Vágyakozás

Az idős, kopaszodó férfi nem tudta felfogni, milyen váratlan áramlatok támadtak fel hirtelen a testében: jóval túllépte már a hetvenet, esténként sokszor azzal a gondolattal tért ágyba, talán ez volt az utolsó napja, és nem biztos, hogy reggel újra fel fog ébredni. Egy ideje úgy érezte, minden kiszáradt és megkövesedett benne örökre: miután a feleségét rekordidő alatt elragadta mellőle a tüdőrák, megkeményítette a szívét, emberkerülő lett, s az érzelmeket is igyekezett minél jobban kiirtani magából.

De most minden megváltozott. Mintha újra patakok törtek volna föl az ereiben, patakocskák, csermelyek, erecskék, melyek aztán bővizű folyamként tódultak a szívébe, hogy ott újabb zavarokat szüljenek: örvényeket, cunamikat, dagályos mondatokat hozzanak a felszínre. Időnként arra eszmélt, egy rég elfelejtett dallamot fütyörészget önfeledten, s olykor-olykor a maszatos tükör elé is odaállt, tisztára törölt rajta egy tenyérnyi felületet, s hosszasan figyelte az arcát, fel tud-e fedezni rajta még valami kívánnivalót.

A nőről, akivel egy rendezvényen találkozott néhány nappal korábban, gyorsan kiderült, még nála is idősebb pár évvel, de ebből semmi sem látszott, pár ráncocskán és ősz hajszálon kívül nem utalt semmi a nő korára. Olyan jól tartotta magát, hogy miután beszélgetni kezdtek, néhány közhelyes mondat után meg is kérdezte bókolva, melyik görög istennő leszármazottját köszöntheti a személyében, amire a nő csak kedvesen mosolygott.

Az öregkori szerelem olyan, mint a fosás, mondta neki a még nála is idősebb, beteg barátja, amikor megosztotta vele az érzelmeit. Hetente kétszer járt el hozzá felolvasni az újságokat, de a barátja nem könnyítette meg a dolgát, nem részletezte, mit is ért pontosan a hasonlat alatt. Valamikor nagy nőcsábász lehetett, de már ennek sem látszódott semmi nyoma, talán csak a bőséges tapasztalatra utaló halovány csillogás az egyre fakóbb tekintetében.

Az idős férfi, amikor nagy ritkán újabb kapcsolatokról álmodozott, természetesnek vette, majd egy fiatalabb nőt fog találni, akibe ha szerelmes nem is lesz, de élete végéig hűségesen fogja szeretni, mert ha talán csak a vagyonáért is, de mégis elkötelezi magát a vén trotty mellett. A társkereső rovatokban ezért a negyven-, ötvenéves nők hirdetéseit olvasgatta figyelmesen, de soha nem vette a fáradságot, hogy írjon is valamelyiknek, valahogy nem tudta elképzelni, képes lenne újra egy teljesen idegen test mellé az ágyba bújni.

Nem hitt a véletlenekben, de véletlenül úgy alakult, hogy rövid időn belül ismét találkozniuk kell: a nő a rendezvényen felejtette a kedvenc blézerét, s a férfit kérte meg, hogy ha a városába jön, hozza azt utána. Begyűjtötte az ingkabátot, mélyen beleszagolt, mert fel akarta idézni a nő illatát, de annak sem volt öregségszaga, s ettől ő is sokkal fiatalabbnak kezdte érezni magát.

Izgatottan készülődött a találkozóra, anélkül hogy sejtette volna, mi is vár rá. Nem akart ráírni a nőre, hogy megkérdezze, mik is a tervei vele, arra számított, majd minden alakul magától. Sokáig rakosgatta ide-oda a már régen megkopott ruháit, a gardrób mélyéről a régen használt vasalót is előkereste, s hosszasan válogatott a nyakkendők között is, de leginkább azt nem tudta eldönteni, mihez kezdjen a testével, mert az már csikorgott mindenhol rendesen.

A megbeszélt nap előtti éjszaka aztán aludni sem tudott, járkált csak fel-alá a hálószobában, s amikor pirkadni kezdett, igyekezett gyorsan elhessegetni a gyomrából újra és újra felröppenő pillangókat.