Tegnap délelőtt – a tej körüli gondokról szóló értekezlet szünetében – Felsőhegyen a termelők tejet öntöztek az aszfaltra, kifejezve tiltakozásukat a megszigorított átvételi föltételek miatt. Aki pedig rosszalló megjegyzést tett a tej kiöntésére, annak azt válaszolták, hogy ugyanezt teszik otthon is kényszerűségből, amikor a tejüzem sorra zárja be egy-két hétre az átvevőállomásokat.
A komoly gondok akkor kezdődtek a fölvásárlás körül, amikor a szabadkai gyár betársult a belgrádi Imlekbe: követelni kezdte azoknak a minőségre vonatkozó mércéknek a betartását, amelyeket törvény ír elő, csak éppen a termelők nem készültek föl rá. S ha egy-egy átvevőállomáson a tej minősége nem megfelelő, ideiglenesen szünetelteti az átvételt, és ha a termelők utána sem tesznek eleget a követelményeknek, végleg bezáratja az állomást. Sokak szerint azonban az előírásokra hivatkozva igyekszik a gyár megszabadulni a tejtől, mivel túl sok van belőle a piacon.
Tegnap reggel száznál több termelő részvételével nagygyűlést tartottak Felsőhegyen a felmerült gondokról.
Az összejövetelre, amelyet a zentai földműves-szövetkezet szervezett, a környékbeli településekről is jöttek termelők. A célja pedig egyebek mellett az volt, hogy az érintettek megismerkedjenek a követelményekkel és azokkal a teendőkkel, amelyek szükségesek az előírások teljesítéséhez.
Szinte biztosra vehető, hogy nem csak a jó minőségű tej előállítása a cél, hiszen a néhány nagy mellett a kis tejüzemek is csökkentették az átvett mennyiséget, ha nem is szabtak az Imlekhez hasonló szigorú föltételeket.
Gere Béla, a Gere Kft. tulajdonosa – aki számos tejátvevő állomást üzemeltet a zentai és a környező községekben – szintén utalt arra, hogy sok tej van a piacon, ugyanakkor kifejtette, hogy az átvevőállomások bezárása ellen legtöbbet azzal lehet tenni, ha a termelők igyekeznek minél jobban eleget tenni a követelményeknek. Ehhez pedig összefogásra, némi szemléletváltásra és nagyobb felelősségvállalásra van szükség, mert akár egyetlen tejtermelő előidézheti, hogy bezárjanak egy-egy átvevőhelyet. Településenként sorolta a minőségre vonatkozó adatokat, amelyek arra is utaltak, hogy némely átvevőhely újbóli megnyitását követően ugrásszerűen javult a minőség. Bár az is igaz, hogy az Imlek sem követeli meg az előírások legszigorúbb betartását, vagyis ezeknél valamivel enyhébb követelményeket támaszt.
Horváth József állatorvos, a Szabadkai Állategészségügyi Intézet munkatársa hozzátette, hogy valóban gondot okoz az a szerbiai gyakorlat, hogy egyszerűen átírják a nyugati szabályzatokat, ahelyett hogy fokozatosan felkészítenék a termelőket a szigorúbb követelményekre, mert akkor sokkal kevesebb mostanihoz hasonló gond adódna.
Az intézet munkatársa elsősorban azzal ismertette meg a termelőket, hogy miként tudnak eleget tenni az előírásoknak. S hogy érthetővé váljon a jelenlegi visszás helyzet lényege, röviden érdemes erre is kitérni. Lényegében a gyár két követelményt szigorított meg. Az egyik a szomatikus sejtek számának a csökkentése, a másik pedig a baktériumok száma. Ez utóbbi kérdés viszonylag könnyen orvosolható azáltal, hogy a termelők szigorúan betartják a higiéniai követelményeket: tisztán tartják a kezüket, az istállót, a fejőgépet, a tehén tőgyét, és máris megoldódik a gond. Persze a szakember azt is részletesen elmagyarázta, hogy ez miként érhető el: minden részletre kiterjedő aprólékos odafigyeléssel.
A szomatikussejt-szám (az állat szervezetének a sejtjei) megnövekedése – a törvény négyszázezret engedélyez köbcentiként – sokkal nehezebb feladat elé állíthatja a jószágtenyésztőt. Bár leggyakoribb oka a tőgygyulladás lehet, amit gyakran nehéz megállapítani, de jó körülményekkel, higiéniával és takarmányozással sokszor elkerülhető lenne. Próbafejéssel viszont elég könnyen felfedezhető, hogy baj van a tej minőségével, és ha ilyen esetben nem adja át a termelő, máris tett egy lépést annak érdekében, hogy ne zárják be az átvevőállomást.
S ha már valójában az uniós követelmények betartása körül adódnak a gondok, érdemes megemlíteni, hogy sokan túlzásnak vélik, amikor az állatokat a stressztől is óvják. Az előadó tapasztalat alapján elmondta, hogy nagyobb stressz (egy éjszakai jégeső) esetén például néhányszorosára megnőtt a szomatikussejt-szám a tejben. Ám bármennyire is sok tényező kihat erre, a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy helyes állattartással mégis a megszabott keretek közé szorítható ez a szám.
Befejezésül Molnár Csikós József, az összejövetelt szervező szövetkezet igazgatója elmondta, hogy amennyiben a termelők igyekezete meghozza a várt eredményt, akkor megoldódnak a problémák, de ha ennek ellenére is tovább tart a tejátvevők bezárása, akkor különböző fórumok bevonásával fogják keresni a választ arra a kérdésre, hogy mi egyéb dolog áll a tejtermelés ellehetetlenítése mögött.
