Hagyományos „évzárós játékdélutánt” tartott szerdán a kúlai a Népkör MMK Szakmai Tanácsa és a Vajdasági magyar Szövetség Női Fóruma. Hugyik Karolina, a Népkör MMK egyik „mindenese” szervezőként volt jelen azon a tanévzáró, kötetlen délutánon, amelyet a kicsik és nagyok számára szerveztek az intézmény udvarában.
– Újra remek alkalom volt arra, hogy a szünidő előtt még egy utolsót szórakozzunk együtt a gyerekekkel, a legkisebbektől a kamaszokig. Vetélkedők, batikolás, tánc és játék jellemezte a délutánt. Olyan érdekes dolgokat csináltunk, mint a csutkavár-építés, a főtt tojás a kanálban, különböző magvak válogatása időre, de volt batikolás, kötélhúzás és sok egyéb szórakoztató program is – mondta a szervező.
Karolina annak idején az újvidéki Magyar Tanszék abszolvenseként 2004-ben részt vett a Kárpát-medence Öröksége programban, amelynek keretében néptáncpedagógus-képzés indult Vajdaságban.
− Az oktatók a budapesti Táncművészeti Főiskola tanárai voltak, a négyéves képzés pedig Topolyán, a Kodály Zoltán MMK-ban és a szabadkai Népkörben folyt. Miközben tanultam a néptáncot, átvettem a kúlai Népkör tánccsoportjának a vezetését, az általános iskolásokat, és indítottunk egy óvodás csoportot is. Egy olyan nemzedéket sikerült akkor kinevelni, amely a középiskolát követően sem hagyta abba a néptáncot, ennek köszönhetően megalakulhatott a harmadik csoport is – magyarázta Karolina.
Szavai szerint ez egy ideig jól működött, de miután a fiatalok egyetemre, főiskolára indultak, elköltöztek, és sajnos már csak nehezen lehetett megszervezni a próbákat, amelyeket hétvégenként tartottak, és legtöbbször egész naposak voltak.
− Időközben magam is családot alapítottam, a kisgyerek mellett pedig már nehezebb volt helytállni a táncosoknál, így részben átadtam a csoportok vezetését. Először egy, később két csoportot. Mindent összegezve, csak a kiscsoport maradt rám, a többieknek pedig szükség esetén besegítek, amikor fellépésekre, szemlékre készülnek. Pár éve az Így tedd rá! program alapján dolgozom a kicsikkel, és nagyon szeretjük ezeket a módszereket – fogalmazott beszélgetőtársam. Kifejtette, magyartanárként is bármikor segít a Népkörnek, akár szöveget fordítani, szerkeszteni, de szívesen vállal alkalmi műsorvezetést, és amikor kell, szavalóversenyre is felkészíti a gyerekeket. Az általa felkészített diákok a községi szavalóverseny mellett többször is szerepeltek a körzeti, zóna-, a tartományi, sőt az országos versenyeken is, ahonnan szép elismerésekkel tértek haza.
− Az egészet úgy kell elképzelni, hogy nekünk itt, Kúlán a Népkör MMK az úgynevezett központ, ahol összefutnak a szálak, itt dolgozunk, támogatjuk és kivesszük a részünket a felnövő generációk kulturális neveléséből. Sajnos kevesen vagyunk, és egyre fogyunk, ennek ellenére igyekszünk minden szálba kapaszkodni, hogy fennmaradjuk és megmaradjunk. Az én elvem az, hogy a gyerekekkel meg kell ismertetni, szerettetni ezeket a tevékenységeket. Nem engedhető meg, hogy valaki kényszerből vagy unszolásra járjon néptáncolni, szavalni, kézműveskedni, a színjátszó próbákra stb. Az igaz, hogy nem való minden diáknak ugyanaz a foglalkozás, de szerintem meg lehet találni azt, amiben örömét leli a gyerek, a fiatal, vagy akár a felnőtt. Nemzeti örökségünk minden téren annyira sokszínű és gazdag − elsősorban a kézműves hagyományokra, a néptáncra és népdalra gondolok −, hogy szinte korlátlanok a lehetőségek – magyarázta Karolina.
Kifejtette, a helyi általános iskolával és az egyházzal is kiváló az együttműködés, bármikor számíthatnak a tanárok segítségére, a Népkörben pedig lehetőség van pótolni azt a magyar történelmi, irodalmi és honismereti tudást, amelyek ilyen-olyan okokból esetleg nem fértek a tananyagba, viszont fontosak ahhoz, hogy a gyerekekben kialakuljon az egységes nemzeti öntudat. Mindez szerinte a szülők támogatásával még könnyebben elérhető.
– Hogy miből merítem a motivációt? Tamási Áron azt mondta: „Aki nem ismeri múltját, nem értheti a jelent, amely a jövőnek hordozója.” – tette hozzá mosolyogva Karolina.
