Hűek a magyar hagyományokhoz

A kúlai Népkör MMK nagytermében szombaton délután a Leányfalui Szekér Színház társulata bemutatta az Egy asszon, két asszon című bukovinai dalos népi játékot. Pozsgai Zsolt darabja igazi kamaradarab, összesen két valóságos szereplővel, mégis egy egész világot tár elénk. Az előadást Póka Éva rendezte, akivel a bemutató előtt beszélgettünk.

A társulat vezetője elmondta, vajdasági születésű, Budapesten járt egyetemre és a sors úgy hozta, hogy Magyarországon telepedett le. Pályafutását a szabadkai színházban kezdte, innen a Budapesti Operettszínházhoz került, ezt követően pedig több mint 30 évig a Madách Színházban dolgozott.

− Ezzel párhuzamosan úgy éreztem, hogy sokkal többre vagyok képes, ezért 2000-ben megalapítottuk a Szekér Színházat. Azért szekér, mert nagyon megfogott a Déryné élete című film, vagy ha valaki emlékszik a Liliomfi című filmre, amelyben a szekér jelentős szerepet játszik, hiszen az első szekéren utaztak a színészek, akik énekeltek, a másodikon a muzsikusok, a harmadikon a díszletet és a jelmezt vitték. Német nyelven játszottak az itt élő magyar népnek, majd jött Déryné, aki magyar társulattal próbált ellensúlyozni. Persze, nem volt alaptőkéjük, így sokkal nehezebb körülmények között kellett a magyar embereket szórakoztatni. Ennek apropóján történt a Szekér Színház alapítása: Szelekovszky Beáta segítségével a nulla alatti mínuszról kezdtük, és olyan színészeket verbuváltunk, akik nagyon tehetségesek, akikről tudtuk, hogy nemcsak a markukat tartják, hanem gyönyörűen beszélnek magyarul és hisznek az egészben. Így indult el hivatalos nevén a Leányfalui Szekér Színház és eddig több mint 30 színdarabot mutattunk be – mondta Póka Éva.

Ahogy fogalmazott, előszedték a fiókból a 18. és a 19. század magyar íróinak gyönyörű munkáit, amelyeket egyáltalán nem használt senki. S amíg itthon a Tanyaszínház más irányba fordult, addig ők maximum Móriczig, vagy Mikszáthig mennek el, és soha nem írnak át, „nem aktualizálnak” semmit.

− Szívügyemnek érzem a magyar irodalom, a szép beszéd és egyéb magyar értékeink megőrzését és ápolását. Beethowent sem írjuk át más hangokra és én szentnek tartok egy Jókait, Mikszáthot, Móriczot és Szigligeti Edét. Hűek maradtunk a hagyományokhoz. Van egy jelmeztervező hölgyünk, aki megpróbál minden egyes darabhoz megfelelő viseletet teremteni, amit vagy én (mivel édesanyám varrónő volt), vagy a szomszédok varrunk meg, a díszletet is borzasztóan egyszerűsítem, mindezt azért, mert azokat folyamatosan szállítani kell. Olyan helyekre szeretünk elmenni, ahol a magyar szó nagyon számít és nagy kincs, ezek pedig az egykori Magyarország területei, mint például Kárpátalja, vagy Vajdaság, ahova otthonról hazajárok – magyarázta Éva.

Elmondta azt is, hogy a Kúlán (is) bemutatott kétszereplős, Pozsgai Zsolt által színpadra írt Egy asszon, két asszon című népi komédiáról tudni kell, hogy a szintén vajdasági származású Kóka Rozália Magyar Örökség-díjas mesemondó által gyűjtött bukovinai székely, gyimesi és moldvai csángó népi szerelmes történetek egyike. A dalos játékban két házasság előtt álló leány beszélget egymással a férfiakról, a házasságról, szerelemről, barátságról és a gyűlöletről, teli van eredeti székely humorral, ízes magyar beszéddel. A bukovinai és csángó népzenei kíséretet korhű hangszerelésben a Tabulatúra együttes biztosítja.