Amikor megtörténik a baj, ösztönszerűen keressük a vétkest. Azt a valakit, akinek a konkrét cselekedete vagy mulasztása közvetlen módon a tragédiához vezetett. Képletesen szólva azonban ez már sokszor csak tűzoltás, amivel a lelkiismeretünket nyugtatjuk.
A valódi megoldás olyan társadalmi légkör megteremtése lenne, amely minimálisra csökkenti az a bizonyos tűz létrejöttének eshetőségét. Nem árt tehát azokra összpontosítani figyelmünket, akik konkrét cselekedeteikkel vagy mulasztásaikkal tevékenyen hozzájárulnak az olyan értékrend kialakulásához, amely lehetővé teszi a balesetek bekövetkeztét.
Nem szabad azt hinnünk, hogy a valódi értékeken – mint amilyenek a tudás, a szorgalom, az empátia, a becsületesség, az alázat, a jóság vagy az igazságosságérzet – nyugvó erkölcsrend feje tetejére állítása előbb-utóbb nem állít a feje tetejére körülöttünk mindent.
Ha minduntalan az alpári viselkedést támogatod és az ízléstelenséget részesíted előnyben, tudnod kell, hogy a tömeg követendő értékként fog azonosulni vele. Ha mindenfelé az erőszakot népszerűsíted, ne csodálkozz, hogy tombol az erőszak az utcán, a családban, a tanteremben.
Semmi sem történik előzmények nélkül, és mindennek van következménye. Ha nem a legrátermettebb tanár kerül az iskola élére, azzal nem a tanárt büntetik meg, hanem az iskola összes diákját. Amíg ez nem jut el a döntnökök agyáig, addig nem számíthatunk lényegbeli változásokra.
Amennyiben gondolkodunk, nem gondolhatjuk azt, hogy annak, ha egy intézmény vezetésével nem az arra legalkalmasabb egyént bízzuk meg, előbb-utóbb nem lesz kihatása a szóban forgó intézmény működésére. Legyen szó kórházról, múzeumról vagy levéltárról.
Ha szolgalelkűségüknek köszönhetően folyton a rosszak kerülnek pozícióba, a legjobbakat pedig félretesszük, ellehetetlenítjük vagy elűzzük, könnyen megtörténhet, hogy egy nap majd be kell érnünk a középszerűekkel vagy a még gyengébbekkel.
Ha a szakértelem helyett a talpnyalást, tisztességesség helyett pedig a sumákolást részesíted előnyben, ne csodálkozz, ha egy nap beomlanak az építmények, amelyeket emeltettél!
Tudom, a legjobbakkal sok a baj. Rendszerint kezelhetetlenek. Összeférhetetlenek. Mindig van saját véleményük, amit hajlamosak megosztani másokkal. Ellenvetésük, amit nem rejtenek véka alá. Nehéz velük együttműködni.
Sokkal könnyebb szót érteni a szófogadók hadával, akik talán nem értenek annyira ahhoz, amivel meg vannak bízva, de legalább nem szólnak vissza, sosem fognak ellentmondani, sőt még kifelé sem beszélnek saját kútfőből, hanem megvárják, hogy előbb te formálj véleményt egy adott kérdésről, és azt ismételgetik aztán unos-untalan.
Ha a feladatokat nem azok végzik, akik a legjobban értenek hozzá, ha nem a legszakavatottabbak mondanak véleményt szakmai kérdésekről, ne csodálkozzunk, ha körülöttünk szép lassan minden fuser lesz. Az ügyetlenek kezéből nem jöhet ki mestermunka. A jó vezető jó előre gondol erre, amikor körbeveszi magát munkatársakkal és tanácsadókkal.
A tudás elveszítette jelentőségét. Nem az örvend megbecsülésnek, aki kemény munkával épít, hanem az, aki ügyeskedik. Az ügyeskedés korunk első számú „tudományává” lépett elő. A szemfényvesztés korát éljük. Öntömjénező üres szavak kakofóniájában vergődünk.
Az alantas tartalmak előnyt élveznek, a magasművészetet megvetik. A tény, hogy nem szükséges semmihez sem érteni, elegendő, ha valaki „magát adja”, azt sugallja, hogy a magamutogatás követendő értékké lépett elő.
A szakmai tudásért mindenkinek évtizedekig keményen dolgozni kell. Ott, ahol munka terén a szakértelemnél többet ér valami más, komoly baj van! Az értékrendben. Az értékrendbeli visszásságok pedig a társadalom egészére hatást gyakorolnak: a társadalom működésétől kezdve az emberek közti viszonyon keresztül a szórakoztatóiparig.
Amíg a tudást nap mint nap sárba tiporják, a szakma szabályaihoz ragaszkodó egyént félreteszik, a regulákra hivatkozókat kigúnyolják, az újprimitivizmust támogatják és a szervilizmust díjazzák, nem számíthatunk minőségre semmilyen tekintetben.
A társadalmi felemelkedés nem történhet meg szemléletváltás nélkül, a tudás és a belőle eredő szakértelem anyagi, erkölcsi és professzionális elismerése pedig ennek a fordulatnak az előfeltétele.
Akárcsak az elszámoltatás és egyéni felelősségvállalás.
Nyitókép: Pixabay
