Ingolstadtnál, a Felső-Duna tőlünk legtávolabbi vízmércéjén, szerdán hajnalban ugyan tetőzött a Duna, vízszintje azonban csak öt centivel maradt a mindenkori legmagasabb alatt. Passaunál azonban látszólag vigasztalóbb a helyzet, hiszen tíz-egynéhány óra alatt csaknem egy métert apadt. Igen, de ezt megelőzően az egek küszöbén volt a vízszint. A Bécs melletti Korneuburgnál azonban továbbra is az ugrásszerű áradás uralta a mércét, egy nap alatt nyolcvan centit emelkedett a Duna vízszintje, 120 centivel volt csak alacsonyabb a mindenkori legmagasabbnál. Az áradás továbbra is tart. Az ördög azonban nem ennyire fekete.
Nagybajcsnál akár ma, de az éjszaka folyamán biztosan tetőzni fog a Duna. Ijesztően hat, hogy addigra már a harmadfokú készültségi szint felett lesz, ugyanakkor megnyugtató, hogy ez három méterrel kevesebb a legnagyobb víznél, vagyis a hivatalos adatgyűjtés kezdete óta mért legmagasabbnál. A komárom–esztergom–nagymarosi szakaszon bőven a másodfok alatt marad a Duna vízszintje, és Budapestnél is – az előrejelzések szerint – éppen csak megmosdatja az alsó rakpartot. Amikor a nagy vizek ilyen ütemben vonulnak le, akkor tájaink vízparti embere rendszerint nyugisan hátradől, és szivarra gyújt. Már ami az árvízveszélyt illeti.
Csakhogy hullámtér is van a világon, azon belül nyaralók ezrei állnak, tulajdonosaik pedig éppen azt saccolják, hogy a házhoz vezető úton elég lesz-e a csizma, vagy csónakkal kell-e majd bejárni. Ennek saccolgatásához a mohácsi vízmérce szolgál beszédes adatokkal. Ott az áradás május 31-én köszöntött be, és a három-négy nap múlva esedékes tetőzésig összesen 3,5 métert fog emelkedni a vízszint. A Duna mentiek nem szeretik, amikor ekkora áradás érkezik háromszázas bezdáni vízre, mert akkor a vízparti szemmérték szerint bőven ötszáz feletti vízállással kell számolni, a borúlátók pedig hatszázzal álmodnak. Annyi minden bizonnyal nem lesz. Bezdánnál ugyanis keddről szerdára máris 67 centit áradt, és még ha nem is ennyire látványosan, de továbbra is áradni fog.
Adott esetben azonban éppen a Bezdánnál egy nap alatt bekövetkezett vízszintemelkedés követel figyelmet. A nem is olyan távoli múltban ugyanis a Duna kérdéses szakaszára nem voltak jellemzőek az ilyen heves és ugrásszerű, de rövid lélegzetvételű áradások. A rossz nyelvek szerint ez nem a globális felmelegedés, sem a kis zöld emberek csintalankodása miatt van. A jelenség a Felső-Duna vidékén levő tározók lelkén szárad, és akkor következik be, amikor heves záporok, hirtelen hóolvadás, hosszan tartó esőzés... miatt hirtelen megszabadulnak vízfeleslegeiktől, helyet csinálva a várhatóan beérkező víztömegeknek. A sorozatos vízkibocsátás mesterséges árhullám kialakulását eredményezi. A dolog nem ilyen egyszerű, de ez a lényege. A napokban hullott csapadék ugyanis nem volt elegendő ahhoz, hogy helyenként 3,5 méterrel hizlalja fel a folyamot, kellett még valami, ami rátett néhány lapáttal. De gyerünk vissza a mi Dunánkra!
A Dráva-torkolat alatt, tehát Gombostól errefelé, a helyzet annyiban változik, hogy ez a mellékfolyó tekintélyes vízhozammal érkezik. De nem sokáig. Középső szakaszán egy-két napon belül tetőzni fog, míg az alsó szakaszon – például Eszéknél – a magas vízszint a befogadó folyó visszaduzzasztása miatt fog hosszabb ideig tartani, ami azonban nem jelent nagy vízhozamot.
A várható újvidéki vízszint alakulása igencsak fenyegető volna – nem a városra, hanem a hullámtéren épült víkendházakra nézve –, ha szimpla összeadásokon alapulna. Mert a háromszázas újvidéki vízre érkező 3,5 méter annyi volna, amennyit a házikók tulajdonosai nem kérnek. Nem is lesz annyi, sőt annál sokkal kevesebb várható. Csakhogy a hullámtérnek a három plusz három és félnél kevesebb is sok. Helytől függően ugyanis +500 és +540 közötti víz kell ahhoz, hogy elöntse a hullámteret. Az ott levő házikókkal együtt. A most érkező árhullám – így első ránézésre – hoz elegendő vizet ahhoz, hogy ez be is következzen. De van két dolog, amelyet figyelembe kell venni.
Az első az, hogy a mesterséges árhullámok nemcsak a magas, de rövid ideig tartó vízszintemelkedéseket hozták magukkal, kísérő jelenség a hirtelen bekövetkező, meredek vízhozamgörbével járó apadás is. Ahogy jött, úgy megy is. Amikor a Felső-Dunán meg a Közép-Duna felső szakaszán ennek a jelenségnek vagyunk a szemtanúi, akkor biztos befutóként fogadhatunk arra, hogy a vízszint tájainkon sokkal alacsonyabb lesz, mint amennyit a szimpla számtan mond. Az árhullám ugyanis tájainkra érkezve, ahol kisebb a víztükör lejtése, ellaposodik. Tovább tart, de kinyújtózkodik.
A másik jelenség a víztükör kiszélesedése. Az Újvidék feletti folyószakaszon nagy kiterjedésű jobb parti ártér terül el. Mélyebben fekszik, mint a bal parti víkendtelepülések, helyenként már +450-nél kezdi nyelni a vizet, +500-nál az egész terület víz alatt van – akárcsak a szigetek is –, ezért a víztükör szélessége 500-ról több mint 1500 méterre szélesedik. Emiatt a napi vízszintemelkedések kisebbek lesznek. Ez az a jelenség, amely miatt a vízparti szaktekintélyek szemmértéke rendszerint csütörtököt mond. Csakhogy a honlapokkal ellentétben azt másodpercenként lehet frissíteni.
Nyitókép: (Fotó: Búzás Mihály / archívum)
