Egy hete szimpátiatüntetést szerveztek Budapesten a finn nagykövetség előtt. Nem volt vele tele a sajtó, bár néhány ezer résztvevő már nem elvetendő tömeg. Keresztény emberek vállaltak szolidaritást a bíróság előtt védekezésre kényszerült Päivi Räsänen asszonnyal. Egykor finn belügyminiszter volt ő, de nem amiatt került mostanában az érdeklődés homlokterébe, hanem azért, mert Pál apostoltól, vagyis a Bibliából vett idézettel a Pride támogatása miatt kérdőre vonta három évvel ezelőtt a lutheránus egyházat, amelynek aktív tagja. Igaz, hogy a közösségi hálón tette ezt, Pál apostol pedig a rómaiakhoz írt levelében nem volt túlzottan tapintatos, mégsem illene meghamisítani a Bibliát, tehát ezt közölte: „Hasonlóképpen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén…” Előkerítették egy tizennyolc évvel ezelőtti írását is, amelyben arról értekezik, hogy Isten az embert férfinak és nőnek teremtette; továbbá négy esztendeje a Mit gondolt Jézus a homoszexualitásról? című tévéműsorban elmondott véleménye sem nyerte el az ügyész tetszését. Most ezek miatt kisebbség elleni gyűlöletkeltéssel vádolják. És a vádlottak padján ül mellette a püspöke is, aki 2004-ben közölte az említett írást. Jelképesen akár tágíthatjuk is a vádlottak körét, miként ezt megtette az egyik szónok a budapesti tüntetésen: „Nemcsak a politikus és a püspök ülnek a vádlottak padján, hanem – többek között – Mózes, Illés, Ézsaiás, Szent Péter, Szent Pál és velük együtt az apostolok mind. És lélekben mi is, mindannyian! Ott ül a vádpadon maga a természet rendje, az emberi civilizáció és a keresztény gyökerektől elválaszthatatlan európai kultúra. Ott ül maga az egész Biblia, ott ülnek a Biblia terjesztői, kiadói, kinyomtatói – Gutenberggel egyetemben. És mindenekfölött maga a Szentírás szerzője!”
Lehet, hogy a történelemben nem találnánk olyan szélsőséges uralkodót, mondjuk diktátort, aki vádlottak padjára idézte volna a házassághoz és családhoz kötött bibliai tanításokat vagy intelmeket, úgy tűnik, ennek az ideje a legdemokratikusabbnak vélt csalóka és átverős világban jött el. Mert a majdani ítélet valóban nemcsak a két vádlottról szól, hanem arról, hogy megtehető-e bármi a nyugati világban – ahol már különben is félrelökték Istent – a keresztény vallással, a keresztény tanítással, a kereszténységgel. Épp azzal a vallással, amely szeretetre tanít. Át lehet-e írni, föl lehet-e forgatni oly módon a Bibliát, hogy ne rombolnák szét a keresztény hit fundamentumát? Lehet-e úgy alkalmazkodni a liberalizmus elvárásaihoz, inkább követeléseihez, hogy ne adnánk föl a vallásunkat? Vagy már elég gyengének vélik a kereszténységet ahhoz, hogy bírósági ítélettel elvegyék tanait?
A vád azt mondja, hogy Räsänen a vallás- és szólásszabadságra hivatkozva nem bújhat uszító szólamok mögé, és a vallásos elképzelései nem tartoznak a nyilvánosságra. A Biblia sem? – kérdezhetnénk. Azt is kimondja a főügyész, hogy „a homoszexuálisokat bűnösként megbélyegezni akkor is elfogadhatatlan, ha az vallási eredetű, a vallásos megnyilvánulásoknak is meg kell felelniük a törvényi előírásoknak és diszkriminációmentességnek”. Ebben igaza lehet, csak éppen az egykori belügyminiszter sohasem becsmérelte őket, hangsúlyozta is, hogy a bűnt ítéli el, nem pedig a bűnöst.
A tárgyalás lezárult, az ítélet március végén esedékes. A per, a meghurcolás eleve a bűnösség árnyékát veti a kereszténységre. És ha eltekintenénk attól, hogy a világon két és fél milliárdnyi ember hite épül a Bibliára, akkor meg arra kell következtetnünk, hogy az esetleges elmarasztaló ítélet egy egész kultúra fölött tör pálcát. Egy új keletű, labilis, a természet rendjét kétségbe vonó kultúra hatalmával és nevében.
