Ki ne kapná föl a fejét, ha ismerősei arról beszélnek, hogy középiskolás lányok egész csoportja azon morfondírozik, hogy ők valószínűleg nem is lányok. Hogy tesznek-e valamit egyik vagy másik irányba gyanújuk igazolására vagy elvetésére, egyelőre titok, az viszont tény, hogy az internetre is rászakadt (meg általa is épített) globális világban lehetetlen elmenekülni a kicsavart eszméktől, még ha az iskolában nem is ezt oktatják. Az egymást túllicitáló abszurd, mondhatnánk: hülyébbnél hülyébb elméletek miatt nem azért bosszankodunk vagy tiltakozunk, mert önmagunkra veszélyt látunk bennük, hanem másokat féltünk tőlük. Amikor áthágtuk a normalitás határait, fölösleges fantasztikus regényt olvasni, amikor nap mint nap megtapasztalhatjuk a korábban elképzelhetetlent – most meg a hihetetlent – az életünkben.
Joanna Kathleen Rowling nem nevezhető amatőrnek a fantasztikus fikció terén, bizonyságul szolgálhat erre Harry Potter és hét kötetben elmondott meg majdnem félmilliárd példányban eladott megszámlálhatatlan kalandja. Bizony az ő fantáziája is kevésnek bizonyult elfogadtatni önmagával, hogy működőképes az a társadalom, amelynek tagjai egyik napról a másikra lelkükből, agyukból és nem tudom még mijükből eredően képesek lányból fiúk vagy legényből nagylányok lenni. Egyszerűen csak közlik, hogy ők mostantól mások lettek. Lélekben fölszabadultak, mert önmagukra leltek. Jó, lehet ilyen elvétve, de tömegesen? Meg a természet ilyenkor leginkább akadékoskodik.
Bár a konzervativizmusnak az árnyéka sem vetülhet J. K. Rowling írónőre, nagyon elvetette a sulykot azzal, hogy kijelentette: csak a nők menstruálnak. Feminista lévén – meg különben is – tette ezt a nők védelmében, ami mások olvasatában a radikális transzideológia ellen szól. Pedig jó eséllyel pályázott decemberben az év embere címre az ismert brit Guardian lapnál, merthogy vezetett a választáson, amikor a szervezők törölték a szavazást. A tények ugyanis makacsok; nehezen bizonyítható, hogy a férfiak is rendszeresen átesnek a nehéz napokon – egyelőre csak ott tartunk, hogy az Európai Unió megállapította: a férfiak is szülhetnek –, ezért salamoni döntést hozott a Guardian. Az írónőnek volt ennél egy keményebbnek tűnő megnyilvánulása is, amikor a skót rendőrség nőként azonosított egy személyt, aki megerőszakolt egy „másik” nőt. Rowling erre George Orwell 1984 című regényéből – ami megírásakor szintén fantasztikusnak tűnhetett, de mára számos elemében beteljesedni látszik – a következőket idézte: „A háború béke. A szabadság szolgaság. A tudatlanság az erő. A pénisszel rendelkező egyén pedig, aki megerőszakolt téged, egy nő.” Persze csak az első három mondat szerepel a regényben, a negyedik saját utalása a rendőrségi eljárás abszurditására. Meg az egész őrület visszásságaira.
Rowling nem a regénysorozata által került a Guardian listájára, hanem épp az épelméjűség melletti kiállása által. S mivel az élről lökték le, ez arra utal, hogy az emberek bizonyíthatóan tömegesen egyetértenek vele. Így esetleg az ép elméjét vesztett média és a politikai elit normalitásellenes kiállása talán megtörhető lenne. Valamikor mégiscsak betelik a pohár.
Jó sok évvel ezelőtt, amikor nagy volt az éljenzés a Harry Potter-regények (vagy már az első) körül, vártam a letisztulást, hogy kezembe vegyem a könyvet. Aztán megjelentek a filmek, valamelyikbe belenéztem, de nem csábított el. Most viszont levettem a polcról az utolsó, hetedik kötetet, a Harry Potter és a halál ereklyéi címűt, és olvasgatom. Nem is bánkódom, hogy épp ezt az egyet találtam, mert így illik a korunkhoz: amikor kifordított a világ, normális, hogy az utolsó az első.
