Éjjel jönnek-mennek

Az utóbbi két-három napban nagyon megnövekedett a migránsok száma Majdányon és Rábén. Az éj leple alatt busz hozza őket, és üresen álló házakba hatolnak be mindent tönkre téve ott. A helyiek tartanak tőlük, kerülik őket. Vannak, akik még az érkezés éjszakáján továbbmennek, de sokan több napig ott maradnak. A rendőrség nem sokat tud tenni ellenük, kizavarja őket a házakból, de visszaszivárognak.

Újhelyi Nándor, a VMSZ törökkanizsai helyi szervezetének elnöke szerint fokozódik a migránsválság Majdánon és Rábén, de az egész község területén megszaporodott a migránsok száma, és a helyzet tarthatatlanná vált.

– 2016-tól folyamatosan jelen vannak, ősz óta azonban egyre nagyobb csoportokban és egyre gyakrabban jelennek meg nálunk. Két határátkelő is van a község területén, de Rábén komolyabb a helyzet, hiszen idős háztartásokról van szó, kevesen is vannak a faluban, és a lakosok egyre inkább veszélyeztetettnek érzik magukat. Rábén 65-en laknak, és ehhez megérkezik egy emeletes busz 60–70 migránssal, vagyis többen is lehetnek, mint a falu egész lakossága, és félelmet keltenek. Oroszlámoson is nagyok a problémák, sőt az elmúlt pár éjszaka már Törökkanizsán is nagyobb számban megjelentek, Keresztúron és Gyálán is sokan vannak. Keresztúron inkább a környező tanyákon húzódnak meg, illetve a valamikori menekülteknek megépített telepen, ahol most üresek a házak. A hidegben behúzódnak az üres házakba, használják a villanyáramot, a vizet, főznek, és nehéz őket kizavarni. A legújabb információink szerint már olyan házakba is bemennek, ahol laknak. A legnagyobb probléma, hogy a helyi rendőrség meg a határrendészet nem rendelkezik megfelelő kapacitással. Attól félünk, hogy eldurvul a helyzet, vagy valaki kezébe veszi az igazságszolgáltatást. A rendőrségnek mindössze egy járőrkocsija van, legfeljebb kilenc személy tud a helyszínre menni, és ez kevés. Azt látjuk, hogy ezzel az üggyel a VMSZ politikusain kívül senki sem foglalkozik, pedig a helyzet már tarthatatlan, és nem lehet megengedni, hogy a 21. században valaki ne érezze magát biztonságban a saját házában – mondta Újhelyi.

Rábén Makra Ervin, a VMSZ majdányi és rábéi helyi szervezetének elnöke informál az elmúlt napok falubeli történéseiről, és ő vezet körbe a két településen, megmutatva azokat a házakat, ahol most is bent vannak.

– Éjszakánként jönnek, ötvenen–hetvenen, fogalmunk sincs honnan, de buszok hozzák őket. Úgy látjuk, igyekeznek gyorsan tovább menni, némelyik még azon az éjjelen, de sokan több napig is itt vannak, várják egymást, és kiderítik, hol lehet meghúzódni. Telefonjuk van, és GPS-koordinátákat magyaráznak egymásnak. A férfiak mellett jönnek nők is, várandós asszonyok és pár éves gyerekek is, némelyik jól öltözött, némelyik kevésbé. Bemennek a romos és a jobb állapotban lévő üres házakba is. Ha olyanra találnak, ahol villanyáram is van, ott világítanak is, meg a kályhát is bekapcsolják. Több ilyen házból zavarta már ki őket a tulajdonos. Az egyik üres házban már az összes ajtóra meg ablakra rácsot tettek a tulajdonosok, hogy így tartsák távol a hívatlan vendégeket. Mi már tudjuk, hol szoktak tanyázni. Itt, a határra vezető úton is van néhány romos ház, ahol rendszeresen látni őket. Az egyikben például tudjuk, hogy ha nyitva van a nagykapu, akkor vannak bent, ha meg be van csukva, akkor továbbálltak. Senkit sem bántottak, de mindenki nagyon nyugtalan tőlük, mert mindig attól tartunk, hogy egyszer csak ránk törik az ajtót. Rendszeresen próbálkoznak a magyar határon, megpróbálják elvágni a drótot, amire azonnal bekapcsol egy hang, és az ő nyelvükön arra utasítja őket, hogy menjenek onnan. A román határt nagyon védik, gumilövedékkel lőnek rájuk, amint észreveszik őket, dzsipekkel jönnek feléjük, helikopter is jár erre, úgyhogy elég nagy itt a cirkusz.

Majdányon a Petőfi Sándor utcában két házban is vannak most, és nem is kevesen, egyikben is, másikban is húszan-huszonöten. Néhány órával ezelőtt a saját szememmel láttam, amint tizenvalahányan előjöttek az egyikből, de bent még bőven maradtak, mert beszélgetés szűrődött ki. Abban az utcában van a bolt is, ahová az utóbbi napokban rendszeresen bejárnak. A minap valamelyik a ház elé kirakott tejbe kóstolt bele. A gazda várta, hogy jöjjön a tejeskocsi, azok meg megkóstolták, sőt a kannát is el akarták vinni, mert hát éhesek, visznek mindent, ami mozdítható. A gazda úgy zavarta el onnan őket.

Kérdezem, hogy a rendőrök mit tesznek ellenük, és elmondja, hogy nem sok mindent tudnak velük kezdeni, mert általában ketten jönnek ki, és nem őrizhetik őket egész nap, úgyhogy lassan megszöknek előlük.

– A rendőrök éjszakánként kizavarják őket a házakból, és Majdányon a futballpályára terelik őket, de kérdem én, mit tud tenni két rendőr 60-70 személlyel. Egy ideig ott tartják őket, aztán meg máshová hívják őket, mert máshol is van belőlük bőven, és elmennek. Közben telefonálgatnak, némelyikért taxi jön, mások csak úgy elillannak, szóval semmilyen előrelépés nem történik, jönnek-mennek itt nálunk.

Ervinnel, a VMSZ helyi elnökével felkeressük Papp Ilonkát, a bolti kereskedőt, aki a déli órákban már odahaza van. Majdányon az alsó soron, ahol ő lakik, három házban is bent vannak a migránsok. Ilonka azt mondja, nemrég voltak itt vízért.

– Műanyag üvegekkel jönnek vízért. A kapuban kiabálnak és mutogatják az üvegeket, hogy vizet szeretnének. Szoktam nekik adni. Az udvarba még sosem merészkedtek be, a kutyáktól félnek. A boltba az utóbbi napokban járnak be, amióta ilyen sokan vannak, előtte nem jöttek. Az asszonyok is jönnek vásárolni, van pénzük, dinárjuk vagy eurójuk. Ha csoportosan jönnek be, akkor szoktam szólni valakinek, hogy jöjjön át, mert félek tőlük. Ha egy-kettő tér be, őket könnyebben kiszolgálom. Angolul próbálkoznak, kenyeret, kekszet vesznek, üdítőt, konzervet, baromfifelvágottat, de érdekes, hogy az ásványvizet nem isszák. Már mutattam nekik, hogy az is víz, megkóstolták, de nem tetszett nekik. Hogy mikor lesz ennek vége, nem tudni, de nagyon szeretnénk visszakapni a nyugalmunkat.