Vlagyimir Putyin páros táncot jár az osztrák külügyminiszterrel, Donald Trumpot nyakon öntik jeges vízzel egy felhőkarcoló tetején (Ice Bucket Challenge), az orosz föderáció vezetője együtt palacsintázik Hszi Csin-ping kínai elnökkel, majd fagylaltozik Recep Erdoğannal, a Török Köztársaság elnökével. Vlagyimir Putyin labdát ajándékoz az USA elnökének – ámulok és bámulok a legnépszerűbb közösségimédia-felületre feltöltött nyilvános politikai találkozókról szóló felvételek láttán. Bármennyire is abszurdnak tűnik ma, a fenti jelenetek nem a fantázia szüleményei: egytől egyig megtörténtek. A már-már sokkoló hatású bejegyzés leiratában a következő felirat szerepel: „A világ sokkal szebb volt 2020 előtt!” És valóban: az elmúlt évek során mintha a feje tetejére állt volna a világ.
Kitört a világjárvány, amelynek következményeként vakcinapiacért folytatott kereskedelmi konfliktusok jöttek létre. Kitört az orosz–ukrán és az izraeli háború. Európa egyik legnagyobb gázvezetékét felrobbantották. Az USA és Oroszország között szinte megszűnt az érdemi párbeszéd. Amerika kereskedelmi háborút folytat Kínával. Az európai országok zömét szintén szembeállították Kelettel. Tajvan körül fokozódik a feszültség. Az USA-ban és számos más demokráciában teljes belpolitikai káosz alakult ki: ennek következményeként az amerikai elnökjelöltet, Donald Trumpot, valamint Szlovákia miniszterelnökét is kis híján meggyilkolták. De miért történik mindez?
Néhány évvel ezelőtt, amikor elolvastam George Friedman Vihar a csönd előtt című könyvét, még szkeptikusan tekintettem az abban foglaltakra. Az elmúlt évek történései alapján azonban egyre inkább igazolódni látszanak a kutató előrejelzései. A szerző szerint az USA, mint világhatalmi tényező, a történelmének legnehezebb időszakát éli: egyszerre kell megküzdenie az intézményi és társadalomgazdasági válsággal, valamint birodalmi pozíciói megrendülésével. George Friedman úgy látja, hogy Amerika történelmét mindig is az intézményi és társadalomgazdasági ciklusok formálták, ám rugalmasságának köszönhetően épp a ciklusváltások miatt volt képes alkalmazkodni az új történelmi körülmények és az aktuális technológiaváltás követelményeihez. Az intézményi ciklus Friedman szerint nyolcvanévente vesz fordulatot. Az 1945-ben kezdődött második ilyen lassan a végére jár, 2025 környékére várható változás. George Friedman a történelmi tapasztalatok alapján úgy látja, hogy az intézményi ciklusfordulót eddig mindig háborúk előzték meg, a konfliktusok nyitottak utat az intézményrendszer átalakításának. A társadalomgazdasági ciklusok azonban, mint a szerző állítja, rövidebb életűek: ötvenévente követik egymást, és mindig technológiaváltáshoz köthetők. A következő trendforduló szintén a 2020-as évek közepére várható a szerző szerint (mesterséges intelligencia, elektromos autók stb.?). Mint írja: e kettős váltás példátlan társadalmi feszültségekkel, értékválsággal és minden korábbinál kiélezettebb konfliktusokkal jár.
Mit tehetünk egy ilyen világtörténelmi helyzetben mi, átlagemberek? A legfontosabb talán az, hogy megőrizzük a hidegvérünket, ép elménket, emberi mivoltunkat. Bármennyire is próbáljuk magunkat távol tartani a politikai hírektől, a mérgező információktól, a hatásuk elkerülhetetlen. Már az sem nevezhető normálisnak, hogy a fentebb felvázolt politikai találkozók négy év távlatából szürreálisnak tűnnek. Ne fogadjuk el azt se, hogy a merényletkísérletek áldozatainak halálát kívánják a közösségi médiában. Ahogyan azt se, hogy más miniszterelnökök elleni merényletben reménykedjenek egyesek. Eljön még az idő, amikor az ágyúkból ismét harangokat öntenek, s akkor majd mindenkinek számot kell vetnie önmagával! A békés jövőért mindnyájunknak tenni kell!
Nyitókép: Pixabay
