A példakép. Olyan személy, akit mintául választunk, mert számunkra valamilyen értékes, akár velünk közös tulajdonságot, érdeklődési preferenciát fedezünk fel benne. A példakép egy olyan eszmei bálvány, amelyet követendő példaként rajzolunk magunk elé. Olyan ideál, amilyenek mi is szeretnénk lenni. Akit követve többé válhatunk. Rendkívül motiváló egy ilyen ember jelenléte az életünkben, akkor is, ha személyesen nem ismerjük őt. Példát mutathat nekünk valamely személyiségjegyét illetően, az elért sikerei alapján, azonos érdeklődési körével, a külső megjelenésében vagy akár azt az utat szemlélve, amit ő bejárt célja elérése érdekében. Elég, ha csupán ösztönöz minket valamely cselekvés végrehajtására vagy az adott viselkedésforma követésére. Segítheti céljaink elérését, esetleg megtalálni az élet által nekünk szánt utat.
Szinte mindenkinek van legalább egy példaképe, még ha nem is nevezi konkrétan annak az illetőt. Gyermekkorunkban általában saját szüleink azok, aztán később, amikor a saját érdeklődési körünk irányába orientálódunk, ez vagy változik, vagy megoszlik, aztán lehet, hogy visszatér. Ahogy többségünknek, úgy nekem is akad azért egy-két világhírű ember, aki a messzi távolból jelentős szerepet töltött be az eddigi életemben. Ezek közül a legmeghatározóbb a múlt század és talán minden idők legnagyobb ökölvívója, polgárjogi harcosa, akinek a nevét még ma is szinte mindenki ismeri: Muhammad Ali. Nem miatta kezdtem el foglalkozni boksszal, de jelentős szerepet töltött be rövid sportkarrierem során (illetve mai napig sokat táplálkozom azokból a tapasztalatokból). Természetesen a cél az volt, hogy hozzá hasonló, kimagasló sportoló – világ- és olimpiai bajnok – legyek. Ugyan ez (sajnos) nem következett be, mégis rengeteg dolgot tanultam tőle küzdeni akarásból, kitartásból, emberségből és magáról az életről, amely ha különböző nehézségek elé állít, gyakran jut eszembe az Alitól származó kedvenc idézetem:
„Minden percét utáltam az edzésnek, de azt mondtam: »Ne szállj ki! Szenvedj most, és éld életed hátralevő részét bajnokként…«” – mondta Ali. Talán nem is gondolta, hogy életművével mekkora hatást vált ki, láncreakciót indít el a jövő generációk felé. Később megtudtam, hogy Muhammad Ali volt többek között Mike Tyson, David Backham, Tyson Fury, Zlatan Ibrahimović és Slobodan Kačar példaképe is. Sőt, egyikük még olyan nyilatkozatot is tett, hogy ha nincs Ali, akkor ő sem lenne ismert.
Korábban számos alkalommal fejeztem ki baráti körömben az elkeseredettségem amiatt, hogy ma az emberek különböző – emberségből, teljesítményből nálam negatív jegyre vizsgázó – valóságshow-szereplőket helyeznek maguk elé követendő példának. Ma azonban örömmel szemlélem, hogy egyre nagyobb intenzitással „szaporodnak” körülöttünk az igazi (ráadásul magyar) példaképek. Emlékszem, még a 2016-os Európa-bajnokság ideje alatt az utcán sétálva egy focizó gyerekcsapatra lettem figyelmes, akik arról diskuráltak, hogy ki játszik Dzsudzsák Balázs, Király Gábor, illetve Gera Zoltán szerepében. Ennek a jelenségnek 2021-ben ismét tanúja lehettem Budapesten, a Városligetben, nyilván már más nevekkel. A napokban pedig a magyar fővárosban sétálva megnézhettem egy ötemeletes épületre festett óriási tűzfalfestményt, amelyen „A jövőt a magyarok írják” felirat szerepelt. A hatalmas képen pedig Karikó Katalin arcképe volt látható. Egy biztos: ha hozzájuk hasonló, etalon személyeket helyezünk magunk elé, különböző celebek helyett, akkor biztosan jó úton haladunk…
