Nagyszombat a legnagyobb kihívás

A szenttamási Krisztus-katonák mintegy 100 éves múltja egyedülálló a húsvéti ünnepkör történetében, és egyúttal a régióban is. Generációk ápolták és ápolják ma is a Szent Sír őrzésének és a papok kíséretének hagyományát, sok családban ereklyeként őrizték és adták tovább a régi kardokat, a gyűrött szárú csizmákat, a megsárgult fényképeket.

A szép húsvéti hagyományra emlékezve Bergel Ákos egykori Krisztus-katona elmondta, a sír őrzése mellett a Krisztus-katonák feladata volt az is, hogy utat törjenek a tömegen keresztül a templomba bevonuló papnak, aki nehezen jutott el az oltárhoz. Manapság megváltozott a kép, a katonák a nagypénteki sírbatételtől a szombat esti feltámadásig szolgálnak.

Elmondása szerint a Krisztus-katonák 12-en vannak, a szám a 12 apostolt hivatott jelképezni. Húsvétszombat reggeltől az esti feltámadási szentmiséig folyamatosan őrzik Krisztus sírját a templomban, amely az oltár jobb oldalán áll. A feltámadási szentmise alatt felsorakoznak az oltár jobb és bal oldalán, és katonásan feszítve kivont karddal mozdulatlanul végigállják a másfél-két órás ceremóniát. Napközben párokban őrzik a sírt, a váltás fél óránként van. A feladat egyszerű: a katonák kivont karddal, mozdulatlanul állnak a sír bejáratának két oldalán, szembe egymással. Minden váltás alkalmával tisztelegnek az őket leváltó társakkal. A tisztelgést a kardok hegyének egyszerre történő összeérintése és a katonás mozdulatok jelentik. Váltásnál a két leváltott Krisztus-katona először egymással tiszteleg, majd a kardokat a tokba helyezik, és sarkon-fordulva kivonulnak a templomból. Fontos tudni, hogy a párok minden mozdulatukat összhangban és egyszerre teszik. Az egyikük „vezet”, azaz jelt ad (ami legtöbb alkalommal fejbiccenés – a szerző megjegyz.), a másik pedig a jelre vár. A be- és kivonulás, a tisztelgés, sőt még a kard kivonása és tokba helyezése is apró lépések, melyeket jelre kell végrehajtani. Pár hetes gyakorlást követően így a szemlélő egy szépen összehangolt mozgást lát.

−Tekintettel arra, hogy fiatalemberekről beszélünk, akiknek kardot adunk a kezébe, a helyzet komolyságára, a rend és a fegyelem fenntartására különösen oda kell figyelni. Igaz, hogy a mai kardok nem valódiak, életlenek, ennek ellenére például egy rögtönzött kardpárbaj is komoly sérüléseket okozhat. Szerencsére a felkészítőknek mindig volt kellő tekintélyük, amivel a rendbontókat lenyugtatták. Majoros Ferenc felkészítő, akinek az apja és nagyapja is Krisztus-katona volt, egyszer úgy fogalmazott, hogy szerinte a templom mint helyszín már önmagában elegendő ahhoz, hogy a fiatalok fegyelmezzék magukat, és aki erre nem képes, nincs helye a Krisztus-katonák között – fogalmazott Ákos.

Elmondta azt is, hogy a toborzás általában 1-2 hónappal húsvét előtt történik. Annak idején csak katonaviselt fiatalemberek lehettek Krisztus-katonák, újabban éppen fordítva van: a katonák legtöbbször a középiskolások és egyetemisták soraiból kerülnek ki, nem lehetnek sem nős, sem pedig katonaviselt emberek. Fontos továbbá, hogy a fiatalok rendszeres templomba-járók legyenek, hiszen ismerni kell mise folyamatát. Ez egy olyan alaptudás, ami nélkül a Krisztus-katona nem tudja kellőképpen elvégezni feladatát.

A Krisztus-katonákat egy-egy (gyertyavivő) lány kíséri, akit a katonák hívnak meg párnak. A lányok feladata a katonák kísérete mellett feltámadáskor a húsvéti láng továbbadása, a gyertyás körmenetben való részvétel, továbbá ők varrják fel a kucsmákra a virágot. Az utóbbi években – köszöhetően a Vajdasági Népek és Nemzetiségek Hagyományápoló Klubjának – a lányok népviseletbe öltözve kísérik a katonákat. A katonák öltözékéhez nélkülözhetetlen keményszárú bőrcsizmát ugyancsak a klub biztosítja. Kucsmákból van elég, a kardokat pedig a következő húsvétig elrejtik a parókián.

Bergel Ákos elmondta azt is, hogy a Krisztus-katonák számára a legnagyobb kihívást a nagyszombati feltámadási szentmise és szertartás jelenti, hiszen a másfél-két órás felvonulással egybekötött ceremónia fizikailag és mentálisan is megterhelő lehet. Így például amikor szorít a csizma, vagy nehéz kardot választ a katona, de a mozdulatlanul állás is külön teher, főleg húsvétvasárnap, amikor teljesen megtelik a templom, és mindenki a katonákat figyeli.

−A Krisztus-katonák közvetlenül is bekapcsolódnak a misébe. Áldoznak, térdeléskor féltérdre ereszkednek, úgy, hogy a jobb kezükkel leteszik a földre a kardot, a bal kezükkel pedig leveszik a fejükről a kucsmát és a földre helyezik. Később ezt szintén fél kézzel kell a fejükre tenni, ami egyáltalán nem könnyű feladat, hiszen a kucsma nehéz, tele van tűzdelve virágokkal. Felajánlásra a kardok magasba emelésével tisztelegnek. Párjaikkal részt vesznek a gyertyás körmenetben, a mise végén elkísérik a plébánost parókia bejáratáig, itt a kardjaikkal sátort képeznek mely alatt az atya áthalad. A ceremónia tisztelgéssel fejeződik be – fogalmazott Ákos, aki 1995 és 2002 között folyamatosan beállt Krisztus-katonának, 2015-től pedig Majoros Ferenccel együtt tanította az „újoncokat”.