Az egyházaskéri (Verbica) Mihók Árpád nyugalmazott katonatiszt (többek között tíz évet szolgált Koszovóban) szinte naponta „megküzd” a migránsokkal. Több háza is van a faluban, amelyeket a migránsok rendre feltörnek, ilyenkor hívja a rendőrséget.
– A sajtó eddig mérsékelt érdeklődést mutatott a migránsok okozta problémáink iránt. Az illegális migránsok nem csak a hármas határnál okoznak gondot. Verbicán az Ivo Lola Ribar utcában több házam is van, a faluban összesen öt, de nem tudom őket megőrizni. A sorozatos betörések miatt a házak egy részét elkezdtem lebontani. A betörésekhez rendre hívom a rendőrséget. Mások is hívják őket a migránsok miatt, de nem mindig reagálnak, vagy csak késve. Hat hónap is elmúlt, mire kihozták a betörésről készített jegyzőkönyvet – mondta Mihók Árpád, majd így folytatta:
– Bejegyzett gazdaságot üzemeltetek a faluban, fokhagyma- és gyümölcstermesztéssel foglalkozunk. Különböző termékeket is készítünk a hagymából. A fokhagymatermesztőket tömörítő egyesületben a korábbi elnök lemondott, és én vettem át a helyét. A gazdálkodás állandó elfoglaltságot jelent, nem hiányzik nekünk még a migránsokkal való folyamatos küzdelem. Minden betörés után hívtam a rendőrséget, hogy készítsenek az esetekről hivatalos jegyzőkönyvet, amit ímmel-ámmal és nagy késésekkel végeztek el. A betörések kapcsán azt tanácsolták a rendőrök, hogy az ingatlanjaimra szereljek fel megfigyelő kamerákat, mozgásérzékelővel működő világítótesteket, és szerezzek be házőrző kutyákat. Amikor ismeretlen elkövetők ellen akartam hivatalos feljelentést tenni, akkor a rendőrök azt mondták, hogy nincs nagy károm. De nem is a kárról van szó elsősorban. Betörtek, feltörték a zárakat, leverték a lakatokat, bementek, ez már bűncselekmény. De valaki ezt nem akarja bűncselekménynek minősíteni, és határozottan fellépni a lehetséges elkövetőkkel szemben. Az egyik verbicai ház, ahová betörtek, egy bolgár zsidó rabbi tulajdonát képezi, távollétében én vállaltam, hogy felügyelek az ingatlanjára. Na mármost, a bolgár rabbi a bolgár külügyhöz fordult, azok megkeresték a szerbiai külügyminisztériumot, ahonnan felszólították a rendőrséget, hogy vizsgálják ki a kérdéses betörés körülményeit. Nem hagyták, hogy elmismásolják az ügyet. Az aktuális magyar konzullal felvettem a kapcsolatot, aki kijött Verbicára, hogy a helyszínen győződjön meg az itt uralkodó áldatlan állapotokról. A napokban is beszéltem vele telefonon, megígérte, hogy mindent megtesz, hogy segítsen – fogalmazott, majd hozzátette, alig százan maradtak az egykor virágzó, ezernégyszáz lakosú Verbicán, harminc év alatt elfogyott a lakosság, és véleménye szerint az elvándorláshoz hozzájárul a mostani migránshelyzet is.
– Próbálok kapcsolatba lépni a migránsokkal. Beszélek néhány nyelvet, próbálom útba igazítani őket. Ha nem tudnak, valamit megkérdeznek, például, amikor vásárolni akarnak a boltban. Nem viselkedhetünk ellenségesen velük szemben, mert annál rosszabb, de nem engedhető meg az ingatlanjaink rongálása, a betörések. A közelmúltban leégett, Tito marsall utca 77-es szám alatti házat sokáig nem bántották, a szociális központé az ingatlan, kiutalták egy rászorulónak, de az időközben meghalt, és azért állt üresen a ház. Migránsok költöztek be, aztán megtörtént a baj. Sajnos azt kell tapasztalnunk, hogy a migránsok inváziója, nyomása egyre erősödik, egyre többen vannak a határ menti falvakban. Egyre nagyobb a helyi idős lakosságra nehezedő nyomás. Gyújtogatnak, verekednek, egyre agresszívabbak, ami szerintem nem a véletlen műve. Szervezetten jönnek, és pénzt kapnak. Az UNHCR, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerbiai irodájának gépkocsijával a HCIT (humanitárius központ az integrációért és a toleranciáért) képviselői hozzák a pénzt a migránsoknak. Én és a fiam dolgoztunk az UNHCR-nek, de nem úgy, ahogy a HCIT képviselői dolgoznak. Hivatalosan jogi tanácsadás a feladatuk, de pénzt és élelmiszert hoznak nekik. Sajnos sokan vannak, akik szervezik, küldik és irányítják a migrációt Európa felé – mondta Mihók Árpád a Verbicán kialakult migránshelyzettel kapcsolatban.