A cikkhez tartozó fotógalériát ITT tekintheti meg.
Tíz éve annak, hogy mi, magyarok és szerbek más látószögből nézzük egymás jövőjét – emlékeztetett a változásokat lehetővé tevő állami szintű főhajtás jelentőségére Magyar József, Magyarország belgrádi nagykövete azon a kegyeletes megemlékezésen, amelyet a Magyar Nemzeti Tanács szervezett meg a magyar–szerb megbékélés jegyében az 1944/45-ös ártatlan délvidéki magyar áldozatok csúrogi emlékhelyénél. Az immár szilárdan álló emlékmű előtt Fremond Árpád, az MNT elnöke visszatekintett azokra a harcokra, amelyeket a vajdasági magyarok érdekképviselete vívott annak érdekében, hogy a közösség ma és a jövőben is méltón tiszteleghessen az áldozatai előtt. Az akkori sorsokról pedig Teleki Júlia, a csúrogiak kálváriájának egyik túlélője és emlékezetük hű őrzője tanúskodott a jelenlévők előtt.
Az emlékhelyet Harangozó László református püspök, Dolinszky Gábor evangélikus püspökhelyettes és Horváth Ákos, az újvidéki Mária neve templom káplánja áldotta meg. A kegyelet virágait Magyarország belgrádi nagykövete és a szabadkai főkonzul mellett a Vajdasági Magyar Szövetség államtitkárai, valamint országgyűlési, parlamenti és tartományi képviselői is az emlékmű elé helyezték, ugyanakkor az önkormányzati vezetők is elhelyezték koszorúikat a kegyhelyen. A magyar áldozatok előtt fejet hajtottak a zsablyai képviselő-testület és a csúrogi helyi közösség vezetői is.
A megemlékezésen részt vettek a Razzia 1942 Emlékegyesület képviselői, tiszteletüket tették a Mathias Corvinus Collegium hallgatói és oktatói, és a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség tagjai is közreműködtek a kegyelet virágainak elhelyezésében.
November első napjaihoz közeledve minden család a saját halottjairól emlékezik meg: a vajdasági magyarok szempontjából az 1944/45-ös áldozatok is a mi halottaink – emelte ki a sajtó felkérésére a megemlékezésen dr. Pásztor Bálint, a VMSZ alelnöke, köztársasági parlamenti képviselője és frakcióvezetője. Nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a párt a mai napig szorgalmazza az emlékhelyek megjelölését.
– Tíz évvel ezelőtt következett be annak a folyamatnak a csúcspontja, amelyet történelmi megbékélésként szoktunk emlegetni. A régióban egyedülálló, hogy az országos parlament olyan határozatot fogad el, amelyben elítéli a múltbéli eseményeket: nálunk ez 2013-ban megtörtént. Ezt követően Csúrogon sor került az államfői főhajtásra, majd a szerbiai kormány eltörölte a kollektív bűnösséget. Ezzel levettük a háborús bűnösség bélyegét a vajdasági magyarokról – mutatott rá a jogi harc jelentőségére a párt alelnöke. Bejelentette, hogy a küzdelem folytatódik, hisz a napokban Kúlán állítanak fel egy emlékművet a vajdasági magyar ártatlan áldozatok tiszteletére.
A magyar–szerb megbékélés jelentőségét emelte ki a megemlékezésen Magyar József nagykövet is. Beszédében emlékeztetett a magyar és a szerb nép együttélésének ezeréves múltjára, annak fénypontjaira és mélységeire. Kiemelte, a közös jövőnk záloga az, ha át tudjuk beszélni, el tudjuk ismerni a közös múltunk viszontagságait.
– Úgy, ahogy erre képesek voltak azok, akik a 90-es évektől egy nem létező emlékhelyre odaraktak egy jelet. Ez számukra óriási jelentőségű volt, mások számára viszont egy bot, egy eszköz, egy tárgy. Ezek a jelek, ha nem elég stabilak és erősek, akkor elfogynak: a festéket kiszívja a nap, a szél ledönti az állványt. A tanúság: erősebb jeleket kellett küldenünk egymásnak, családoknak, intézményeknek, szervezeteknek, vezetőknek és a két országnak is. Erre került sor tíz évvel ezelőtt – utalt annak az írásos beadványnak a jelentőségére a nagykövet, amelyet a VMSZ jóvoltából fogadott el a szerb nemzetgyűlés. Magyar József kiemelte: – Szükségünk volt és van Forró Lajosokra, Teleki Júliákra, Pásztor Istvánokra, az újvidéki parlament magyar képviselőire, és még nagyobb szükségünk van a belgrádi nemzetgyűlésben is a magyarok képviseletére, hogy olyan döntéseket fogadjanak el, amelyek után a belgrádi kormányban lévő magyar államtitkáraink világos és meghatározott irányban képviseljék az önök érdekeit.
Az elmúlt tíz év érdekképviseleti harcait emelte ki beszédében Fremond Árpád, az MNT elnöke is. Visszaemlékezett azokra az évekre, amelyekben az áldozatok hozzátartozói „csak suttogva mertek beszélni arról a tragédiáról, amely a délvidéki magyarság sorsát merőben meghatározta”. Az áldozatok végleges névsorára pedig csaknem 80 éve várunk – hangsúlyozta Fremond Árpád. Hozzátette, hála a kitartásnak, a békeharcosoknak, a jóérzésű magyaroknak és szerbeknek, hála a történelmi megbékélésnek, végre Csúrogon is méltó kegyhelyen emlékezhetünk.
– Az évek során számos dolgot sikerült kiharcolnunk: kezdve az emlékhelyek létesítésétől, a rehabilitációról szóló törvény elfogadásán át a kollektív bűnösség eltörlését, a vajdasági magyar polgári lakosság ellen 1944/45-ben elkövetett aktusok elítéléséről szóló képviselőházi nyilatkozatot, az államfői, valamint a kormányfői főhajtást és közös megemlékezéseket – mutatott rá az elmúlt évek eredményeire Fremond Árpád. Hozzátette, még mindig bőven akad tennivaló, hisz éltetni kell a kiharcolt emlékhelyeket, és folyamatosan bővíteni kell azok számát is. „Mindent megteszünk, hogy legyen méltó emlékhelye a szenttamási, az óbecsei és az újvidéki ártatlan áldozatoknak is” – utalt a jelenleg is szorgalmazott emlékhelyek jelentőségére az MNT elnöke. Kiemelte azonban, hogy mindez akkor valósulhat meg, ha egységesek maradunk a jövőben is.
A magyar képviseletek mellett az emlékmű előtt felszólalt Vjesna Sćepanović, a zsablyai község tanácstagja is, aki munkájával szintén hozzájárult ahhoz, hogy a magyarok Csúrogon is megemlékezhessenek az 1944/45-ös megtorlások áldozatairól. A kegyeletes megemlékezést Mészáros Gábor versmondó tette fennköltté szavalatával, az emlékezés hangulatát pedig a szabadkai Pro Musica kamarakórus mélyítette el.
Nyitókép: Ótos András felvétele