtizedekben. A történelem nagy része során a technológia legnagyobb problémáját a létrehozása és a kifejtett hatása jelentette. Mostanra fordult a kocka: a technológia legnagyobb kihívását manapság már a hatásának kordában tartása jelenti, annak biztosításául, hogy továbbra is minket és a bolygónkat szolgálja majd. A mai világban sokszor úgy tűnik, hogy inkább mi vagyunk a technológiáért, és nem a technológia van értünk. Átfordult a világ. Algoritmusok vezetik a lelkünket, szellemünket, figyelmünket, érzelmeinket. Rosszul állunk ebben a háborúban. A technológiai forradalom előbb-utóbb saját gyermekeit is felfalja.
Nyitókép: Pixabay
