Vajdaságban lépten-nyomon szemtanúi vagyunk a mezőgazdasági földterületek összevonásának. Igazi nagybirtokok jöttek már létre, közben tönkrementek a szövetkezetek, melyek a falvak éltetői voltak. A szövetkezetekre szükség van, de az újjáélesztésüket célzó kormányintézkedéseknek Bánátban nincsen látványos eredménye – hallottuk egy minapi nagybecskereki vitaesten.
A tordai határban már dolgoznak a traktorok (Fotó: Kecskés István)
– Apám a szárcsai földműves-szövetkezetben dolgozott. Öten voltunk testvérek és mindannyian a szövetkezetből iskoláztattuk magunkat. Ma teljesen másmilyen a kép: a falvakban nincsenek szövetkezetek, lassan megszűnnek az iskolák, gyengélkednek a focicsapatok, egyedül a templomok maradtak még meg. Ezek az alapvető okai annak, hogy a falvaink üresek. Minden faluban egykor volt egy erős szövetkezet, amely 80–150 dolgozót foglalkoztatott, és a fejlődés hajtóereje volt minden falusi közösségben. Ez ma már nincsen így: a falvak elnéptelenedtek. Igaz maradtak még földműves-szövetkezetek, de kevés élte túl a társadalmi átalakulást ahhoz, hogy a fiatalok a falvakban maradjanak. Eltűntek a szövetkezetek, eltűnnek a falvaink is – mondta Nikola Božović újságíró.
Az viszont egyértelmű, hogy a szövetkezetekre ma is szükség van. Jövőre már a mezőgazdasági középiskolákban külön tantárgyként tanulnak majd a diákok a szövetkezetekről.
– Tekintetbe véve a jelenlegi helyzetet Szerbiában, a gazdasági és a mezőgazdasági viszonyokat, a szövetkezeteknek nemcsak, hogy van jövője, hanem szükség is van rájuk. Elsősorban azért, mert sok a kisgazdaság, amelyek kevés termőfölddel rendelkeznek, 10–50 holdnyi földet munkálnak meg, vagy kevés jószágot tartanak. Az ilyen termelőknek szükségük van a társulásra. Hogy valaki támogassa őket, megszervezze a közös termelést, beszerezze az újratermelési anyagot. És ami a leglényegesebb, hogy a termelők garanciát kapjanak arra, hogy amit leszállítottak, azt ki is fizessék nekik – mondta Vojin Trkulja, a vidai (Banatsko Višnjićevo) Branko Gleđa földműves-szövetkezet igazgatója.
Vajdaságban már olyan földbirtokos is van, akinek a birtokában 27 ezer hektár termőföld van. Földhiány miatt közben tönkrementek a kisgazdaságok, szociális katasztrófa állt be a falvainkban. Az elnéptelenedés miatt már a szövetkezet megalapításához szükséges tíz tagot sem könnyű összehozni egy-egy településen.
– Ezt még csak fokozza az, hogy az államnak nincsen semmilyen stratégiája arról, hogyan segítse a kisgazdaságok vagy a földműves-szövetkezetek fennmaradását. Ennek pedig az a következménye, hogy falvaink ürülnek, és óriási vagyon megy tönkre. A bánáti falvakban két-háromezer euróért lehet már házat venni – mondta Miroslav Samardžić politológus, a Nagybecskereki Szociális Fórum aktivistája.
Az Ötszáz szövetkezetet ötszáz faluban nevű kormányprojektumnak egyelőre nincsenek látványos eredményei Bánátban.
Dvorák Ede: Ameddig a takarónk ér (Fotó: Kecskés István)
Vörös Nándor, a nezsényi Agrosoj mezőgazdasági szövetkezet igazgatója szerint az államnak folytatnia kell a gazdák támogatását, bár véleménye szerint ezeket az intézkedéseket 10-15 évvel ezelőtt kellett volna meghozni. Ez már az utolsó pillanat, amikor cselekedni lehet.
A Tordai Földműves-szövetkezet egyike azoknak a vidéken, amelynek sikerült túlélnie a válságot. Dvorák Ede igazgató szerint ezt elsősorban az alkalmazkodási képességüknek köszönhetik.
– Tudni kell, hogy ebben a szövetkezetben sajnos nagy fizetések nem voltak soha. A jelen pillanatban is csak átlagfizetésekről beszélhetünk. Szerényen kellett mindig gazdálkodni, persze nem arra gondolok, hogy szerényen termelni. A termelésből a maximumot kellett kihozni és azt optimális módon elosztani. Tehát arra törekedtünk mindig, hogy csak azt kell osztani, ami van. Attól többet osztani soha ne próbálkozzunk. Mert általában ezt rövid távon meg lehet tenni, de hosszú távon nem gyümölcsözik – mondta az igazgató.
Szerbiában jelenleg valamivel több mint 1600 földműves-szövetkezet van, ebből mintegy négyszáz Vajdaságban.
