A világ legnagyobb zarándokünnepét, a Maha Kumbh melát tartják ezekben a napokban Indiában. A február 26-án záruló negyvenöt napos eseményen két héttel a vége előtt a hírek szerint már több mint félmilliárd ember vett rituális fürdőt a három indiai szent folyó, a Gangesz, a Jamuná és a mitikus Szaraszvati találkozóhelyén, Alláhábádban, amit 2018 óta Prajágrádzsnak neveznek.
A hihetetlenül hangzó számot térfigyelő kamerák és a mesterséges intelligencia segítségével állapították meg.
Gyors internetes keresés után kiderül, hogy a magyar és a szerb sajtó ingerküszöbét minden idők legnagyobb zarándokünnepe kapcsán mindössze az a január végi szerencsétlenség ütötte meg, amelyben legkevesebb ötven ember halt meg, majd február 15-én a tizenöt áldozatot követelő szerencsétlenség Újdelhi pályaudvarán az ünnepre tartó emberek között. Mindkét esetben tömegpánik kitörése okozta a helyrehozhatatlant. Végezetül azt is megtudhattuk a Maha Kumbh mela kapcsán a magyar sajtóból, hogy egy világszerte ismert politikus, Narendra Modi (India miniszterelnöke) február 5-én maga is szent fürdőt vett Prajágrádzsban. Vallási szempontból ő egy volt az ötszázmillió hindu hívő közül, de pontosan tudjuk, hogy a vallási szempontok a mai materialista világban nem sokat nyomnak a latban. Anyagias látásmóddal nézve világi hatalmánál fogva valóban Modi volt az egyik legfontosabb megmártózó a Gangesz közismerten agyonszennyezett vizében.
Az ember egyéni döntése, hogy minek tulajdonít fontosságot. Úgy működik ez a külső befolyásolási kísérletektől nem mentes szabad akaratú figyelemátirányítás, mint egy régi típusú mérleg, amelyet Iustitia, az igazság istennője tart a kezében a képeken és a szobrokon. Ha az anyagi oldalra helyeződik az emberi összpontosítás súlya, akkor a szellemi oldaltól ugyanabban a mértékben vonódik el a figyelem, amennyire az a világi felé fordult.
A nyugati ember az újkortól fogva vallásának, a kereszténységnek hátat fordítva úgy döntött, hogy az anyagiakra és a világi örömökre összpontosítja a figyelmét. Hitét őrizve az indiai egészen az angol gyarmatosítás koráig kitartott a szellemiek elsőbbsége mellett. Ennek a leglátványosabb megjelenítői a Kumbh mela naga babái (meztelen atyái), a világról, minden vagyonról, még a ruhájukról is lemondott, testüket hamuval bekent szentemberek. Mindkét irányulás emberidegen túlzás, az anyagelvűség ugyanúgy, mint a világgyűlölet. Az volna a kívánatos, ha a világi és a vallási, az anyagi és a szellemi törekvéseket képes volna kiegyensúlyozni magában az ember.
A régi típusú mérlegnél is az a cél, hogy a két tányérba helyezett súly kiegyenlítődjék, mert ekkor lehet megmérni a ráhelyezettet. Megmérhető-e ilyen formában istenképmási súlya szerint a mai egyensúlyát vesztett nyugati ember, aki az újkor óta megállás nélkül és egyre határozottabban az anyagi oldalra összpontosítja a figyelmét? Ez a kérdés a nyugati hatásra elvilágosodott hindu emberrel kapcsolatban ma már ugyanúgy fölvethető.
Föltehetjük a Maha Kumbh melával kapcsolatban is, amelynek a tömegesedése nem a vallási esemény szellemi minőségének az emelkedéséről szól, ellenkezőleg, azt jelzi, hogy a világ legnagyobb zarándokünnepe a tömegközlekedési eszközök korszakában egy elvilágiasodó vallási fesztivállá vált.
Tévesen állítja Engels dialektikusnak mondott materializmusa, hogy a mennyiség egy bizonyos ponton minőségbe csap át. Nem a mennyiség vált át minőségbe, hanem az emberi figyelem fordul egy bizonyos ponton az anyagtól a szellem felé, amely minőséget teremt. Azaz az átváltáshoz léteznie kell egy harmadiknak, jelen kell lennie az átváltónak a műveletben, miként a Kumbh Mela időpontja is három bolygó együttállása alapján határozódik meg a három szent folyó találkozási helyén.
A rohamos ütemben tömegesedő Kumbh Mela egyelőre a mennyiségi növekedés útján jár, mára az ünnep a vallási turizmus Mekkája lett. A vallást a turizmussal összekötni csak az anyagias látásmód lehet képes, de az igazgyöngy ettől még ott lapul a világias emberi törekvések mögött hátrahagyott szeméthalomban, és csak a harmadiktól, magától a jelen lévő embertől függ, hogy a megállíthatatlannak látszó mennyiségi növekedést, a szellemi szintesést átfordítja-e egy bizonyos ponton minőségi fölemelkedésbe.
Nyitókép: Pixabay
