„Látszik, hogy jól ismered Jókai Mór műveit, és olvasod is őket. Gratulálok, csak így tovább!” Ezt a választ kapta az egyik kedves ismerősöm a magyar széppróza napja alkalmából valamelyik magyarországi internetes portál által közzétett irodalmi kvíz kitöltése után, ahol a tíz kérdésből kilencre helyes választ tudott adni, dicsekedte jó ideig el nem múló büszkeséggel, hozzátéve, a játékos barangolásra invitáló feladványok egyáltalán nem voltak könnyűek, hiszen az író műveinek kezdőmondatait kellett felismerniük a kitöltőknek, ami, valljuk be, még a legnevesebb költők esetében sem mindig egyszerű, annak ellenére, hogy a versek kezdősorai, sőt kezdőstrófái általában sokkal inkább megmaradnak az emlékezetünkben, mint a regények nyitómondatai. Amikor megmutatta a feladványokat, néhány pillanatra magam is gondolkodóba estem, hogy vajon a „Rút, fergeteges idő van odakünn a pusztán, az ég felhős, a föld sáros, szakad az eső két hét óta, mint a parancsolat…”, az „Egy hegylánc közepén keresztültörve tetejéről talapjáig, négy mértföldnyi messzeségben…” vagy „A nagytiszteletű úr éppen közepén volt a tósztnak…”, esetleg „Az óriás elesett, meghalt, porrá lett…”, netán a „Mesével határos maga a történet is, melyet régi családi levéltárból tanultunk ki…” mondatok egészen pontosan melyik Jókai-műből származhatnak, aztán mégiscsak sikerült fellelnem az emlékezetemben a megfelelő megoldásokat a kérdésekre, amiben nyilvánvalóan nagy segítséget nyújtottak a megadott válaszlehetőségek, amelyek, mint minden kvíz esetében, ezúttal is komoly iránymutatást jelentettek számomra, ahogyan bizonyára azt jelentenek mindenkinek, aki hasonló kérdőívek kitöltésére vetemedik, hacsak nem számít az adott terület kiváló ismerőjének, esetleg mesterének.
Márpedig a többségünk sajnos nem számít annak, pedig számíthatna, köztük az ominózus ismerősöm is, ha mondjuk arra a kérdésre, vajon a helyes válaszok közül az ő esetében mennyi alapult valós tudáson, és mennyi a kifejezetten jó tippelőkészségén, nem sértődne meg, hanem beismerné saját hiányosságait, annak firtatásakor pedig, hogy vajon a kérdőívben szereplő művek közül mennyivel kapcsolatban rendelkezik személyes tapasztalatokkal, vagyis mennyi olvasott el maga is, nem próbálna azonnal visszavágni, és azzal érvelni, hogy mit gondolok, azok közül, akik néhány nappal ezelőtt teleírták a közösségi oldalak üzenőfalait a Jókai-évfordulóval, vajon hányan vannak, akik több művét olvasták, mint ő, hanem beismerné, hogy nem sokat, és azt mondaná, hogy kiveszi a könyvtárból vagy letölti az internetről valamelyik alkotását, és el is olvassa azt, ilyen módon próbálva meg pótolni az évtizedek során felgyülemlett hiányosságait.
Talán éppen az ilyen felismerésekig való eljutást szolgálják azok a figyelemfelkeltő kvízek meg egyéb játékos tartalmak, amelyeknek célja a szórakoztatás mellett az, hogy ráirányítsák a figyelmünket azokra az értékekre, amelyek mindössze karnyújtásnyira vannak tőlünk. Minden bizonnyal hasonló célokat szolgálnak a magyarországi közmédia azon egész évre kiterjedő programjai is, amelyekkel a kétszáz évvel ezelőtt született magyar író emléke előtt kívánnak tisztelegni, beleértve azt az edukatív közösségi kampányt, amellyel az online térben is éltetni szeretnék a páratlanul gazdag Jókai-életművet, közelebb hozva a nagyközönséghez Jókai irodalmi és filmes hagyatékát. A kampányhoz állítólag a közmédia műsorvezetői is csatlakoztak, így az érdeklődők az ő segítségükkel fedezhetik majd fel Jókai Mór életének és munkásságának legfontosabb momentumait, valamint megismerhetik a hozzájuk kapcsolódó különleges tárgyait is. „Jókai nemcsak a reformkor meghatározó alakja volt, hanem lenyűgöző fantáziájával, regényeinek kalandokban gazdag világával és színes nyelvezetével máig sokakat megszólít. Magánélete legalább annyi izgalmas részletet rejt, mint művei. Tudta, hogy szenvedélyes kertész volt, és saját maga nemesített egy különleges rózsafajtát is? Vagy azt, hogy édesanyja, majd felesége, Laborfalvi Róza inspirálták a műveiben megjelenő női karaktereket? A bicentenárium kiváló alkalom arra, hogy újra felfedezzük Jókai életét, munkásságát és személyes titkait…” – olvashattuk az akció célkitűzéseit, amelyek kapcsán egyelőre csupán reménykedhetünk abban, hogy az ismerősömtől eltérően, vagy talán éppen őt is beleértve, mind többen nyúlnak majd vissza Jókai műveihez, és éreznek késztetést arra, hogy elolvassák vagy újraolvassák azokat. És akkor talán jóval többen lesznek azok, akik a játékos barangolásra invitáló sorok hallatán nemcsak a válaszlehetőségek ismeretében, hanem azok hiányában is gondolkodás nélkül rávágják: Egy magyar nábob, Az arany ember, A kőszívű ember fiai, Egy bujdosó naplója, illetve Egetvívó asszonyszív.
Nyitókép: Pixabay
