„Jól átvertek bennünket. Az alvajárók magabiztosságával haladunk a végzetünk felé” – írja Facebook-bejegyzésében az általa megosztott tanulmány fölé egy nemzetközi kutatóintézetnél dolgozó, rég nem látott ismerősöm. Hogy mi szerepel az említett tanulmányban? Mielőtt kitérünk rá, érdemes néhány részletet felidéznünk a közelmúltból. Emlékezetes, kevesebb mint egy évtizeddel ezelőtt a sajtó középpontjába került egy svéd kislány az ENSZ klímacsúcsán elmondott beszéde után. Greta Thunberg – aki a saját bevallása szerint nyolcéves korában hallott először az éghajlatváltozásról, és egy ideig klímaszorongásban szenvedett – nemcsak az ENSZ klímacsúcsán szólalhatott fel látszólag spontán módon, hanem a davosi Világgazdasági Fórumon is, ahol évről évre a legbefolyásosabb politikusok, üzletemberek tanácskoznak. Greta később megkapta az egymillió dollárral járó portugál Gulbenkian-díjat, az indoklás szerint azért, mert „képes volt mobilizálni a fiatal generációt a klímaváltozás elleni küzdelem érdekében”.
De vajon kevésbé szennyezzük a környezetet Greta Thunberg megjelenése óta? Egy biztos: a svéd kislány a 2020-as amerikai elnökválasztás óta egyre kevesebbszer kerül reflektorfénybe. A média pedig, amely Greta Thunberget látványosan felemelte, teljes önellentmondásba keveredve lobbizott Európa orosz szankciói mellett, különösen az Oroszországból jövő gázszállítás teljes leállításáért. De mi is szerepel az ismerősöm által megosztott kutatásban? A tanulmányban megállapítják, hogy az Amerikából Európába hozott LNG-gáz (erre cseréltük az orosz nyersanyagot) üvegházlábnyoma harminchárom százalékkal nagyobb, mintha simán szenet tüzelnénk. Magyarul, az ukrán háború miatti szankciók következtében nemcsak háromszor drágább az energia Európában, mint Kínában vagy az USA-ban, de még a környezetnek is adunk egy jó nagy pofont az amerikai LNG importjával. Vagyis valóban jól átvertek bennünket. A neves klímaaktivista pedig nem szólalt fel az Európába amerikai nyersanyagot szállító, óriási környezeti károkat okozó tankerhajókkal szemben, ellenben járt az ukrán elnöknél országa újjáépítésének részleteiről tárgyalni.
A jelenségről eszembe jut George R. Martin Trónok harca című fantasyregényének egy ikonikus jelenete, amikor Tyrion Lannister a saját nővérével kapcsolatban közöl információt egy bizalmasával. „A becsületes érzések kihasználása rossz célra az egyik adottsága” – mondja. Számtalan Cersei Lannister-féle adottsággal rendelkező ember tevékenykedik társadalmunkban vagy akár közvetlen környezetünkben, aki jólelkűségünkre apellálva arra törekszik, hogy manipuláljon bennünket saját politikai, gazdasági érdekei kihasználására. Ennek fontos eszköze a tömegmanipuláció. A tömegmanipuláció kifinomult módszere pedig a moralizálás. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy egy politikai vagy üzleti szereplő, esetleg egy gazdasági blokk elkezd morális érveket felhozni önmaga igazolására vagy éppen ellenfelei lejáratására a céljai elérésének érdekében. Vitathatatlanul fegyvertény, ha sikerül egy ellenfelet a polgárok szemében erkölcstelenné tenni, az embereket pedig a jólelkűségükre apellálva egy ügy mellé állítani. A mi oldalunkról azonban fontos leszögezni: moralizálással sosem fogjuk megérteni a világot a maga komplexitásában, ezért érdemes jó messziről elkerülni. Legalábbis ha a nagyvilág történéseit szemléljük. A világpolitikában a morális ügyek mögött általában jól megfontolt, racionális gazdasági, politikai érdekek húzódnak. Mindezek után egy fontos kérdésem maradt: a kedden lezajlott amerikai elnökválasztás eredményének fényében vajon előbb-utóbb újra aktivizálnak egy, a svéd klímaaktivistához hasonló karaktert?
Nyitókép: Pixabay
