Ahogy arról már lapunk hasábjain is beszámoltunk, a bácskossuthfalvi Oláh István a faluja mára letűnt tanyavilágában játszódó gyermekkora emlékeit önti szavakba, színesen, ízesen, anyanyelve szókincsét gazdagon felhasználva. A hét évtizeddel ezelőtti történéseket szemléletes irodalmi kifejezőeszközökkel, dinamikus cselekményekkel ábrázolja, és a szövegeket a Facebook terében mozgó, érdeklődő olvasóinak publikálja. Hogy sikeresen teszi, arról az is tanúskodik, hogy a bácskossuthfalvi amatőr író rengeteg pozitív visszajelzést kap idősebbtől, fiatalabbtól. Emellett a közelmúltban vehette át a Mosolyvirág Nagycsaládosok Egyesülete és a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége (KCSSZ) által a szülők, nagyszülők, dédszülők meséi nyomán meghirdetett Életmesék elnevezésű pályázaton korcsoportjában odaítélt 3. díjjal járó jutalmat a Lepkés tarisznya!
– Iskolakezdés 1954, illetve a Halászás a Gyurgyini-völgyön című emlékeiért. Az elismerést eddig az Országházban nyújtották át, az idei, 13. gála színhelye viszont a Debreceni Református Kollégium Oratóriuma volt. A díjak átadása előtt felolvasták az Országgyűlés elnöke, illetve a rendezvény fővédnöke, Kövér László méltató szavait a pályázat családokat, korosztályokat összefonó erejéről. A szöveg az idei kiírásra beérkezett mintegy 500 pályamű közül a legsikeresebbeket nyomtatásban is megjelentető, Kárpát-medencei Életmesék, avagy szülők, nagyszülők, dédszülők igaz történetei – Amikor kicsi voltál / amikor kicsi voltam című kötetben is olvasható. Oláh Istvánt a debreceni eseményen átélt élményeiről kérdeztük.
– Nagyon szép, felemelő fogadtatásban volt részünk, feleségemmel és Szegeden élő unokámmal vettünk részt az eseményen, más vajdasági településről érkezőkkel együtt. A díjátadó mellett jutott idő egy kis városnézésre, múzeumlátogatásra is, és mindenhol kitüntetett figyelemben részesítettek bennünket. A díj nagyon jólesett, illetve az, hogy mások is elolvasták és elismerték az írásomat. A történetek lejegyzetelése és nyomtatásban való megjelentetése továbbra is egyik elsődleges célkitűzésem – nyilatkozta Oláh István, akitől az iránt is érdeklődtünk, hogy hol tart a könyvkiadással kapcsolatos terve.
– Jelenleg előkészületi fázisban tart a tervem, a szövegek a lektorálási folyamatnál tartanak, illetve értékelésre lettek átadva. A könyv nyomdába kerüléséhez azonban még hosszú az út, egyelőre továbbra is keresem azokat a támogatókat, támogatási forrásokat, amelyek ebben a segítségemre lennének. Kaptam ígéreteket, bízom benne, hogy sikerül mihamarabb megtalálni a legjobb megoldást – tudtuk meg a bácskossuthfalvi amatőr szerzőtől, aki Debrecentől Budapestig vitte faluja jelenlegi és múltbéli jó hírét, a Moravicai-tó állat- és növényvilágának mindenkori értékét; a ma már csak emlékek szintjén és Oláh István meséiben álló kisszálláson, Ungár János birtokán, a Jancsi-major falai között hetven évvel ezelőtt történt gyermekkori emlékeit; az ötvenes évek elején a „völgyparton", különálló épületben, a Györgyénnel és a Topolyai-tóval határos tanyavilágban Kisbelgrád irányában, Bácskossuthfalvától mintegy hét kilométerre működő tanyasi iskola világát.
Az Életmesék idei pályázatára beérkezett legsikeresebb írások nyomtatásban megjelent formáját online is el lehet olvasni. Oláh István gyermekkori történetei a 349. oldaltól találhatóak meg.
