Hosszú ideje a legégetőbb töprengéseim közé tartozik, hogy vajon hogyan tud(na) a 21. századi létmód megszabadulni attól a véleményem szerint alapjaiban hamis korszellemtől, amely napjaink legtöbb társadalmi problémájának (a teljesség igénye nélkül: tömeges szegénység és nyomorgó milliók, brutális és a jövőt fenyegető környezetszennyezés, a sajátságos kulturális hagyományok rohamos kiveszése, a vagyonok eloszlásának obszcén mértékű egyenlőtlensége, radikális társadalmi polarizáció, a magán- és közélet válsága, globális demográfiai instabilitás, a közösségi empátia és szolidaritás hanyatlása-hiánya stb.) forrása.
Merthogy a széles körben problémának nevezett társadalmi jelenségek, a legtöbbek által nyilvánosan is károsnak tartott és immorálisnak elismert-hangoztatott folyamatok nem csak úgy lógnak a levegőben egymástól függetlenül. Ellenkezőleg, szervesen kapcsolódnak egymáshoz, még pontosabban ugyanabból a gyökérből nőttek ki, növekedtek-növekednek egyre terebélyesebbé, olyannyira, hogy végül eltakarják a szemhatárt.
Mi a korszellem? Mármint első körben per definitionem mi a korszellem. A magyar nyelv értelmező szótárának online kiadása szerint ’valamely történelmi korban a gazdasági, társadalmi és politikai viszonyoktól meghatározott uralkodó szellem’.* A definíció szerint tehát egy korszak uralkodó szellem(iség)e, amit szabad olvasatban érthetünk életérzésnek, paradigmának, a világról való gondolkodás általános attitűdjének stb. Azzal a kiegészítéssel élnék, hogy ez a szellem(iség) vissza is hat a gazdasági, társadalmi és politikai viszonyokra, alakítja is őket, nem csak ezek határozzák meg egyirányúan a korszellemet. Vagyis egy állandó kölcsönhatásról beszélünk. Példamondatként egyébként ugyanitt az alábbi szerepel: „A korszellem hatása alól ő sem vonhatta ki magát.” S olvasható egy, a Rokonokból vett Móricz-idézet is: „Ma a fiatalabbaké a munka és a jövő, benne van a korszellemben, hogy a régi garnitúrát ki kell cserélni.”
Második körben vizsgáljuk meg, de facto milyen napjaink – globálissá vált – korszelleme. Mik a fontosabb jellemzői? Segítségül vehetjük a fenti meghatározást.
Gazdasági értelemben egyértelmű, hogy a szabad versenyes kapitalizmust, vagyis a minél gyorsabban, minél hatékonyabban megvalósuló felhalmozás idealizálását nevezhetjük meg mérvadónak. Ez a felfogás uralkodik, magyarázatra és bizonyításra sem szorul. Nagyon ritka manapság a világnak az olyan szeglete (viszont több az egy-egy ilyen ember – ami az egyetlen remény), ahol nem ezt tekintik követendő példának, elérendő célnak, akkor is, ha különféle okokból szinte sehol sem érvényesül hiánytalanul ez a modernitással kéz a kézben kialakult gazdasági felfogás. A társadalmi és politikai aspektust figyelve pedig nagyon gyorsan arra a következtetésre juthatunk, hogy ez a kettő szféra a gazdaság kiszolgálójává lett. Societas est ancilla oeconomiae. Kibillent az egyensúly.
Napjaink korszelleme azt diktálja, hogy a gazdasági tényezők és szempontok felől közelítsük meg a közös életünk eszményi megvalósulásáról szóló párbeszédeinket – elég csak arra gondolni, hogy egy híradóban (bármelyik csatornán!) mennyire gyakran és milyen szorosan – szinte mantraszerűen – kötik össze az adott ország, társadalom fejlődését a gazdasági adatokkal, például a növekedés mértékével vagy a munkahelyek számával. Mintha annak bármi köze lenne ahhoz, hogy az egyén mennyire boldogan éli mindennapjait.
Hogyan lehet hamis egy korszellem? Nem kontextustól függetlenül. Napjaink korszelleme pusztán leírólag olyan, amilyen. De ezzel nem mondunk el semmit. A korszellem feletti ítélethez szükség van a kontextusra. A kontextus, a viszonyítási alap pedig az emberi élet boldogsága, ezenfelül magának az életnek a teljessége, méltósága, hogy ne mondjam, szentsége. Ezen értékek a természetből fakadóan a fenntartható egyensúly állapotában érvényesülhetnek. S mennyire ad lehetőséget napjaink korszelleme az élet harmonikus egyensúlyára, boldog nyugalmára?
* mek.oszk.hu/adatbazis/magyar-nyelv-ertelmezo-szotara/kereses.php?kereses=Korszellem
Nyitókép: Pixabay
