Minél kisebb a folyó, annál hamarabb jelentkeznek rajta a nagyvizek. Ez természetes, hiszen előbb a mellékfolyók medrének kell megtelnie ahhoz, hogy utóbb a befogadó folyó is megteljen, vagy ne adj’ isten, túlcsorduljon. Az idei nagyvizek a felmelegedés érkeztének megfelelően jelentkeztek, de valamivel előbb, mint ahogy a nyomtatott falinaptárak szerint történni szokott. (Ezeken az ügyekben annak a bizonyos nyomdaipari terméknek semmi köze a történésekhez.)
(Fotó: Dávid Csilla)
A folyók közül pillanatnyilag a Száva követel legtöbb figyelmet. Vízszintje Mitrovicánál és Šabacnál is nagyjából két méterrel van a két évvel ezelőtt mért csúcsértékek alatt. Ha figyelembe vesszük, hogy Dél-Szerbiában napok óta esőzik, ezek a vizek a Drina közvetítésével hamar elérhetik a Szávát. A vízügyi szakembereknek igencsak gyorsan kell számolgatniuk a perućaci és a zvorniki vízerőműnél mért vízhozamok, valamint a horvátországi vízmércék adategyüttese alapján. Ha valahol hamarjában komolyra fordulnak a vízügyi történések, akkor az a Száván várható.
A Tisza meglehetősen nyugodtan csordogál, első fokú készültség csupán középszakaszának néhány vízmércéjénél van. Szegednél várhatóan még első fokba sem lép be a folyó az elkövetkező napokban, ehelyett igen lassú és elhúzódó apadás fog bekövetkezni. Ez nem azt jelenti, hogy vége a tavaszi áradásoknak, és zűr többé nem lehet. Ellenkezőleg. A rendes árvízvédelmi készültség küszöbén levő vízszint mindig is fenyegető, hiszen a vízgyűjtőre hulló nagyobb mennyiségű csapadék gyorsan megemelheti a vízszintet. Ebben a hóvízkészlet nem fog sok vizet zavarni, hiszen a Tisza vízgyűjtőjén immár alig haladja meg az egy köbkilométert (1,29), és többnyire az ezer méter feletti régiókban van. A fagyhatár felmozdulásával és meleg esővel fűszerezve, magasan stagnáló vízszintre beérkezve azonban bőven hozhatna kellemetlenséget.
A Duna egyelőre hallgat. A felső szakaszon középmagasan stagnál, árhullám kialakulásának semmi jele. Egyelőre. A vízgyűjtőn ugyanis február második felében és március elején is fokozatosan növekedett a hóvízkészlet, tegnapra már nyolc köbkilométer felett volt. A tél elején még a mindenkori legalacsonyabb értékek egyikét mérték, amely aztán lassan felfejlődött, és most már van benne annyi, hogy esővel elegyedve erős árhullámot hozzon létre. Egyelőre viszont abban az évszázados megfigyelésben kell gondolkodnunk, mely szerint a dunai árhullám levonulására nagyjából két héttel a tiszai után szokott sor kerülni. A tiszai még nem vonult le, de lassult, a dunai pedig még el sem indult. Inkább szóbeszéd tárgya – valamelyik tévéállomás önbeiktatott szaktekintélyének mellébeszélése nyomán –, hogy a Duna hazai szakaszán „valamiféle riadó” lépett életbe. Aligha. A Közép-Dunán, akárcsak a felsőn sem, árhullámnak semmi nyoma. Bezdánnál például tegnap délben +324-es vizet mértek, amely 4,5 méterrel alacsonyabb a mindenkori legmagasabbnál. Ekkora bezdáni víztől még a kampányozó politikusok sem gyulladnak be, és nem húznak gumicsizmát, hogy homokzsákok mellett fényképezkedjenek. Mert nagyjából 300-as bezdáni meg hozzávetőleg 400-as újvidéki vizek esetén hiába keresünk homokzsákot a vízparton. Újvidék esetében nem árt tudni, hogy a tegnap délben mért értéknél egy méterrel magasabb víz kell ahhoz, hogy a folyó kilépjen a hullámtérre. Az pedig további két és fél mérettel alacsonyabb a mindenkori legmagasabbnál ezen a vízmércén. A Dunán számottevő áradás nincs, csupán magasan stagnáló vízszint, különösen azokon a vízmércéken, amelyek a Tisza és a Száva torkolata alatt vannak.
