Az meg ki a fene? Egyszer odajött hozzád, nem? Nagyon híres öregasszony. Divattervező, vagy valami ilyesmi, nem? – tette fel lelkesen a kérdéseket, igaz, kissé kevésbé cizelláltan, az egyik népszerű magyarországi televízió-műsorban a párjának az ismert közszereplő, amikor egy játékban azt kellett megpróbálni kitalálniuk a versenyzőknek, kit látnak a fényképen. Nem különösebben bonyolult feladat, gondolhatnánk, kiváltképp akkor, ha olyan egyértelmű a válasz, mint amilyen ebben az esetben volt, pontosabban, amilyennek lennie kellett volna. Mégsem volt az. Pedig az elmúlt években talán egyetlen tudós sem szerepelt annyit a médiában, mint az orvosi Nobel-díjjal és számos egyéb elismeréssel kitüntetett Karikó Katalin, akit a világ minden táján illene felismerni, Magyarországon meg aztán végképp, mondhatnánk a legcsekélyebb ítélkezési szándék nélkül, elfogadva, hogy bizonyos tudásanyag megszerzése nem mindenkinek adatik meg, és ha ilyen szempontból közelítjük meg a kérdést, akkor talán nem is maga az ismeretanyagbeli hiányosság volt az igazán elszomorító vagy éppenséggel fölháborító – kinek-kinek a saját vérmérséklete szerint –, hanem sokkal inkább az a reakció, ami kísérte, a jóízű röhögésbe átcsapó önfeledt kacagás a játékban részt vevő személyek mindegyike részéről, az, hogy senkinél nem láthattunk sem lesütött szemet, sem nemtetszést kifejező gesztust, sem egyet nem értést kifejező mozdulatot.
Különösen fájó mindez a magyar tudomány ünnepéhez közeledve, amelyet 1997 óta ünnepelünk november 3-án annak emlékére, hogy 1825-ben Széchenyi István gróf ezen a napon ajánlotta fel birtokainak egyéves jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására, ugyanis a magyar tudomány ünnepének célja, hogy hitelesen mutassa be a legújabb tudományos eredményeket, valamint a fiatalabb generációk figyelmét is felkeltse a tudományos életpálya iránt, ami kétségkívül rendkívül fontos feladat, hiszen a tudományos pálya napjainkban csak kevesek számára vonzó, mivel vajmi kevés esélyt kínál arra, hogy az ember olyan gyors és látványos sikereket érjen el általa, mint amiket a felgyorsult világ egyéb területei kínálnak számára. A már említett Karikó Katalin, aki világraszóló sikerei ellenére ma is ugyanolyan természetességgel és közvetlenséggel szól a fiatalokhoz, mint egykor, néhány évvel ezelőtt egy vele készült interjúban kifejtette, azt szokta mondani a fiataloknak, hogy ha valaki reflektorfényre vágyik, akkor menjen színésznek vagy színésznőnek, ha azt szeretné, hogy megmondják neki, mit csináljon, legyen katona, ám ha feladatokat szeretne megoldani, problémákon szeretne elgondolkodni, akkor válassza a tudományos pályát. Maga is elismerte, hogy egész Európában, illetve világszerte is probléma, hogy egyre kevesebben szeretnének a biológia, a fizika és a kémia területén tanulni. „Talán nem is tudják pontosan, mivel foglalkozik, hogyan dolgozik egy kutató, s nem látják a pálya szépségét: milyen érzés felfedezni valamit, vagy az elért eredményekkel hozzájárulni ahhoz, hogy az utánunk jövők oldjanak meg egy problémát” – magyarázta Karikó Katalin, akinek az Áttörések – Életem és a tudomány című életrajzi könyvét ajánlva Bill Gates úgy vélekedett: „Karikó Katalin története inspiráló erővel hat. Mindenkinek el kell olvasnia, aki valaha is kételkedett abban, hogy a tudomány, az innováció és az eltökéltség meg tudja változtatni a világot…”;
Stefan Hell kémiai Nobel-díjas tudós pedig úgy fogalmazott: „Karikó Katalin figyelemre méltó élettörténete (amely egyébként nem messze indult onnan, ahol én a gyerekkoromat töltöttem) arra biztat minket, hogy ne hátráljunk meg akkor se, ha komoly nehézségekbe ütközünk. Állhatatosságra bátorít, arra, hogy vigyük végig azokat a fontos elképzeléseinket, amelyek megváltoztathatják a világot.”
Ki tudja, ha ismernék, talán még az ominózus celebekre is inspirálóan hathatna, nemcsak maga a könyv, hanem a Nobel-díjas magyar tudós életútja, illetve alázata, elkötelezettsége és odaadása is, ami bizonyára sok más Nobel-díjas magyar tudósról is elmondható, még akkor is, ha a tizenöt percnyi hírnévért szinte bármit megadni képes közszereplők valószínűleg még kisebb eséllyel ismernék fel őket, mint ahogyan az Karikó Katalin esetében történt, aminek felelőssége alól az sem mentesíti őket, hogy ugyanolyan jót derültek azon is, hogy nem sikerült kitalálniuk, ki lehet a Mona Lisa alkotója, bármennyire lelkesen próbálkoztak is a megfelelő válasz megadásával.
Nyitókép: MTI - Szigetváry Zsolt
